A Hit Gyülekezetének teológusa válaszol cikkünkre

Tisztelt Szerkesztőség!

A portálukon Vallás és a szex: mit tanítanak az új egyházak? címmel február 25-én publikált cikkük egy tudománytalan pamfletre hivatkozva olyan alaptalan megállapításokat tesz, amelyek mélyen sértik egyházunk, a Hit Gyülekezete jóhírnevét és tagjai emberi méltóságát.

A cikk a tárgyalt négy – teológiailag gyökeresen különböző – felekezetet „új vallási mozgalmaknak” nevezi. A Hit Gyülekezete ezzel szemben nem új vallási mozgalom, hanem keresztény egyház, melynek hitelvei a szexualitás területén (is) a négyezer éves zsidó-keresztény kinyilatkoztatás elveivel azonosak. Ráadásul a felsorolt négy felekezet közül teológiai értelemben egyedül a Hit Gyülekezete keresztény egyház, szemben az Önök állításával, miszerint a hivatkozott felekezetek többsége (négyből három) keresztény. A négy különböző felekezet szexualitásról való – valójában a legtöbb szempontból ellentétes – tanítását egységesen kezelni abszurdum.

További alapvető kifogásom, hogy Szenes Márta pszichológus – legalábbis e cikk fényében – egy szűk körű, szubjektív kutatás alapján tesz általános elmarasztaló megállapításokat a Hit Gyülekezete esetében több tízezer ember hitével, életvezetésével, erkölcsi magatartásával, családi felelősségvállalásával stb. kapcsolatban. Erre egy nagy mintaszámú, reprezentatív minta alapján végzett kutatás is csak korlátozottan lenne alkalmas. Ezzel szemben Szenes Márta egy interjúban (Fontos volt, hogy segíthessek, Szegedi Egyetem, 2009. február 9.) azt állítja, hogy összesen 18 (!) interjút készített a dolgozatához.

A cikk azt állítja, hogy a „párkapcsolatot nem az egymás iránti vonzalom vagy szerelem alapozza meg; ha így lenne, a gyülekezet nem tudná befolyásolni e kapcsolatok alakulását, márpedig valamennyi egyháznak megvannak az erre vonatkozó szabályai”. Továbbá azt állítja, hogy e közösségek szemében a szex „mocskos dolog”, a fizikai örömök bűnös, megvetendő cselekedetek. Ezek a tényállítások a Hit Gyülekezetére vonatkoztatva szintén valótlanok. Egyházunk sohasem tartotta a szexualitást „mocskos dolognak”, sőt mindig nyomatékosan figyelmeztetett az ilyen felfogások helytelenségére; a szerelmet a legfontosabb szempontként kezeljük a házasságok megkötésében. Nem törekszünk a hívők hétköznapi életének „legkisebb mozzanatait is kontrollálni”, nem kell „minden tettel elszámolni a közösséggel szemben”, nem „adunk forgatókönyvet az emberek kezébe”, nem felel meg a valóságnak, hogy a Hit Gyülekezete fiatal tagjai „a családból nem hoznak mintát” és az sem, hogy „a párkapcsolatot nem az egymás iránti vonzalom vagy szerelem alapozza meg” – és sorolhatnánk a Hit Gyülekezetére a legkevésbé sem igaz állításokat.

A cikk szerzője és a nyilatkozó pszichológus egy ideológiai előítélet alapján abszolút igazságként kezeli azt, hogy a házasság előtti szexualitás („az ember már serdülőkorban megtanul rutinosan mozogni a nemiségben”) normális és helyes. Ezt az – egyébként pszichológiailag is helytelen! – felfogást számon kérni a zsidó-keresztény alapon álló közösségektől, amelyek négyezer éve az ellenkezőjét tanítják, súlyos tudatlanságra és értetlenségre vall.

A Hit Gyülekezetében felnőtt emberként, szabad döntéssel megházasodott fiatalok és idősebbek személyiségi jogait és emberi méltóságát mélyen sértik az olyan, róluk tett valótlan, általánosító állítások, melyek szerint ők „megrekedtek a pszichoszexuális fejlődésben”, „gátlásokkal küzdenek”, „a kontrollfunkciók nem működnek bennük megfelelően a szexuális vágyakkal kapcsolatban”, „új identitásuk ára sok esetben az egyéniség elvesztése”, „háttérbe szorul a valós világ” és „illuzórikus vallási világ válik az egyetlen élhető térré” számukra, „az egyes szám első személy fokozatosan eltűnik”, „tapasztalathiány, kritika nélküli attitűd” jellemzi őket, „a világ számukra végtelenül leegyszerűsített, … jól meghatározott forgatókönyv alapján élnek.” Ezzel szemben a valóság az, hogy az életmód, a vallás és a világnézet szabad megválasztásának, egyéni és közösségi gyakorlásának joga és lehetősége nem „odú”, és nem „kelepce”, hanem a lelkiismereti és vallásszabadság alappillére.

A pellengérre állított közösségek joggal várhatták volna el azt, hogy megkérdezzék őket. Ezt – legalábbis a Hit Gyülekezete esetében biztosan – a hvg.hu és a szerző elmulasztotta.

A hvg.hu hírportálján Vallás és szex: mit tanítanak az új egyházak? címmel február 25-én megjelent, majd botrányt kavart cikk alapját képező dolgozat szerzője vagyok, pszichológus, mentálhigiénikus.

Szeretném elmondani, hogy sem kutatásommal, sem pedig a fent nevezett cikkel egyik, az interjúban említett vallási csoportot, illetve annak tagjait sem kívántam megsérteni, minősíteni hitében vagy életvitelében. Ezúton is elnézést kérek, ha ez mégis megtörtént volna, s úgy vélhették, hogy a tudomány nevében ítéletet mondanék, s ezzel helyes és helytelen emberi értékeket jelölnék ki. Az ilyen szándék távol áll tőlem.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a megjelent cikk és tanulmányom üzenete nem kongruensek egymással. Kutatási eredményeim tolmácsolására a publicisztika nem feltétlenül alkalmas. Bárki számára könnyen belátható, hogy egy közel 250 oldalas munkát igen nehéz hitelt érdemlően bemutatni egy igen szűk határok közé szorított interjúban, ahol a cikk írója ráadásul a kutatás egyetlen kis szeletére, jelen esetben a szexuális normák, viselkedési szokások területére kíváncsi. Az életútinterjúk segítségével tanulmányomban az egyéni sorsokra, sajátos mintázatokra különösen odafigyeltem. Munkámban nem az új vallási mozgalmak és a szexualitás kapcsolatát vizsgáltam, hanem a megtérés előtti és az azt követő élményeket, tapasztalatokat, amelyeknek többek között része az említett terület is. A tanulmány elkészítéséhez, s eredmények értelmezéséhez közel 200 szakirodalmat dolgoztam fel, melyek közül számtalan foglakozik a kérdés nemzetközi vonatkozásaival is.

A munkám során készített interjúkat a legkorszerűbb objektív tartalomelemzési eljárásnak vetettem alá. Az ezekből levont következtetések természetesen nem érvényesek egy adott csoport minden tagjára egyaránt, s főként nem generalizálhatók az elemzett vallási entitásokra általában – ahogy ezt nem is állítom sehol. Egyértelműen félreérthetővé tette az eredeti kutatásom üzenetét a cikkben elsőként megjelenő illusztráció, mely arra utalt, hogy megállapításaimat célzottan a Hit Gyülekezetének szánom, miközben ez nem volt célom.

Figyelemmel kísértem a cikk kapcsán elindult sokrétű párbeszédet. A szerteágazó megnyilatkozások sora azt jelzi számomra, hogy igenis létjogosultsága van nyíltan beszélnünk a vallás és szexualitás komplex kapcsolatáról. Hívő és nem hívő emberek számára végül is az élet egy esszenciális kérdéséről van szó.

Szenes Márta