Pásztor Albert. Gyorsan vissza- helyezték posztjára

304 forint 50 fillér – erre a soha nem tapasztalt szintre gyengült a forint az euróval szemben a múlt héten, majd kissé visszaerősödött. Mielőtt azonban a mozi közönsége megnyugodna, hogy a cápa elvonult, jobb, ha mindenki az eszébe vési: a forgatókönyvírók az ilyen fellélegzős pillanatokat szokták használni arra, hogy a szörny visszatérte még nagyobb ijedelmet keltsen és megakadjon a torkunkon a popcorn. A technikai elemzők máris arról beszélnek, hogy a mostani 290-300 forintos sáv után már közelít a következő Fibonacci-szint, a 308 forintos árfolyam. Ha pedig semmi sem történik, nincs sokkterápia, akkor valóban nincs megállás. Az egyre gyengülő forint olyan spirálba dönti az országot, ami a fizetésképtelenségben végződik.

A forint trendszerű gyengülése ugyanis – mint Orbán Gábor remek elemzéséből kiolvasható – más, mint a régió többi országában tapasztalható értékvesztés: „a vártnál gyorsabban terelődött vissza a befektetők figyelme az IMF-program jelentette stabilizációról a magyar adósságpálya fenntarthatatlanságának növekvő kockázatára” – írja. Vagyis hiába a Valutaalap biztonsági csomagja, a költségvetési bénázás miatt fogy a befektetői bizalom. Akármilyen magas is a hozam, egyre kevésbé bíznak abban, hogy lejáratkor pénzükhöz jutnak. A bizalmatlanság tovább gyengíti a forintot, ami beindíthatja a végzetes örvényt: a leértékelődés automatikusan növeli a magyar államadósságban amúgy is magas devizakitettséget, a hitelminősítők ezért a spekulatív kategóriába lökhetik az állampapírjainkat. A befektetők erre kényszereladásokat kezdhetnek (hiszen a szabályzatuk szerint nem tarthatnak spekulatív kategóriájú állampapírt), és akkor valóban itt az összeomlás, az argentin típusú válság. Az EU és a Valutaalap persze a technikai fizetésképtelenséget segít elkerülni (annyi pénzt mindig kapunk majd, hogy törlesszünk), de a forint bedől, és ennek milliók isszák meg a levét nagyon hosszú időre.

A rekordgyenge forint üzenete tehát az, hogy vége az időhúzásnak, nincs időnk apró kiigazító lépésekre: ha a kormányzat – mint az eddig kiszivárgott hírek jelzik – továbbra is csak „korrigál”, néhány százmilliárd forintot vág a kiadásokon és azt is csak az év második felében, akkor jobb, ha levesszük a 3D-s szemüveget, a zuhanás szabad szemmel is élvezhető lesz.

Az euró árfolyamától nagyon távolinak tűnik ugyan a múlt hétvégi miskolci tüntetés, de valójában ugyanarról szól: a politikai elit iránti bizalom végéről, a széteső politikai rendszerről, annak a hitnek a szertefoszlásáról, hogy „ezek”, tehát a jobb- és a baloldal vezetői képesek lennének megoldani bármit is.

Egy pillanatra felejtsük el, hogy mi volt a szomorú oka a tüntetésnek, nézzük csak azt, ami történt. Másfél-kétezer ember demonstrált egy vidéki városban, ami arrafelé nagyon is soknak számít. A helyi Fidesz a helyi MSZP-vel (és persze az amúgy is elitellenes radikáljobbal közösen) vonult az utcára, hogy tiltakozzon a központi hatalom döntése ellen, akkor, amikor a döntést a kormányzat már kénytelen volt visszavonni. A „cigánybűnözésről” beszélő rendőrkapitányt visszahelyezte a posztjára a minisztere, aki korábban maga követelte a kapitány távozását. Nem egyszerű presztízsveszteség ez, hanem annak a jele, hogy az elit teljesen elszakadt a választóitól, a választók pedig immár felfogták: a hatalmat gyakorlók elveszítették a realitásérzéküket, nem tudják, mi történik odalent.

Most, hogy a válságjelenségek erősödni fognak (az embereket elbocsátják, vagy – mint a Malév  dolgozói – nem kapják meg rendesen a fizetésüket, kénytelenek lesznek visszaadni a kölcsönbe vett autót, kilakoltatással fenyegeti őket a bank), felerősödik, és beláthatatlan következményekkel járhat a már régóta lappangó bizalmatlanság és elitellenesség. Nagyon sokan a saját bőrükön fogják tapasztalni, hogy a problémák felismerésére és megoldására „szerződtetett” réteg nem töltötte be a feladatát, végzetesen kiszolgáltatottá tette a közösséget a váratlanul ránk törő bajban, és továbbra sem képes szavakba önteni, hogy mekkora a gáz, mit kellene tenni.

A válság Magyarországon könnyen olyan méreteket ölthet, hogy felborulnak a rendszerváltás óta működő apró, hallgatólagos és nagyon is kádári kis paktumok: ti odafönt azt csináltok, amit akartok, feltéve, ha nem zavarjátok a köreinket. Mi elkerüljük az adót idelent, ti ellopjátok, ami marad odafenn, és az egész rendszeren csak aprókat változtattok, így szép lassan döcögünk előre, a végén pedig itt lesz a nyugati életszínvonal. A nyugatosodás ígéretének a válság véget vet, milliók számára lesz egyértelmű a leszakadásunk, így vége lesz hamarosan a bizalomnak is. Ez a miskolci tüntetés igazi üzenete.

Az üzenet ráadásul a jobb- és baloldalnak egyaránt szól, mert mindkét térfélen abban az illúzióban élnek, hogy az idő nekik dolgozik. A Fideszben azt várják, hogy majd a másik oldal tálalja a fekete levest. Az MSZP-ben azt gondolják, hogy bejön, ami eddig is, az apró korrekciók, az ügyes politikai marketing, az időhúzás és az előremenekülés. Mindkét oldalon tévednek, ha azt gondolják, továbbra is lehet úgy taktikázni, mint korábban. Egyelőre csak fortyog az egész, de nagyon hamar elérkezhet az a pillanat, hogy a taktikázásuk már nem érdekel senkit, se a nemzetközi befektetőket, se a népüket.

Mózer András