Schmitt, a megfelelő ember

„Pocketman: az alkalmazás, amit TE ellenőrzöl. Pocketman az emberek embere” – hirdeti az egyik kis zsebszámítógépes játék, hangsúlyozva, hogy a játék lényege: a karakter pont azt csinálja, amit az emberek akarnak, trambulinon ugrál, skateboardozik, új parancsokra pedig bárki javaslatokat tehet, azokat beépítik az update-ekbe. Nem tudom, mit szólnának a játék fejlesztői, ha megtudnák, hogy Magyarországon az „emberek embere” köztársasági elnök lesz, gondolom lesz majd egy olyan opció a menüben, hogy „indulj államfőnek!”

Schmitt Pál a parlamentben

Stiller Ákos

Valószínűleg így van ez rendjén, a forradalmi kormánynak plebejus elnökre van szüksége, aki szerint ideje volt már visszahozni az első számú közjogi méltóságot az elefántcsonttoronyból. Vagy, tegyük hozzá, a nemzeti parkból. Bármit gondoljunk is azonban Sólyom Lászlóról, tagadhatatlan hogy erőteljes karakter (nem a pocketmani értelemben), markáns és elismert közéleti arc volt.

Magyarországnak most Schmitt Pál kell, a forradalmi átalakulás most az ő habitusát, intellektusát és nyelvi kifejezőkészségét igényli. Schmitt Pál a megfelelő ember: egész eddigi életében megfelelni akart, meg is felelt, és ezért felel meg mostani jelölőinek (ld. Nagy József remek dokumentációját: Lágy támasz. Mozgó Világ 2005/5).

 Az alkotmány igazából egy lényeges szerepet ír elő pozíciója számára: az államfő az, aki „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Talán ez utóbbi alkotmányos kritériumnak az ellátása lesz a legérdekesebb fejleménye köztársaságunk rendszerváltás utáni életének, hiszen ha a jelölt eleve közli, hogy ő nem gátja, hanem motorja kíván lenni a kormányzati akaratnak, akkor a népnek bizony őfelette is át kell lépnie (bár ez nehéz, akkor mondjuk inkább úgy: őt is meg kell kerülnie), ha pl. Alkotmánybíróság elé akar vinni valamit.

Az persze nagyon hülyén venné  ki magát, ha az Alkotmánybíróság végül az állampolgárnak adna  igazat, Schmitt felől pedig előtte rendben volt a feltételezett jogsértés. Akkor máris ugrott a nép egységének reprezentációja, az állam demokratikus működése feletti kontrollról nem is szólva.

Schmitt a szociknak elmondta, Sólyomhoz hasonlóan ő is visszadobta volna a kormánytisztviselők indoklás nélküli elküldését, éspedig ugyanazzal az indoklással; bár arról már elfeledkezett, hogy a parlamenti többséggel együtt másodszorra már ő is megszavazta a jogszabályt. A Fidesz–KDNP frakciószövetség előtt közölte: az új alkotmánynak olyannak kell lennie, hogy akár az Aranybullával, sőt, egyenesen a vérszerződéssel is össze lehessen vetni. Mást nem nagyon mondott alkotmányos elvárásairól, de még az adórendszerről vagy a készülő médiaszabályzásról sem volt álláspontja. Annyit azért közölt, hogy a pozícióhoz illő pártsemlegessége „egy idő után bekövetkezik”, elvégre muszáj neki, hiszen ha az alkotmány előírja, be is fog következni, magától mintegy, nyilván.

Addig talán a feledés homályába vész, hogy az emberek embere 2002-ben a függetlenségét „felajánlotta a Fidesznek”, amely őt főpolgármesternek jelölte, majd 2005. március 15-én már bocskaiba öltözve nemzetárulózta a Gyurcsány-kormányt. Rég volt, tán igaz se volt. Ettől függetlenül, kis idő múlva már újra pártsemleges lesz, emberek közé megy, mindenkivel mindenről konzultálni fog, megtanul motornak lenni, és remekül reprezentálja majd külföldön azt, amit ő Magyarországnak gondol.

Nagy József írásában Schmitt „fogadalmát” idézi:  "Hatvanéves koromban három dolgot megfogadtam. Mostantól kezdve csak és kizárólag jó bort fogok inni, kerül, amibe kerül; csak és kizárólag egyetlen főnököm lesz az életben: Orbán Viktort, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökét elismerem vezetőnek, de elnökhelyettesi munkámat is fizetség nélkül végzem; igyekszem magam, amennyire lehet, függetleníteni mindenkitől, tehát nem lesz fölöttem senki, csak a jóisten; és lehetőleg mindig igazat fogok mondani."

Az említett játék legújabb update-jében egyébként Pocketman már repülni is tud.