Tisztelt Elnök Úr! Kedves Ádám!
Én már azelőtt, hogy megismertem volna személyes történetét, tehát hogy HÖK-elnökként, úgyis mint tanulni vágyó diák, akit zavarnak ez irányú jogaiban, elment panaszkodni a rektor bácsihoz a hallgatói tüntetésekkel szimpatizáló oktatókra, és öntudatos kiállásában csöppet sem feszélyezte az, hogy legitimitása elnökként erősen kérdéses – maradjunk annyiban: megválasztásának módja hagy kívánni valót maga után –, is mélyen meg voltam győződve arról, hogy a hökösök a világ legnagyobb seggfejei.
Azután mindig elbizonytalanodtam kicsit, elszégyelltem magam, mert nem helyes előítéletesnek lenni.
Köszönöm Önnek, hogy bebizonyította: dehogynem.
