hvg.hu: Miért nem volt elég jó Sólyom László?

Kósa Lajos: Sólyom László jó volt. Köztársasági elnöknek ma Magyarországon legalább egy tucat ember alkalmas. Mindegyik más karakter. Az egyik ebben erős, a másik abban. Mi most azt láttuk, hogy a jelenlegi helyzetben talán érdemes váltani. A nemzet egységét nem kizárólag jogászprofesszorok tudják szimbolizálni, akik egyrészt kiváló emberek, másrészt egyfajta távolságtartás jellemző rájuk.

Schmitt Pál és Sólyom László

MTI - Soós Lajos

Ezért arra gondoltunk, hogy Schmitt Pál, aki az élet egy teljesen más területéről jön, mint Sólyom László, kétszeres olimpiai bajnok, sportdiplomata, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt alelnöke, volt kétszeres nagykövet, négy nyelven beszélő volt európai parlamenti alelnök, kiváló elnök lesz, legalább olyan jó, mint Sólyom. Teljesen más karakter, mint a mostani államfő: sokkal plebejusabb, az emberekhez közelebb álló személyiség.

hvg.hu: Ön a kezdetektől, 1990-től képviselő, tehát föltételezem, hogy az 1989-90-es rendszerváltás fontos önnek. Sólyom ennek rendszerváltásnak az egyik emblematikus alakja. Ez nem volt nagyon erős érv mellette?

K. L.: A rendszerváltásnak sok szimbolikus alakja van. Még csak azt sem mondanám, hogy a jelenleg valamilyen politikai pozíciót betöltők közül ő lenne a legfontosabb és a vitathatatlan szimbólum. Az Ellenzéki Kerekasztalnál különböző szerepekben fontos posztot vitt Kövér László, Szájer József, Áder János, Orbán Viktor…

hvg.hu: Szándékosan sorol csak fideszes politikusokat?

K. L.: Igen. Biztos föltűnt önnek is, hogy a rendszerváltó pártok közül a Fidesz az, amelyik továbbviszi ezt az eszmét, illetve még a KDNP-t lehet idesorolni.

Az MSZP nem rendszerváltó párt. Sólyom kétségtelenül vitathatatlan figurája volt a rendszerváltásnak, de húsz évvel a rendszerváltás után nem lehet azt üzenni a magyar választóknak, hogy kizárólag azok alkalmasak köztársasági elnöknek, akik a rendszerváltás körül ügyködtek. Attól, hogy valaki nem vett részt a rendszerváltásban, még lehet remek ember, aki kitűnően tudja szimbolizálni a köztársaság eszményét, a magyarság egységét.

hvg.hu: Sólyom Lászlótól függetlenül: az nem vetődött föl, hogy Schmitt Pál az átkosban az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese volt miniszterhelyettesi rangban és – bár kétségkívül nem ő tehetett arról, hogy 1984-ben nem indultunk a Los Angeles-i olimpián – a döntés elleni tiltakozásul nem mondott le, és másképp sem tiltakozott ellene. 1984-ben már lehetett nemet mondani: az indulásra egyedül igennel szavazó Jacsó Istvánt sem vitték el emiatt a Gulagra…

K. L.: Az 1984-es olimpiai bojkottban az akkori sportvezetés lényegében semmilyen szerepet nem játszott. Az MSZMP Politikai Bizottsága hozta meg ezt a döntést.

hvg.hu: Formálisan a Magyar Olimpiai Bizottság

K. L.: Mondok önnek mást. Milyen érdekes, hogy húsz évvel a rendszerváltás után az a Balogh úr a másik jelölt, aki az ELTE BTK KISZ-titkáraként 1969-ben tevékeny szerepet játszott abban, hogy a lázadó diákokat – Haraszti Miklóst, Kovács Andrást, Hamburger Mihályt – elvitte a rendőrség. Ugyanő elnökjelölti bemutatkozásakor a demokráciáról és az emberi szabadságról beszélt. Érdekes volt hallgatni.

hvg.hu: Teljesen igaza van: nem is kívánom Balogh Andrást megvédeni, de ez a Schmitt Pállal szembeni érveket nem befolyásolja.

K. L.: Azt meg lehet valakitől kérdezni, hogy miért nem volt forradalmár. De ha valaki a nehéz időkben becsületes tudott maradni, az már nagyon sokszor egyfajta kiállás volt. Ilyen alapon bármelyik fontos állami vezetőtől meg lehet kérdezni, hogy mit csinált 1988-ban, amikor minket a rendőrök megvertek a Batthyány-örökmécsesnél?. Mit csinált akkor például Sólyom László? Kiállt-e az emberi jogokért? Bírálta-e a rendőrséget, amiért gumibotoztak a Lánchídnál március 15-én, amikor csupán a magyar szabadságot éltettük?

hvg.hu: Ha már visszatértünk Sólyomhoz: az ellenzéki Duna-kör egyik alapító tagjaként vétette magát észre ez idő tájt, Schmitt ugyanekkor a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára volt.

K. L.: Schmitt Pál egy olyan időben volt a nemzet olimpiai bajnoka, amikor a magyar himnusz és az olimpiai bajnokok a nemzet ügyét szimbolizálták.

Az 1972. évi olimpiai bajnok párbajtőröző csapat. Schmitt Pál balról a második.

Ebben a korszakban nemzet és a nemzeti érzés enyhén szólva is nem volt divat. Március 15-ét csak a forradalmi ifjúsági napok keretében lehetett ünnepelni, március 21-gyel és április 4-gyel súlyosbítva. Amikor egy sportoló tiszteletére elénekelték a Himnuszt, az maga a politikai kiállás volt. Azt üzente, hogy a nagy internacionalista tengerben létezik még és helyet kér magának a magyar nemzet. Amikor Schmitt az 1972. évi müncheni olimpiai elődöntőben az utolsó asszóban a szovjet versenyzőt verte meg, az maga volt a szembenállás.

hvg.hu: Amit említ, nem egy sima sportesemény volt?

K. L.: Egészen biztosan érti – legfeljebb úgy csinál, mintha nem értené –, hogy bizonyos ügyek mikor válnak szimbólummá és mikor nem. Az olimpiai elődöntőben, csapatban az utolsó asszóban a szovjetek egy tussal történő megverésekor Schmitt Pál fontos nemzeti jelképpé vált azok számára, akik úgy gondolták, nem az örök és megbonthatatlan szovjet-magyar barátság jegyében kell leélni az életünket. Ekkor Schmitt Pál maga volt a magyarság ügyének a győzelemre vivője a Szovjetunió ellen. Nem biztos, hogy ezt a fiatalok ma értik, de annakidején egy magyar-szovjet focimeccs maga volt az ellenállás.