A szocialisták számára Gyurcsány magánakciója a lehető legrosszabb üzenet, hiszen azt mondja: rossz miniszterelnök-jelöltet választottatok Mesterházy Attila személyében, országot vezetni és értékelni igaziból csak én tudok. Ezzel gyökeresen új helyzetet teremtett a számos sebből vérző szociknál, akik hiába akarták egy darabig jegeltetni egykori vezérüket, nem volt erejük hozzá. Hiszen tudhatták volna, ha rábízzák a vidéki országjárást, abból sok jó nem sül ki.

Gyurcsány Ferenc

Stiller Ákos

Megdőlni látszik a szocialistákat a rendszerváltozás óta körüllengő mítosz, miszerint a bajban szorosan összezárják soraikat. Vagy közülük van még olyan, aki úgy véli, hogy nem nagy a baj? Vagy ha igen, annak okozói a jobboldalon, és csakis a jobboldalon találhatók? A mérőón hozzá a Fidesz és a Jobbik egymáshoz való méricskélése, összehasonlítgatása. Ezen azonban túllépett az idő.  Ma már eldőlt, kettejük közül melyik fenyegeti Magyarország demokratikus berendezését.

Hála Gyurcsány sokévi regnálásának, az országban nem pusztán a politikai hangulat változott, hanem gyorsan terjedtek a szélsőséges nézetek is, amelyek radikális megoldást kínálnak az ország összes bajaira. A szellem kiszabadult a palackból, a Jobbik az Országház kapuján dörömböl. Orbánra nehéz idők köszönhetnek. A Jobbik állandóan a sarkában lesz, és a legkisebb kormányzati tévedést is a jövendő kormányfő orra alá dörgöli, és ha a hibák egymásra halmozódnak, ha az ország helyzete esetleg tovább romlik, akkor a Jobbik minden eddiginél kedvezőbb pozícióból indulhat neki a 2014-es választásoknak. Vona, mint kormányfő?  Akkor már inkább Orbán – mondhatja a baloldal megfogyatkozott és demoralizált tábora. Persze négy év alatt sok víz lefolyik a Dunán, még az is lehet, hogy Bajnai visszatér, valódi baloldali pártok jönnek létre amelyek eséllyel indulhatnak  a választási versenyben.  

De ne szaladjunk előre. Mintha nem lenne elég a sok korrupciós ügy, most még a  gyurcsányitisz  is fertőzi az MSZP-t. A szocialisták kampányában eddig is voltak furcsa jelenségek amelyek Gyurcsány nevéhez fűződtek. Gyurcsány például két hete (megint  zárt ajtók mögött) kezdett pártjára mutogatni, azzal, hogy az őszödi beszéd kiszivárogtatásával elárulták őt. Ezt a gyanúsítgatást a volt házelnök, Szili Katalin magára vette, és követelte,  hozzák nyilvánosságra a kiszivárogtatás körülményeit feltáró dokumentumot. Végül is mi mással is törődjenek egy felelős kormánypárt tagjai  a sorsdöntő választás finisében, ha nem egymás lejáratásával?  

Mesterházy Attila visszafogott, kiegyensúlyozott beszédekkel próbál valamiféle konszenzust kialakítani, még a politikai ellenfelekkel is, Gyurcsány, vele szemben, dörgedelmes átkokat szór Orbánra, alattvalókról és alávalókról beszél. Eltereli a figyelmet az igazán égető problémáról, a korrupció pártját fullasztó szövevényéről.  A gyurcsányi évek alatt ez ügyben, finoman fogalmazva, nem történt előrehaladás. De most szorul a hurok. Mi történjék Hagyó Miklóssal? Statuáljanak-e példát, zárják-e ki a frakcióból, vessék oda mentelmi jogától megfosztva a rendőrségi nyomozóknak, kockáztatva ezzel, hogy Hagyó további politikusokat márt be az enyhébb büntetés reményében? Vagy védjék tovább, persze szőrmentén, figyelmen kívül hagyva, hogy „ők tudják, hogy mi tudjuk”. Ezzel jó néhány további százalékot veszíthetnek, elég csak az 1998-as választás előtt kirobbant Tocsik-botrányra gondolni. De lehet-e a várható sovány támogatottságot tovább amortizálni?

Miközben a szocialisták táborában folyik a pozícióharc, szombat óta azt kérdezgetik egymástól az emberek, vajon Hagyó Miklós pénzes postás volt-e, vagy csupán a Nokia-dobozok lelkes gyűjtője? Figyelemreméltó, hogy a BKV-botrányokban érintett szocialista politikus a minap lánya nevére íratta át két budapesti ingatlanát. 

A kérdőjelek sokasodnak, és akkor más nem hiányzik, mint hogy Gyurcsány belelendüljön a kampányba, és megittasulva néhány száz nyugdíjas lelkes éljenzésétől, megpróbálja visszahódítani a hatalmat. A kampányban Gyurcsánynak mellékszerepet szántak, ő azonban úgy döntött kilép az árnyékból, és nyilvánosan is vállalja a konfrontációt saját pártjával. Bizarr személye elszabadult hajóágyúként viselkedik. Jó lenne – és ezt sok baloldali kívánja, nyíltan, titokban –, ha a szocialisták, felébredve tetszhalott álmukból, végre a sarkukra állnának és rendet vágnának saját soraikban. Ha előbb nem, a választás után. Szocialisták, ébresztő!