Az egykulcsos adó ugyanis több, mint adórendszerváltás: egy bürokrácia-mentesebb, vállalkozó-barátibb, röviden: élhetőbb Magyarország megteremtője lehet.

Az egykulcsos adórendszerben – jövedelmi helyzetétől függetlenül – mindenki ugyanabban az arányban fizet be az államkasszába. Ehhez képest a balpopulista fordulatot végrehajtó MSZP most azzal jön, hogy „a kispénzűekkel fizettetik meg a gazdagok adócsökkentését”, a saját érdekeiket rendszeresen nemzetgazdasági érdeknek feltüntető szakszervezetek, valamint a kókázó-neokonzervatívozó LMP szintén előadták az „egykulcsos igazságtalan” c. örökzöldet. Holott, ha van ütős érv az egykulcsos adó mellett, az – gazdasági fellendítő hatásán túl – éppen annak igazságossága. Ráadásul a hazai munkavállalóknak is érdeke (lenne) a gazdasági prosperitás, a vállalkozóbarát környezet eredményezte munkahelyteremtés, az eddig nem fizető polgárok bevonása a rendszerbe, a külföldi tőke erőteljesebb jelenléte, még ha mindez persze nem automatikus következménye is a lineáris szja-nak (Oroszországban pl. nem vált be úgy, ahogy 2001-ben akarták).

A nem véletlenül Karl Marx által 1848-ban javasolt progresszív adózásban semmi „progresszív” nincsen, annak logikája a jövedelemtranszfer, a sikeresek és/vagy középosztálybeliek túladóztatása. Fizessenek a gazdagok? Fizetnek az egykulcsos adó mellett is, éspedig sokat, az állami össz-adóbevétel legnagyobb részét. Anélkül, hogy eltitkolnák, Ciprusra vagy Deleware-ba mentenék a jövedelmüket, anélkül, hogy drága könyvelőiket olcsó kiskapuk megtalálására használnák, anélkül, hogy az egész elvenné a kedvüket az újabb befektetésektől. Az egykulcsos adó ugyanis nem bünteti a sikert.

A minimálbéresek megadóztatása melletti legfontosabb érvet pedig Bokros Lajos fogalmazta meg tavaly: ne azokat jutalmazza az adórendszer, akiknek a gazdasághoz hozzáadott értéke a legalacsonyabb, különben is, ez vethet véget a formális minimálbéres foglalkoztatásnak, a tömeges adóelkerülésnek. Mi ebben az igazságtalan?

„Végre megszabadulunk az adóbevallás intézményétől” – indokolt kissé leegyszerűsítve a miniszterelnök, mert bár az adóbevallástól persze nem szabadulunk meg, a rátelepedő állami bürokrácia és kontroll jó részétől azért igen. Már ha ezt valóban komolyan gondolják, hiszen nem olyan régen még a Fidesz az egészségügyi magántőkétől, a vizitdíjtól és magától az egykulcsos adótól „védte meg” az embereket. Most viszont Orbánnak a pozsonyi Sme szerint „sikerült bejelentkeznie a kapitalizmus építésére.”

A világon ma 21 ország ismeri az egyszerűsített, egykulcsos adórendszert, és ha megnézzük ezek listáját, azt látjuk, hogy az 1994-es észtországi áttörés óta túlnyomórészt volt kommunista országok léptek erre az útra. Nem véletlenül, két okból sem. Egyrészt ezekben volt nagyobb igény a lelassult gazdaság felpörgetésére, a felhalmozott hiány kezelésére, másrészt itt élőbbek a tapasztalatok a burjánzó bürokráciával, a rendőrséget játszó közhivatalokkal, a zsebünkben turkáló és mindent kontrollálni akaró állammal.

A térség számos konzervatív és libertárius közgazdásza, kutatóintézete liberális pártja régóta hirdeti ezt az adózási elvet. Az egykulcsos adó, azaz a  „flat tax”  ugyanis főleg számunkra, sokat látott középeurópaiak számára egyszerűsítheti az életet és az adóívet, ösztönözhet a szabad vállalkozásra, javítja a versenyképességet, és kiiktathatja az adórendszerből azt a hazug „szolidaritási” elvet, amelyre hivatkozva különböző érdekcsoportok sikerrel nyomatják kártékony Robin Hood-filozófiájukat.

Az egykulcsos adó legfontosabb üzenete, hogy ismét az egyén számít, nem az állam. Nem tudom, ki javasolta Orbán Viktornak ezt a söralátétnyi megoldást. Mindenesetre adózzunk neki tisztelettel.