Alávaló tettnek nevezte XVI. Benedek a 23 halálos és 100 sebesült áldozatot követelő, szilveszteri keresztényellenes alexandriai merényletet.  „Az erőszak stratégiájával szemben, amelynek célpontjai a keresztények, imádkozom az áldozatokért és hozzátartozóikért” –  mondta a katolikus egyházfő. Szavai jóval keményebbek, határozottabbak voltak, mint tavaly januárban, amikor szintén kopt keresztényeket öltek az egyiptomi iszlamisták. „A keresztények ellen bizonyos országokban elkövetett erőszak sokak rosszallását váltja ki” – fogalmazott akkor diplomatikusan a pápa.

„Levágjuk a kígyó fejét, szembeszállunk a terrorizmussal, és legyőzzük” – ígérte Hoszni Munbarak államfő, de szavainak hitelességét nemcsak az ássa alá, hogy korrupt és tekintélyelvű állama képtelen megbirkózni az egyre erősödő, s mind brutálisabb iszlamista hálózatokkal, de az is, hogy maga a kairói kormányzat is nemegyszer erőszakosan lépett fel a keresztény kisebbséggel szemben. Most „külföldi merénylőkre” hárítják a felelősséget, amit úgy sem tudnak elhárítani, ha valóban terrorista importról van szó.

Nem először és nem utoljára támadnak keresztényeket az iszlám világban. Ugyancsak szilveszterkor, Bagdadban keresztények által lakott házak tucatjait támadták meg pokolgépekel, kézigránátokkal, ketten belehaltak a merényletbe. Karácsonykor a nigériai Jos városában öltek meg negyven keresztényt, s megtámadták őket Pakisztánban is. Tavaly januárban, miközben égtek a malajziai keresztények templomai , egyiptomi iszlamisták hét koptot megöltek, amikor egy robogó autóból tüzet nyitottak a karácsonyi miséről távozó hívőkre. 2008 novemberében az iraki al-Kaida gyilkolt meg közel hatvan keresztényt, tavaly október végén pedig ugyancsak Bagdadban ugyanez a csoport támadott meg egy keresztény templomot: az akcióban hatvanan vesztették életüket. (Szaddam bukása óta egyébként a keresztény közösség fele, úgy félmillió ember már elhagyta Irakot). Az al-Kaida a világ valamennyi keresztényét potenciális célpontnak nyilvánította. Az év elején életveszélyesen megfenyegették az Ausztráliában, Franciaországban, Németországban és Ausztriában élő kopt közösségeket is, az olaszországi koptok rendőri védelmet kértek.

Az intolerancia ellen folyamatosan fellépő, ám annak motivációit, működésmódját megérteni képtelen nyugati jogvédők, értelmiségiek valamiért mindig hallgatnak, amikor az iráni, szaúdi, szíriai, egyiptomi, nigériai, szudáni és más fundamentalisták tudatosan, vallási alapon diszkriminálják a keresztényeket (és persze a zsidókat). 2001. szeptember 11-e óta iszlamista merénylők több mint 16 és fél ezer embert öltek meg vallása, meggyőződése vagy bármi más miatt, mondjuk, rosszkor voltak rossz helyen. Hogy mi a bajuk a keresztényekkel? Akadályozzák a nők áttérését az iszlámra (a „béke vallására”). Hogy másképpen gondolkodók, másképp hívők. Hogy van rajtuk sapka. Hogy nincs.

Az erőszak e stratégiájával szemben a nyugati világ egyelőre tehetetlen, nem véletlenül követel Franciaország közös európai fellépést az ügyben. Már régen nemcsak Afrikáról és Ázsiáról van szó, és rég nem lehet arra hivatkozni, hogy nem vallási háború zajlik. Dehogynem, az is. Tévedett Bush elnök, téved Obama és számos más jóindulatú, toleráns ember is, amikor folyamatosan azt hangsúlyozzák, nem az iszlám ellen hadakozik (pontosabban azzal szemben védekezik) a nyugati világ. Tévednek, mert végzetesen pontatlanul fogalmaznak: természetesen nem a muzulmán hit ellen lépnek fel, sőt, Amerika a Balkánon nem egyszer segített katonailag is muszlim közösségeknek.

A muszlim hitre („Muszlim Testvériség”), a Korán szuráira folyamatosan hivatkozó, a vallást súlyos, egyoldalú ideológiai keretbe helyező iszlamizmus azonban nagyon is a szabad világ ellensége, legalábbis ők ezt folyamatosan, nyíltan deklarálják is. Annál felemelőbb volt látni, hogy bár az utcákon számos összecsapást produkáltak, keresztény és muszlim tüntetők együtt is protestáltak a keresztényellenes erőszak, az állami represszió ellen.

A modernizációból kimaradt iszlám, ahogy Ayaan Hirsi Ali számtalanszor megfogalmazta, jelenlegi formájában teljesen inkompatibilis a szabad nyugati világgal, hiszen nem ismer szabadságjogokat, csak vallási alapú vagy hivatkozású alávetettséget (az iszlám szó szerint ezt is jelenti). Természetesen nem a keresztények vagy zsidók megölése a konzekvens muszlim magatartásforma, de a „hitetlenekkel”, „bálványimádókkal” szembeni intoleranciának, a gyűlöletkeltésnek, „az erőszak stratégiájának” nagyon is megvannak a vallási-fundamentalista gyökerei. Akárcsak annak, hogy az iszlamisták folyamatosan megpróbálják elhallgattatni kritikusaikat, legyenek azok filmrendezők (Theo van Gogh), politikusok (Geert Wilders), jogvédők (Hirsi Ali), vagy dán karikaturisták.