Korrupciógyanú hullámhegyének árnyéka vetül a fővárost és országot irányítókra. Nem sokkal a BKV-csontvázak kidőlése után letartóztatták a terézvárosi közterület-felügyelet vezetőjét. Az ügyészség szerint havonta 500-8000 ezer forint kenőpénz juthatott Farkas Kálmán (és rajta keresztül egyes beosztottjai) zsebébe. Vádhatósági álláspont szerint a területen jelen lévő Centrum parkolási cég érdeke lehetett, hogy mind több autókerék „lebéklyózására” ösztönözze a testület dolgozóit. 

A zsebre bírságolás eddig is majdhogynem nemzeti sport volt. Lehetséges, hogy most is ezért voltak olyan együttműködőek a korrumpált tisztviselők. Ha mesterségesen feltornásszák a bilincselési előirányzatot, több lesz a bajba került autós. Minél több járművet fenyegetnek „aszfaltnak szögezéssel”, annál nagyobb sansz, hogy némelyik autótulaj próbálja magát illegálisan kivásárolni a galibából. A kerékbilincset megelőzendő, odacsúsztat pár ezrest, ahová kell. 

Természetesen a közkassza megcsapolásának sok eszköze van. A formailag legális pénzszivattyú iskolapéldája, ha felesleges, ugyanakkor működésképtelen (vagy alig funkcionáló) kirakat-és látszatszervezeteket hoznak létre. Melyek főtevékenysége az, hogy a pozíciók, stallumok, státuszok gyarapítása révén fizetéshez juttassa a klientúrát. 

Botrányszaga van a Magyar LEADER Közhasznú Egyesület körüli finanszírozásnak is. A nonprofit cég 2006-os megalakulása óta az agrártárcától 1, 3 milliárd forint állami támogatást kapott, hogy a vidékfejlesztést felgyorsító EU-s Leader program időközben létrejött 96 akciócsoportját koordinálja. A dél-balatoni   Leader néhány napja tartott közgyűlésén Farkas László vörsi polgármester kemény szavakkal bírálta az irányító hatóságot, „mivel eddig senki sem látott egy fillért sem az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program úgynevezett harmadik tengelyének támogatásaiból”.

Font Sándor ellenzéki honatya, a parlament agrárbizottságának vezetője e heti sajtótájékoztatóján a nonprofit egyesülettel összefüggésben elmondta: „e civil szervezet tavaly decemberben egyedi kérésre 500 millió forint támogatást kapott az agrártárcától úgy, hogy semmilyen garanciát nem kért a minisztérium.” Az egyesületet ugyanoda (Kazár, Diófa utca 5.) jegyezték be, mint, Ficsor Ádám leköszönő titokminiszter kezdeményezésre, a Balegyenes Munkacsoportot. 2008 végén a minisztériumnak már nem volt pénze, ezért december 18-án kormányhatározat született arról, hogy az állami tartalékból juttassanak a tárcának 500 millió forintot, és ezt utalják át az egyesületnek. A Gőgös Zoltán államtitkár által aláírt szerződés részleteiről Font Sándor elmondta: abban például a megalapozó tanulmány előkészítésére 60 millió, honlap-fejlesztésre 50 millió forint, vidéki rendezvényekre 100 millió szerepel.” Ha a politikus tényközlései igazak, akkor minimum egy új hatósági ellenőrzés válik szükségessé. Felmerül a gyanú, egyes holdudvari szereplők próbálnak így cudarabb időkre bespájzolni. 

Immáron hetente robbannak ki végkielégítési, vesztegetéses és közpénzkezelési skandalumok. Bizonyos jelek arra is utalnak: a diszkrét, csendes lenyúlásokat a belpolitikai kapuzárási pániktól sarkallt fosztogatás és a bürokrácia túlélési-kivárási, ügyhátralék-halmozó esélylatolgatása váltja. S pártkasszák helyett magánzsebek nyílnak.

A válság, az eddig szilárdnak hitt pártrendszer megingása, az össztársadalmi bizonytalanság új helyzetet teremtett. Az alsó szintű, terepmunkás bürokraták is veszik a főnökeiktől érkező jeleket. Hogy az államgépezet, a közigazgatás jelenlegi változata fenntarthatatlan, minden ízében recseg-ropog.. Kormányváltás után alighanem racionalizáló létszámcsökkentés várható. Nyilván azok státuszát fogják legelőször megszüntetni, vagy mással helyettesíteni, akikről tudható: pártprotekcióval, a bukott kormányzat jóindulatából lettek közszolgák. S az egzisztenciális szorongás, a „biztos, nyugdíjas állás” tudatának felszívódása olyan tettek bevállalására vehet rá önmagukat korábban nélkülözhetetlennek és (a „politikai védőernyő” miatt) büntethetetlennek gondoló embereket, amelyek lebukással fenyegetnek.

Szemben a mostani esetekkel, a „hagyományos”, intézményes korruptság valamiféle – szokásjogon alapuló – diszkréción, betyárbecsületen alapszik. Aki lop, többnyire nemcsak magának, hanem pártmegbízásból, pártérdekből is teszi. Illetve bizonyos százaléknyi jutalékot lead a belpolitikai futtatóinak. A fekete-és szürkegazdasági pártfinanszírozáshoz való hozzájárulásáért cserébe, amikor pártja ellenzékbe vonul, valamilyen országgyűlési, önkormányzati, alapítványi, céges „politikai sportállást” biztosítanak neki. 

Mára viszont a karrierátmentési perspektívák iszonyúan leszűkültek. Így aztán divatba jött a „csináld magad” panamázgatás. Valószínűleg ezért kerülnek hirtelen napvilágra eddig gondosan eltitkolt ügyek. A túlélőharcban lemaradtak - nyilván bosszúból - befújják a konc nagyobb darabját elragadó társaikat. Könnyen létrejöhet káoszhelyzet is. Amelyben a nyugdíjalapjukat kiegészítő rablóexpedíciók tagjait már nemcsak az államérdek, de a kormány-vagy pártérdek sem izgatja. Csupán saját jövőjük. Az utóbbi hónapok sorozatos őrizetbe vételei, nyomozásai, felelősségvizsgáló eljárásai következményeképp a pártumbuldák közkatonái, altisztjei úgy érezhetik: a gazdáik levették róluk a kezüket, feladták őket. Hát ők se törődnek cserbenhagyóikkal.

Bekövetkezhet, hogy az önállósodó, politikai kontrollszíjról leszakadt, immár csak egyéni menekülőösvények kitaposására gyúró, korrupcióval társuló, a közérdekkel szemben még az eddiginél is érdektelenebb bürokratamentalitás az egész államigazgatást magával rántja. 

Papp László Tamás