A válaszolók legtöbbje késznek mutatkozott, hogy végleg elhagyja az országot. Megdöbbentő volt, hogy milyen sokan voltak, akik nem tudnak mit kezdeni a „hazaszeretet” fogalmával, ergo annak semmiféle visszatartó ereje nincs számukra. Némi derűre ad okot, hogy azért akadtak olyanok, akik ezt értéknek tekintik, szeretik hazájukat és büszkék rá. Mindez befolyásolja őket az „itt maradni vagy elhúzni” dilemma feloldásában.

Adrienn, 24 éves főiskolai hallgató például erről így írt: „Szeretem ezt az országot, nem vágyom külföldre. Itt születtem, itt élek, itt érzem magam biztonságban. Semmi pénzért nem cserélnék senkivel.”

Ám kétségtelen, hogy a válaszok nagy része csalódottságot, reményvesztést tükröz. Kiábrándítónak és kilátástalannak tartják a helyzetet. Vannak konkrét álmaik, vágyaik, legyen az a karrierrel vagy a magánélettel kapcsolatos. Ám legbelül érzik, a mostani helyzet sehová nem vezet, és nem is lehet sokáig fenntartani. Vágyaik között említik a családalapítást, a karrierépítést, az anyagi biztonságot és az önfejlesztést. Sokan szeretnének továbbtanulni, képezni magukat. Ám tudják, ennek lehetőségei is egyre szűkülnek, mind többe kerülnek a kurzusok. Az oktatás színvonalával sokan nincsenek megelégedve.

© Túry Gergely

Attila, a 30 éves buszsofőr írja: „Persze, hogy vannak álmaim és céljaim. Sokakban viszont már az álmok is kezdenek halványulni. Nagyon nehéz itt bármit is megvalósítani, és ha sikerül, még akkor sem biztos, hogy tartósan magunkénak tudhatjuk az eredményt. Jó lenne, ha simábban mennének a dolgok, ugyanúgy, mint sok más országban. Jó lenne, ha nem elélni, hanem élni lehetne végre hazánkban is.”

És külföldön jobb lesz?

Sokan csak a pénz miatt mennének, mert - mint érvelnek - számos területen a fizetések összehasonlíthatatlanul jobbak odakinn, megéri a külföldi munkavállalás. Vannak, akik tudatosan úgy tervezik, hogy kimennek szerencsét próbálni, és ha bejön, akkor kinn is maradnak, végleg letelepednek. Erre az szorítja őket - írják -, hogy idehaza kevés a munkalehetőség, egyre nagyobb a munkanélküliség, az alacsony bérezés, a kilátástalan gazdasági helyzet. Ahogy egyikük fogalmaz: „Valahol a saját ellenségévé teszi az ország a fiatalokat, és szó szerint elüldözi őket.”

Nikoletta, a 25 éves adminisztrátor ezt ekképp fogalmazza meg: „Ha találnék munkát, nem gondolkoznék, rögtön kimennék külföldre. Itthon semmi fejlődési lehetőség nincs, kevés a fizetés, rossz a morál, az emberek is egyre megkeseredettebbek. Hogy visszajönnék-e? Az majd eldől, de szerintem nem. Ha megtalálom a számításomat, biztos, hogy végleg kinn maradok.”

Szomorú kép rajzolódik ki a gyermekvállalást illetően is. Sokan szeretnének családot, akár több gyereket is. Legtöbbjük szerint ez azonban csak vágyálom a jelen körülmények között: a családalapításhoz túlságosan alacsonyak a bérek, bizonytalanok a munkahelyek. Ezért előbb anyagi biztonságra törekszenek, amelynek viszont kedvezőtlenek a kilátásai. A fiatalok tisztában vannak vele, hogy ezáltal messzire kitolódik a szülési idő, a nőknek gyakran csak 30 éven túl adatik meg a gyermekszülés lehetősége, ha egyáltalán. Sok nő a kora miatt már inkább bele se vág, és inkább végleg lemond a saját gyerekről.

Tímea, a 27 éves eladó szavaival: „Majd valamikor biztosan szeretnék családot, de első a karrierépítés. Először meg kell teremteni az anyagi biztonságot. A mai modern és fejlődő világban, amikor több lehetőség van a tanulásra, már nem a gyerekszülés áll az első helyen. Ez szerintem természetes.”

Arra kérdésre, hogy milyen területen kellene a bajokat elsősorban orvosolni, a „szondázásban” részt vevők szinte kivétel nélkül a csapnivaló egészségügyi ellátást, a munkaalkalmak hiányát és az alacsony béreket jelölték meg.

A kapott válaszokból egyértelműen kitűnik: a fiatalok úgy érzik, lehetőségeik beszűkültek, jövőképük ennek megfelelően nincs, vagy töredezett. Nehezen tudnak hinni és bízni. Elegük van abból, hogy máról holnapra kelljen élni, hogy nincs létbiztonság. Tenni akarásuk beleütközik az értetlenség, a bürokrácia, a rosszindulat falába. Ha ez így megy tovább, vélekednek, Magyarország élhetetlen hely lesz, ahová csak megszületni érdemes.

Tóth Melinda