Úgy látszik, ez a hét már csak a fantomok hete. Eddig olyan fantomokról szóltak az írások, amelyek a közvagyon elkótyavetyélését sejtetik.

De jóval veszélyesebb az a fantom, amely Csurka István személyében a legfrissebb Magyar Fórum főoldalán idézi meg a magyar történelem legsötétebb pillanatait. Arasznyi Dávid-csillaggal a címlapon hirdeti és szítja a gyűlöletet egy régen lejárt lemez dallamaira.

Teheti ezt 2009-ben Magyarországon, büntetlenül a regnáló hatalom bénító tehetetlensége mellett. Zavartalanul vádaskodhat és keltheti fel a jeges félelmet egy sokat megélt korosztály tagjaiban, akik nem feltétlenül zsidó származású magyarok.

Teszi ezt március 15-e után, amikor a Dohány utcai zsinagóga falainál koszorúztuk az 1848-as szabadságharcban résztvevő zsidó honvédok, katonatisztek, orvosok emléktábláját, akik vállvetve harcoltak keresztény magyar honfitársaikkal. Olvastuk a neveket, de nem értünk a végére. Úgy, ahogy egy teljesen más névsor olvasásának sem értünk a végére. Senki nem számolta meg, hogy egy másik időpontban, egy másik forradalomban, hányan közülünk, magyar zsidók közül, harcoltak az utcáinkon dübörgő megszálló szovjet tankok ellen. Senki nem kérdezte a pesti srácok közül, ki a zsidó, ki nem. Együtt harcoltak a szabadságért.

Csurka úr! Nagyon kérem, fejezze be. Ön felett eljárt az idő.

Szabó György