hvg.hu: Tarlós István főpolgármester és helyettese, Csomós Miklós szerint ön a Városházával történt egyeztetés, illetve a főváros engedélye nélkül kötött szerződéseket a József Attila Színház társulatának tagjaival a jövő évadra, ezért mentették fel megbízott ügyvezető igazgatói tisztségéből. Ön viszont arra hivatkozik, hogy nem  volt egyeztetési kötelezettsége, engedélyre sem volt szüksége, hiszen teljes igazgatói és döntési jogkörrel volt felruházva. Akkor hogy is van ez?

Koltay Gábor: Március 16-án mutatott be Csomós Miklós a József Attila Színház teljes társulatának. Egyértelműen megerősítette a színészek kérdésére, hogy április 1-től teljes jogkörrel dolgozhatok a színházban, bár sor fog kerülni egy pályázat kiírására is.

Koltay Gábor

József Attila Szinház

Ha szerződtetni kívánom a társulatot, akkor azt megtehetem. Erről szól az ominózus hangfelvétel is, de ezen kívül számos televízió-, rádió- és sajtóinterjúban elhangzott mindez. A kezdetektől eltökélt szándékom volt ennek a társulatnak a leszerződtetése, hiszen a jövőt velük képzeltem el. Erre biztatott februári személyes beszélgetésünkön Tarlós István, aki kijelentette, hogy véget vet a különböző kalandor elképzeléseknek, és a jelenlegi, társulatos formában működő színház továbbélését képzeli el, de sokkal magasabb színvonalon.

Már ekkor körvonalazódtak azok a gondolatok, amelyeket aztán a néhány hét alatt összeállított jövő évi műsortervben megfogalmaztunk és kinyomtattunk. Én mindvégig komolyan vettem mindazt, amiről a főpolgármesterrel beszéltünk, és amit a beszélgetés végén szobájába hívott Csomós Miklós előtt megismételt. Engem akkor kellett volna elmarasztalni, ha a szerződtetésekkel és a műsorterv összeállításával kapcsolatos feladatokat nem végeztem volna el. Az általános színházi gyakorlat szerint ugyanis márciusig közölni kell a színészekkel, hogy mi lesz velük és április közepén a bérleteseket már tájékoztatni kell a jövő évi műsortervről. Tehát jelentős késésben voltunk, amelyet az április 1-i hivatalba lépéstől kezdve nagy tempóban, de körültekintően igyekeztünk ledolgozni. Az önkormányzati vezetők június elején azt mondták, hogy jogom volt szerződtetni, felhatalmazásom is volt, csak nem volt rá lehetőségem. Ez fából vaskarika.

hvg.hu: Állítólag elhangzott, hogy a május 18-án megjelent pályázati kiírásból önnek már látnia kellett: a rendelkezésre bocsátott összegből nem fogja tudni fenntartani a társulatot.

K.G.:Ismétlem, bíztam az erőskezű, és határozott vezetőben, Tarlós Istvánban. Úgy gondoltam, ha ő felkér erre a feladatra – hangsúlyozottan nem válságmenedzselésre, hanem a színház új korszakának a megalapozására, megtervezésére, amellyel a budapesti teátrumok élvonalába emelkedhet –, akkor ezt illik a lehető legkomolyabban venni. Főleg, ha többszörösen kinyilvánítja, hogy mindezt a munkát ezzel a társulattal kell elkezdeni. Ezt Tarlós István külön kihangsúlyozta, de nem kellett győzködnie, hiszen kezdetektől fogva magam is így képzeltem.

Koltay Gábor a József Attila Színház társulatával

József Attila Szinház

A pályázati kiírás lényegében azt tartalmazza, amit a február 9-én történt beszélgetésünkön megfogalmazott a színházzal kapcsolatban: a jelenlegi bulvárszínház jellegű repertoárt fokozatosan felváltaná egy világ- és magyar irodalmi, kortársműveket tartalmazó repertoár,  a színház folyamatosan a legjobb vidéki és határon túli előadások házigazdája, szellemi központja lenne.  Mondhatni, ez egy olyan komoly feladatrendszer, amely a sok száz milliós támogatottságú Nemzeti Színháznak is díszére válna.

Ugyanakkor teljes képtelenség, hogy ehhez mindössze 85,2 millió forintot rendelnek hozzá, miközben a tavalyi 354 millió forintos állami támogatásból az idén 222 millió forintot elvettek, abból tehát 132 millió maradt. Ezzel együtt egyetlen szó sincs a pályázatban arról, hogy „üres”, tehát társulat nélküli épületre kell pályázni. 2011 elején ezen már túljutott a főváros, ezt mondta nekem Tarlós István.

Más választásunk nem lévén, már az általam felkért gazdasági igazgatóval osztottunk-szoroztunk, alternatív számításokat végeztünk, hogyan lehet a társulatot megmenteni, hiszen itt nemcsak egy jelentős kulturális értékről van szó, hanem emberéletekről, egzisztenciákról, amivel aztán végképp nem illik játszani. Kiszámoltuk, hogy az első egy-két évben kénytelenek leszünk még jobban összehúzni magunkat, és csak nagyon szerényen fogunk tudni közelíteni az elvárások megvalósításához. Arra is gondoltunk, hogy egy bizonyos időszak után a színház esetleg áttérne a számlás, vállalkozói jellegű, darabfinanszírozásos rendszerre, de ennek az értelmes művészeti, gazdasági, emberi feltételeit fokozatosan kell megteremteni. És természetesen azzal is kalkuláltunk, hogy távlatban lesznek olyan támogatóink, akik szimpatizálnak majd azokkal a művészeti törekvésekkel, amelyeket megfogalmaztunk.

hvg.hu: A Főpolgármesteri Hivatal szerint ön hetvenkilenc, július 1-jén hatályba lépő szerződést kötött. A színház éves támogatására, mint ön is mondta, maradt 132 millió forint, ám az újonnan megkötött szerződések 204 millió forint terhet jelentenek. A főváros arra hivatkozik, hogy ezt a különbözetet csak más „fontos feladatok” rovására tudja biztosítani, adott esetben más színházak művészi munkájának terhére. Ezzel szemben ön állítja, hogy a társulattal a spórolás jegyében írták alá a szerződéseket, a színészek havonta ingyen vállaltak három előadást, a műszak lemondott a túlórapénzről. Akkor most kinek higgyünk?

K.G.: A színház a Fővárostól egyetlen forint támogatást sem kap, a 132 millió forintot az előadó-művészeti törvény előírásai alapján az állam juttatja el a színháznak, a fővároson keresztül. Ismétlem, a színház jelenlegi repertoárját – tehát nem a pályázatban megfogalmazott emelt szintű, új feladatrendszer megvalósítását – tavaly még 354 millió forinttal támogatták. Az elvonás tehát 60 százalékos, a budapesti színházak közül messze a legnagyobb. Hogyan lehet ezt kiheverni, miközben a mércét a lehető legmagasabbra próbáljuk emelni?

Egy színház nemcsak az állami támogatásból működik, ezt az összeget kiegészíti a fővárosi-fenntartói támogatás (ez a József Attila esetében jelenleg nulla forint), a jegybevétel (szerencsére a közönség nagy számban látogatja az előadásokat), valamint az utóbbi években a jegybevétel 80 százaléka alapján kiszámított TAO, azaz társasági adókedvezményből származó támogatás lehetősége, és egyéb bevételi források, például a szponzori és vállalkozói bevételek. Az általam megkötött szerződések ellentétele az utolsó forintig szerepel a 2011. évi üzleti tervünkben, amely egyébként a fővárost mindez ideig nem különösebben érdekelte. Azt mondták, hogy elfogadására majd a pályázat után kerül sor, azaz az év közepén.

Tehát semmilyen plusz terhet nem jelentenek a szerződések a fővárosnak, hiszen azok a színház üzleti tervének részei, ugyanúgy, mint a korábbi években. Ezért nem felel meg a valóságnak, mondhatni, célzatos csúsztatás, amikor arról nyilatkoznak felelős emberek, hogy a társulati tagok fizetéséhez szükséges összegeket a többi színház támogatásából kell majd lecsípni. Ez a kijelentés egyedül azt a célt szolgálja, hogy gyengüljön a színházak közötti szolidaritás, azaz a többi budapesti teátrum ne nagyon álljon ki a József Attilá-s kollégák mellett. Hangsúlyozom, valóban a spórolás jegyében kötöttünk szerződéseket, azaz a színészek és a műszak is jelentős terheket vállalt át. Így a most megkötött szerződések évente több mint 50 millió forint megtakarítását jelentik.

MTI / Kallos Bea

hvg.hu: Nemcsák Károly, Horgas Péter és a Dózsa László-Harsányi Gábor duó mellett ön is ringbe száll a színház ügyvezető igazgatói székére kiírt pályázaton. Milyen esélyeket ad magának az ismert előzmények után?

K.G.:. Bízom benne, hogy a döntéshozókat kizárólag a színház sorsa és jövője érdekli. Igyekeztem sokoldalúan megfogalmazni és gazdasági számításokkal is alátámasztani mindazt, amit a főpolgármester februárban vizionált. Én csak ebből tudok kiindulni, hiszen ezt még egyszer sem vonta vissza, sőt a pályázati kiírás elején is ez szerepel. Egy komoly döntéshozó nyilvánvalóan értékeli, mérlegeli a pályázók szakmai előéletét, vezetői gyakorlatát, művészemberek esetén az általuk létrehozott művek eszmeiségét és még sok egyéb szempontot. A jelenlegi társulatra épülő formában tovább működő és magára találó, majd fejlődési pályára álló színház koncepciója egyedül az én elképzeléseimben fedezhető fel. Mélyen hiszek az együtt gondolkodó, egyet akaró emberek közösségében, színházat pedig – a rendkívüli egyéniségek kivételével – csak közösségi formában, azaz egy összetartó, egymásért élni-halni tudó társulat segítségével lehet jól csinálni.

hvg.hu: Ha mégis nyer, mi lesz a műsorpolitikája?

K.G.:. A tizedes meg a többiek bemutatójával kezdtünk volna októberben, a jeles filmrendező, Makk Károly rendezésében. Majd ezt követte volna két angol vígjáték, amelyek magyarországi ősbemutatók, az egyik a Calendar Girls, a másik a Nincs hely a szerelemre. Az évadot jövő év tavaszán Szabó Magda: Az a szép, fényes nap című drámája zárta volna, Kerényi Imre rendezésében. Rajtuk kívül további jelentős személyiségek vállaltak rendezést. Így Babarczy László Páskándi Géza: Vendégség című darabját rendezte volna, míg Huszti Péter egy feltehetően óriási sikert, a Clint Eastwood és Meryl Streep főszereplésével megismert A szív hídjai című film színpadi változatát. Jelentős művészi vállalás lett volna Hubay Miklós: Elnémulás című utolsó műve, amelynek bemutatási jogával évekkel ezelőtt megtisztelt a mester. Ezt Csiszár Imre állította volna színpadra. És megkezdtük, egy tervek szerint remélhetőleg hosszú évekig műsoron tartható nagy siker előkészületeit, az 50 éves Omega együttesről, Trombitás Frédi és a Rettenetes Emberek címmel. Ezt én rendeztem volna.

A felsorolásból látszik tehát, hogy a József Attilá-s hagyományokat is tovább folytattuk volna, de már az elején új irányokba is el szerettünk volna indulni. S mindezt kiváló, elismert rendezők közreműködésével. Remélem, hogy a dolgozatomban összefoglalt koncepció elolvasása után a döntéshozók bizalmat szavaznak nekem. Ha nem így lesz, sajnálni fogom, hogy fontos kultúrpolitikai célkitűzések megvalósítása késedelmet szenved.