Előzetes regisztráció: megvonják-e Fricz Tamás választójogát?

Örvendezve veszi tudomásul Fricz Tamás A tabuk vége című írásában, hogy a nagy változások korát éljük, konzervatívtól szokatlanul, hiszen a változások számukra általában valami károsat jelentenek. De nem most: a változás most abban áll, hogy ledönthetők bizonyos „neoliberális” tabuk, s ezáltal igazolható a választók előzetes regisztrációjára vonatkozó Fidesz-terv.

A tabukkal való leszámolás része Fricz szerint, hogy végre kimondható, ki angol, ki cigány, ki zsidó, és hogy „az” angolok, „a” cigányok, „a” zsidók ilyenek vagy olyanok, mert a véleménynyilvánítás szabad. Miközben azon gondolkodom, hogy ez az általánosítás vajon nem rokonítható-e a kuruc.info „cigánybűnözés” és „zsidóbűnözés” című rovatainak alapvetésével (miszerint aki cigánynak születik, az bűnöző), aközben lázasan kutakodom emlékeim között, hogy a Fricz által ünnepelt szabad véleménynyilvánítás vajon nem liberális alapérték-e. De mindegy, mert közben a tévében az általam eddig tisztának, romlatlannak, türelmesnek és bölcsnek ismert távol-keleti népek közül kettő, a japánok és a dél-koreaiak csépelik péppé egymást a focipályán, és én most nem tudom, hogy akkor minden japántól és dél-koreaitól tartanom kell-e ezek után.

De következzék Fricz Tamás mondanivalójának lényege: „Bizony ez az a kor, amikor egy ország – mondjuk Magyarország – dönthet úgy, hogy a választást némi felelősségvállaláshoz és tudatossághoz köti. Hogy valóban a citoyenek (franciából: honpolgárok, állampolgárok) döntsenek egy ország sorsáról, s ne azok, akik valójában nem is akarnak dönteni, csak odasodródnak az urnákhoz. Vagy odaviszik őket. Úgy, ahogyan egy operát és balettet utáló ember véletlenül besodródik az Operába, s ott elkezd hangosan chipseket enni és nagyokat röhögni az áriákon. Tehát ez az a kor, amikor az előzetes (regisztráció) nem tabutéma többé. Hanem lehetőség a demokrácia kiegyensúlyozottabbá, igazságosabbá tételére. Hiszen a nép uralma a felelős és tudatos választók, a citoyenek uralmát jelentheti csak. A feliratkozás intézménye nem gyengíti, hanem erősíti a demokráciát, annak komolyságát és hitelességét.”

A valóság ezzel szemben az, hogy az előzetes regisztráció elvárja a választójogosultaktól, hogy már a választást megelőző meghatározott idővel kiforrott állásponttal rendelkezzenek arról, hogy kívánnak-e szavazni, vagy sem, amelynek a megváltoztatására már nincs módjuk. Fricz azt feltételezi, hogy a választó álláspontját kizárólag demagóg népvezérek befolyásolhatják, szavaik hatására a választó az urnákhoz sodródik (nyilván a tapasztalat szól belőle), s nem állhat elő olyan helyzet, amikor a választóban utóbb, akár valamely világesemény hatására alakul ki az a döntés, hogy igenis bele kíván szólni országa sorsába.

Az általános választójog bizony azt jelenti, hogy a döntés szabadsága nemhogy a választás napjáig, hanem még a szavazófülkében is megilleti a választót: akinek addig szilárd preferenciája volt, még akár ott is meggondolhatja magát, s a másik pártra szavazhat, vagy akár ott is dönthet úgy, hogy mégsem szavaz egyikre sem. Ezt a szabadságot nem lehet elvitatni tőle, különösen akkor nem, ha a Fricz által örvendetesen károsnak minősített demagógiának nincsenek objektív mérőszámai. Ugyan hány nappal a választás előtt lehet még olyanokat mondani például, hogy „nem kellenek megszorítások” (csak hogy a legutóbbi választás példáját vegyük, és igen, hozhatók példák a másik oldalról is)?

Fricz, és az előzetes regisztráció híveinek érvelése alapján lényegében a kampánycsend kezdetét is előre kellene hozni a regisztráció határidejére, hiszen a választói döntés befolyásolásának – a sodródást elkerülendő – ezt követően már nincs helye. Ha viszont a regisztráció határidejét követően abban változhat a választó álláspontja, hogy a kampány hatására kire szavaz, úgy abban is változhat, hogy szavaz-e egyáltalán. Megfordítva: ha a döntés abban a kérdésben, hogy szavazok-e egyáltalán, nem változtatható meg (például később nem dönthetek úgy, hogy szavazok, ha előzetesen nem regisztráltam), úgy abban sem, hogy kire szavazok, ellenkező esetben a sodródás veszélye ugyanúgy fennáll. Hacsak a regisztrációs kötelezettség nem jár egyben azzal is, hogy a választónak már idejekorán nem csak tudnia kell, kire fog szavazni, de ez a döntése számon is kérhető, ha tehát a szavazó sodródik, azaz meggondolja magát, szavazata érvénytelen. Ami viszont csak úgy valósítható meg, hogy a választó a regisztráció során ki is nyilvánítja majdani akaratát. Ami viszont azt jelentené, hogy a választás titkossága is olyan tabu, aminek a ledöntéséről ideje elgondolkodni.

Az előzetes regisztráció mostani igenlése (ami szerintem nem lenne annyira magától értetődő, ha például a szocialisták vetették volna fel az ötletet) ráépül arra az ideológiai alapvetésre, ami Fricz egy felvezető érveléséből derül ki. „Sőt – horribile dictu – lassan már azt a neoliberális mantrát is megkérdőjelezhetjük, hogy mindig »a más a szép«; felvethetjük végre azt az eretnek gondolatot is, hogy esetleg az emberek a hozzájuk hasonló emberekkel szeretnek egymás mellett élni, s nem a »mással«, miközben semmi bajuk sincs a »mással«, csak annyit kérnek, hogy a más máshol legyen.” Túl azon, hogy a liberálisok soha nem mondták, hogy mindig a más a szép, ehelyett mindig azt mondták, hogy a más IS szép, a Fricz érveléséből kitetsző felsőbbrendűségi tudat az a tabu, amit valójában le kellene dönteni. Mert miközben azt mondja, hogy semmi baja nincs a mással, azt is mondja, hogy a más menjen máshová.

Ez az, ami a Fricz és a hozzá hasonló, küldetéstudattal és felsőbbrendűségi komplexussal megvert „gondolkodók” alapvető tévedése. Úgy látszik, azt a mantrát kell sokat ismételgetni, hogy nem, nem csak ők a hazafiak, nem, nem csak ők képviselik a nemzet érdekeit, és nem, nem rendelkeznek ők sem isteni felhatalmazással, hanem mi itt mindannyian egyenlőek vagyunk, egyenlő jogokkal és kötelességekkel, legfeljebb nem értünk egyet abban, hogy a haza miként fog fényre derülni. A különbség legfeljebb abban áll, hogy én például senkit nem zárnék el a választójogtól önmagában azért, mert náci, vagy éppen simán csak hülyeségeket beszél.

(A szerző ügyvéd.)

Elemzőblogunk legfrissebb bejegyzése is az előzetes regisztrációval foglalkozik, és egy korábbi posztban a kérdés egyik nemzetközi aspektusát is elemezte.