Bezzeg Csehországban, egy ilyen jelölt, általános meglepetésre, nemcsak bejutott a közvetlen elnökválasztás második körébe, hanem ott 45 százalékot szerzett, Prágában, Brünnben, Pilzenben, Ceské Budejovice városokban pedig meg is előzte populista-nacionalista riválisát. A csehországi létező, de ezúttal elbukott polgári közeg és nyugatos gondolkodás mellett kitapintható egyfajta zavar a csehországi események magyarországi értelmezésében, oszlassunk el néhány tévhitet.

Részben igaz az elképzelés, miszerint Zeman azért verte meg Schwarzenberget, mert benesdekrétumozott és a cseh társadalom nacionalistáinak torkán akadtak a dekrétumok. A térképen itt látható, nagyjából hasonló arányban fordított a két jelölt az eredményén. Ugyanakkor Zeman győzelmében a legnagyobb szerepet az játszotta, hogy a jelenleg két legnépszerűbb – szociáldemokrata és kommunista – párt biztosította támogatásáról. Schwarzenberg mögött csupán a kormánypárti TOP09 és a részben a Polgári Demokrata Párt (ODS) állt, ez utóbbi táborából Václav Klaus egy jelentős tábort kiszakított, amikor saját híveit Zeman támogatására szólította fel. Nem becsülném alá a Klaus által szállított szavazatokat sem, egy 2013 januári közvélemény-kutatás alapján a cseh polgárok 51%-a szerint a jelenlegi köztársasági elnök a leghitelesebb és legnépszerűbb politikus Csehországban.

Zeman győzelmének másik, döntő oka, hogy 3:2 arányban több szavazatot szerzett meg a kiesett jelöltek szavazótáborából. Az az ifjú szocdem Dienstbier (16%) mellett sokak meglepetésére az agyontetovált, ex-skinhead Vladimír Franz (6,8%) és Jan Fischer (16%) is Zeman választására buzdította választóit. Schwarzenberg mögé csupán a néhány százalékot szerző Fischerová (3,2%) és Sobotka szenátor (2,46%) sorakozott fel, igaz, a felmérések szerint Franz és Fischer szavazótábora nagyjából fele-fele arányban szavaztott mindkét jelöltre.

A szudétanémet kártya az aduász?

A választási vereséghez a jelenlegi kormánykoalíció népszerűtlen gazdasági intézkedései mellett azonban kétségkívül hozzájárult a nacionalista hangulat felkorbácsolása is. Az elmúlt napokban, Csehországban  ömlött az egyszeri választópolgárra a zsigeri propaganda, ezt szajkózta Klaustól Zemanig mindenki: a választás igazi tétje, hogy NE legyen egy degenerált arisztokrata Csehország elnöke, aki ráadásul idegen, a felesége nem is beszél csehül, élete jó részét nem Csehországban élte le, és különben is: mindenhol csak bealszik. Ez a hangnem meglehetősen szokatlan volt eddig Csehországban, noha mindig is létezett, de nem a mainstream közbeszédben. Tanulságos volt a cseh hírtévében bemutatott adat, hogy a megkéredzettek 19%-a Zeman legnagyobb pozitívumának azt tartotta, hogy cseh.

Már megírtam: az első forduló utáni eufóriában, Schwarzenberg német akcentussal, hamisan és jól hallhatóan egy sorral lemaradva énekelte el a cseh himnuszt, a szöveg sem mindig ugrott be, a sajtóhírek szerint ifj. Klaus többször elnevette magát. Ez a magatartás azokra a magyar nacionalistákra emlékeztet, akik pusztán palócos kiejtésük, ízes beszédük miatt csúfolják a szlovákiai vagy romániai magyarokat, vagy bármilyen tájszólással beszélő embereket, akár egy önkormányzati hivatalban is.

Zemanék legsúlyosabb gyomorforgató tette mégis a szudétanémet kártya kijátszása volt. Ne legyen kétségünk a kétségkívül kényes téma Magyarországon a deportált zsidók és svábok százezreiben, Szlovákiában a deportált zsidók és magyarok tízezreiben ugyanúgy megtalálható, és ahogy Csehországban, máshol is a társadalom nagy részében többnyire kínos csend veszi körül a témát, ha pedig valaki ezt a csendet megtöri, a helyi nacionalisták részéről kiátkozásban részesül. Így járt most Schwarzenberg, de korábban részben Havel is: a barnuló cseh, magyar közbeszédből kitekintve láthatjuk, micsoda morális erő rejtőzött a Rolling Stones-rajongó egykori elnökben, aki a 90-es évek elején többször is elítélte a kitelepítéseket, bocsánatot kért.

Klaus valódi arca: Zeman

De miért támogatta a jobboldali konzervatívnak mondott Klaus köre a baloldali populista Zemant? Ez az első látásra meglepő képlet, nem is olyan meghökkentő, ha felfogjuk: Klaus saját politikai jövőjét tette fel kockára. Magyarországi olvasók talán már elfelejtették, de itt Csehországban mindenki élénken emlékezik az ún. Ellenzéki Megállapodásra, amelyet 1998-ban - vajon kik? - Milos Zeman kisebbségi kormány miniszterelnöke és Václav Klaus az ellenzéki polgári demokrata párt elnöke írt alá. Akkor a két politikus gyakorlatilag megegyezett egy örökös, egymást támogató együttműködésben, amelyet csak a Spidla-kormány váratlan sikere rúgott fel.

Ahogy Orbán Viktor kétharmados többsége birtokában 2010-től aláásta a magyar demokratikus berendezkedést, kiiktatta a fékek és ellensúlyok rendszerét, a Klaus és Zeman által kialakított 1998-2002 között fennálló rendszerben, amelyet a csehek csak "meghosszabbított meciarizmusnak" neveztek, szintén fontos, demokratikus mechanizmusokat iktattak ki az állam életéből. Nem meglepő, hogy ezek az urak, amikor csak lehetőségük volt, ott folytatták, ahol abbahagyták a közös munkát. Aki még mindig nem értené, hogy a cseh politika két nehézsúlyú politikusa miért tud ilyen könnyedén összejátszani, miközben sok témában különböznek a vélemények: nem az eszméről, a pártszínekről, hanem a puszta hatalomról és annak megszerzéséről van szó. Zeman és Klaus e témában tökéletesen egy nyelvet beszélnek, aki ebben meg szeretné akadályozni az egyiket, közösen mondják ki rá a fatvát, ahogy ők mondják: "nem szeretjük, ha valaki bonyolítja terveinket".

Ilyen szempontból tökéletesen naívak azok a cseh szocdem és kommunista elképzelések, hogy Zeman az ő emberük, mert ha kell, együtt fog működni Klausszal, ráadásul bosszúszomjas is, mert még nem számolt le azokkal a szocdem politikusokkal, akik megakadályozták 2003-ban köztársaság elnökké választását. És pontosan tizenegy évvel ezelőtt vették ők ketten elő a nacionalista szudétanémet kártyát, mert a nemzet veszélyben van, így könnyebb elfelejteni, hogy jobb vagy baloldali az ember, jéé, ezek képesek még a haza érdekében együtt is működni. Most ott tartunk, hogy Klaus gyakorlatilag lehazaárulózta Schwarzenberget. Kétségünk ne legyen, mindezt tudatosan tette: Orbán Viktor legjobb pajtyikája már a választások estéjén parafrazálva Havel szavait, nem rejtette véka alá örömét: “Végre a szeretet és az igazság győzedelmeskedett a gyűlölet és a hazugság felett”.

Lendületben az európai baloldal? Muha.

Gratulálunk, az európai szociáldemokrácia tovább dübörög diadalmas útján. Valóban? Nem hagyott nyugodni a gondolat, amikor a leendő cseh köztársasági elnök első, rögtönzött sajtótájékoztatóját néztem, hogy ez az úr egy nyugati országban két órával a megválasztása után már beadhatta volna a lemondását is. Zeman ünneplése egy ukrán vagy orosz távoli tartomány elnökének megválasztására emlékezetett, húsz perc alatt vérig sértette riválisát és az őt kérdező újságírókat. Nemrég hasonó képsorokat élhettünk át Szlovákiában is a 90-es években, a Vladmír Meciar nevével fémjelzett korszakból, vagy akár 2009-ben is, amikor a jelenlegi szlovák elnököt, Fico leghűségesebb fegyverhordozóját – Zemanhoz hasonló, 55:45 százalékos arányban! – választották meg Radičová ellenében. Ráadásul a kísérteties hasonlóság ott folytatható, hogy Gašparovič a magyarokkal fenyegetett és Radičová állítólagos magyar felmenőivel, míg Zeman a szudétanémetekkel és állítólagos kárpótlásukkal.

Ismerjük el: a választások eredményei rendben vannak, mert hűen tükrözi a társadalmak pillanatnyi nacionalista többségének mentálisan retardált állapotát, hívják az ország erős emberét Milosevicnek, Meciarnak, Kaczynskinek, Orbánnak vagy éppen Zemannak. Félelmetes olvasni, de amíg a magyar nacionalisták arra panaszkodnak, hogy a magyarországi sajtó "zsidó" kézben van, addig cseh és szlovák elvtársaik szerint a cseh és a szlovák média szintén idegen, de "német" irányítás alatt. Közép-Európa nacionalista proletárjai egyesüljetek? Vajon melyik “baloldalra”gondoljunk Magyarországon és a térségben? A szászországi választásokon diadalmaskodó baloldalra, vagy a közép-európai “baloldali” lendületre, amely olyan embereket és rendszereket termelt ki, ahol és akiknek nem több, hanem kevesebb demokráciára lenne inkább szükségük?

Bár a társadalom nyolcvan százaléka mindenhol tufa, politikailag fogalmatlan és potencionálisan készen áll a Békemenetre, Közép-Európában – Magyarországon kívül – mindenhol megjelentek az elmúlt években olyan friss nyugatos, nem állampárti múltú, szociáldemagóg erők, és mögötte álló szavazótáborok, mint például Csehországban Schwarzenberg gazdasági neoliberalizmust képviselő TOP09 pártja, Szlovákiában Radicová pártja, Bugár interetnikus alapokon nyugvó szlovákiai Hídja, vagy a konzervatív-liberális SAS. Lengyelországról nem is beszélve, ahol az a Donald Tusk kormányoz, akit napi rendszerességgel támadnak az Orbánnal közös Békemenetben menetelő Kaczynskiék, létrehozva az elmúlt évtized legsikeresebb konzervatív-liberális kormányzását Közép-Európában. A 2013-as cseh – és a 2009-es szlovák - elnökválasztásnak kétségkívül egyik legfontosabb tanulsága, hogy mindkét társadalomban létezik az a 45 százaléknyi szavazóréteg, amely nem pártszíneket, hanem a dolgot őt magát nézik.

Az már egy másik kérdés, hogy Közép-Európa mikor ad esélyt egy olyan kaliberű elnökjelöltnek, mint Schwarzenberg.

Őszinte részvétem, Csehország.