Zentai Péter: Két év alatt kevés ország népének az életszínvonala esett annyit, mint Észtországé, emellett kilenc százalékról húsz százalékosra emelkedett a munkanélküliek arányszáma. A nép többsége azonban megint óriási bizalmat szavazott a mostani választáson az immár hat éve kormányzó miniszterelnöknek. Ez normális dolog? 

Marje Josing: Éppenséggel az derült ki, hogy nagyon is normális, normálisan gondolkodó emberek élnek a mi országunkban, észtek és oroszajkúak egyaránt. Tudják, hogy nincs más út, mint a szigor és a takarékosság.

Z. P. Szerintem minden más uniós országban a tömegek durva tüntetésekkel adnának hangot elégedetlenségüknek, és a választáson leváltanák azt a kormányt, amely annyit vesz el a jóléti, szociális kiadásokból, az oktatástól, mint amennyit az önök miniszterelnöke, Andrus Ansip és kormánya elvett.

M. J.: Amit elvett, azt sokszorosan fogja visszaadni. Az ő szavait tudom csak ismételni: Észtország néhány éven belül a világ egyik legsikeresebb, legvirágzóbb gazdasággal bíró országa lesz. Mindenesetre az unión belül bekerül a top 3-ba. Az emberek többsége bízik ebben.

Z. P.: De miért, mire fel hiszik ezt el a miniszterelnöknek?

Ingmar Muusikus

M. J.: Először is: Ansip és kormányának tagjai jó példával jártak elől: mindenekelőtt saját fizetéseiket, privilégiumaikat kurtították meg, sokkal erőteljesebben, mint bárki másét. Másodszor: a makroadatok fergeteges javulásról tanúskodnak. 2008-2009-ben negatív világcsúcsot állítottunk be: a tőkés világban nálunk esett a legnagyobbat a GDP, nálunk emelkedett a leggyorsabban, tényleg példátlan ütemben a munkanélküliség: tavaly ilyenkor még a felnőtt lakosság majdnem húsz százaléka volt munkanélküli. Az elmúlt fél évben a mindenkit érintő életszínvonal csökkentő, egyéb páratlan megszorítások nyomán turbó ütemben javult a vállalatok versenyképessége, és exportteljesítménye: ez utóbbi hat hónap alatt harmincöt százalékkal javult.

Z. P.: A hétköznapi emberek éreznek a makroadatok javulásából bármit is?

M. J.: Egyelőre nagyon keveset, de a munkanélküliek száma tényleg gyorsan apad, lementünk 13-14 százalékra a 19-20-ról. A bérek nem emelkednek egyelőre: az átlagfizetés jelenleg 800 euró körül van, három évvel ezelőtt euróra átszámolva volt ez már 1000 is.

Z. P.: Ehhez képest óriási a bizalom a kormány iránt. Ez egy konzervatív-jobb-közép kormány. Miben mutatkozik meg ez a világszemlélet?

M. J.: Abban, hogy nincs különösebb világszemlélet itt, nincs ideologizálás, hanem kőkemény pragmatizmus, verejtékes munka. Kevés szó, sok cselekvés. Privatizálás, a nyugdíjrendszer reformjának megkezdése, az egészségügy racionalizálása, ezáltal működésképességének javítása, figyelembe véve, hogy nálunk is öregszik a lakosság, a külföldi tőke mind erőteljesebb bevonása, becsábítása.

Z. P: De hiszen a külföldiek már eddig is nagyon erősen jelen vannak az önök gazdaságában.

M. J.: Igaz. A bankszektort szinte csak svéd és finn bankok jelentik.

Z. P.: Észtország ezek szerint egészen ki van szolgáltatva a külföldi pénztőkének. Gondolom, ez ellen felemelik szavukat az ellenzékiek, általában a tömegek és ezen változtatni fog a kormány. Senki nem szereti, ha országát külföldiek ellenőrzik.

M. J.: Nem világos, hogy mire céloz. A külföldi tőke, banktőke és működő tőke nálunk kimondottan népszerű. A pénzügyi válság idején sokkal rosszabb lett volna a helyzetünk, ha nincsenek az országban a jól feltőkésített, kötelességszerűen szigorú szabályok mentén tevékenykedő skandináv pénzintézetek. A nagy külföldi láncok révén a lakosság szegényebb része olcsóbban jut élelmiszerhez. A kormány éppenséggel azt akarja, amit az emberek többsége itt támogat, hogy egy olyan kis ország, mint a mienk, még a korábbiakhoz képest is nyitottabb legyen. Az exporttól függ minden, nekünk érdekünk, hogy Skandiáviában, Németországban élénkülés következzék be. Ennek mi máris élvezzük az előnyeit, harmincnégy százalékkal nőtt exportunk néhány hónap leforgása alatt.

Z. P.: És a nagy külföldi nyitásnak, a még több külföldi befektetőnek  tényleg örül a közvéleményük?

M. J: Minden felmérés erre utal. Az emberek többsége abban látja a kiutat, ha Észtország még erőteljesebben részese a globalizációnak. Ha azt kérdi, hogy miért gondolkodnak így nálunk? Nos, ebben nagy szerepe van a médiának. A médiával való elégedettségi index nálunk a legmagasabb az EU-n belül. Az újságok, a rádiók-tévék-internetes portálok többségét a lakosság abszolút függetlennek, hitelesnek tartja. Még az én állam is leesett, mennyire szakszerűen érzékeltette az észt sajtó az elmúlt két évben a mindenkori helyzetet, mennyire önzetlen, nevelő szándékkal járt körül problémákat, mennyire hozzá tudott járulni a lakosság gazdasági-politikai műveltségének emeléséhez. A média magas színvonala is magyarázatul szolgál az eredeti kérdése megválaszolásához, tudniillik, hogy miért vagyunk „mazochisták”.

Z. P.: Nyolcszáz eurós átlagfizetések, még mindig nagyon magas munkanélküliség, gazdasági szükségállapot - az egyetlen órányira lévő Helsinkiben háromszor-négyszer ennyit lehet keresni. Ha én észt lennék, ész nélkül távoznék Finnországba.

M. J.: Rengeteg orvos, nővér, műszaki ember és egyetemista csinálja ezt. Nemcsak Finnországba, hanem még Ausztráliába is ezrével mentek. Egy friss felmérés szerint azonban a külföldön dolgozó észt fiatalok és középkorúak túlnyomó része vissza fog jönni, mert meggyőződésük, hogy a világon páratlan megszorítások révén, amelyekkel a társadalom és a gazdaság minden eddiginél nagyobb nyitottsága párosul, az ország óriási megújulása következik be.

Z. P.: Hisznek az észt gazdasági csoda bekövetkeztében?

M. J.: A legteljesebb mértékben. És ez nem csodavárás. Egyszerűen nyilvánvalónak gondolja a többség, hogy a társadalom által támogatott, a széles közvélemény által felvállalt, a korábbinál is erősebb nyitás a külföld felé, ugyanakkor a megszorítás, a kiadáscsökkentés, a takarékosság a magán és a közszférában, valamint a várható világméretű konjunktúraélénkülés, nos mindez valóban az egyik legsikeresebb gazdasággá fogja tenni országunkat.