A „Tüzépes Kati”, vagyis az országos zöldhatóság vezetője először heteken keresztül egyszerűen nem válaszolt, amikor közérdekű adatigénylés keretében szerették volna megkapni tőle a hivatalos önéletrajzát, miután komoly kétségek merültek fel a doktori címével kapcsolatban, majd közpénzből ügyvédet fogadott, hogy álságos érvek segítségével tovább titkolhassa az adófizetők elől a szakmai pályafutásának részleteit. A pereskedés azon ment, hogy jó helyen írták-e alá a közérdekű adatigénylést. Csak a jegyzőkönyv kedvéért, nem hadititokról, nem személyes adatokról volt szó, hanem a nyamvadt önéletrajzáról. Közben persze simán és ügyvéd segítsége nélkül felvette az adóbefizetésekből fedezett havi juttatását.

A fideszes Kubatov Gábor a bajai választási kampány adatait titkolja. A Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet kérte volna ki az elszámolásokat, de meglepően őszinte választ kaptak a pártigazgatótól, aki lényegében megerősítette a szervezet korábbi értékelését arról, hogy Magyarországon az állam és a politikai döntéshozatal maffiózók fogságába került. A válaszban ugyanis Kubatov Gábor azt írta, hogy nem adja ki a bajai kampány elszámolását, mert a Fidesz, illetve a pártok általában „semmilyen állami és közfeladatot” nem látnak el, vagyis senkinek semmi köze ahhoz, mennyit költenek kampányra. A Fidesz tehát Kubatov szerint egy mosópormárka.

Magyarország 88. leggazdagabb embere, Orbán Viktor kedvenc felcsúti polgármestere is pillanatokon belül pereskedni fog, mert nem hajlandó kiadni egy újságírónak a vagyonnyilatkozatát. Egyelőre csak a közpénzből fizetett jegyzőjét használja a jogi vitára, de ne legyenek kétségeink, hamarosan lesz ügyvédre is pénz a felcsúti városi kasszában. A jegyző a KiMitTud közadatigénylő portálon levelezik az újságíróval, és arcpirító érveket ad elő, amelyeket hamarosan a bíróságon is hallhatunk. Az információszabadságot korlátozó legutóbbi fideszes törvénymódosításba kapaszkodik, és azt állítja, az újságírónak „hitelt érdemlően igazolni kell, hogy milyen jogos cél vagy kötelezettség teljesítése érdekében van szüksége a vagyonnyilatkozat adataira”. Például azért, mert az adófizetőket érdekelné és az újságíró az ő megbízásukból jár el.

A közmédia vezetője emlékezetes módon a jogerős ítéletre is fittyet hányt, nem akarta kiadni a Marslakók című tévésorozattal kapcsolatban kikért adatokat, szerződéseket, elszámolásokat. Az Átlátszó végül az atomfegyverhez, a végső jogi eszközhöz folyamodott, amikor rendőrségi feljelentést tett Böröcz István ellen. A magyar törvények szerint ugyanis (még) bűncselekménynek minősül a közérdekű adatok visszatartása, a hatóságok meg is indították a nyomozást ismeretlen tettes ellen. Itt is az MTVA közpénzből fizetett jogászai töltöttek hosszú órákat ennek a pereskedésnek a fordulataival, most pedig a rendőrséget foglalja le az ügy, szintén közpénzből. (Akit további ilyen ügyek érdekelnek, iratkozzon fel az Átlátszó tematikus napi email-hírlevelére a Mutyimondóra, garantáltan minden nap lesz valami újdonság.)

És ne feledkezzünk el a másik oldalról sem. A pereskedés civil szervezetek tucatjainak idejét, energiáját, pénzét viszi el, újságírók garmadája kénytelen naphosszat levelezni, beadványokat írni, telefonálgatni, vitatkozni, érvelni, mindez pedig más témáktól vonja el az erőforrásokat a lapoknál. Ráadásul ez a huzavona olyan ügyekben zajlik, amelyek nagyrészt teljesen nyilvánvalóak a bíróságokon. A magyar bírósági joggyakorlat nagyon józan módon információszabadság- és átláthatóság-párti, az ezeket az eseteket tárgyaló bírák többnyire jófejek, akik fontosnak tartják, hogy az állampolgárok, az adófizetők tájékozottak legyenek a közpénzek elköltésével kapcsolatban.

A lényeg azonban, hogy a Tüzépes Katik, Mészáros Lőrincek és Böröcz Istvánok a kormányzat aktív közreműködése mellett csinálhatják ezt meg, főnökeik nem ütnek a kezükre, nem szólnak rájuk, hogy ezt nem illik, sőt valójában a törvények módosítgatásával sokat rontottak az amúgy sem szívderítő helyzeten. Fontos azt is megjegyezni, hogy a szélesebb értelemben vett jobboldal sem csinál semmit, vagy alig valamit. A szocialista kormányok idején oly hangosan korrupcióellenes és átláthatóság-párti jobbos média (tisztelet a kivételnek) kussol, nem állítja pellengérre az adófizetők elől információkat, szerződéseket, elszámolásokat titkoló politikusokat, állami alkalmazottakat, nem ír leleplező cikkeket róluk, nem tolja a képükbe a mikrofonokat, nem üldözi őket a Parlament folyosóin.

Jó ez így, nincs itt semmi látnivaló.

Nekem ugyan nem sok közöm van hozzá, mert senki sem kérdezett meg róla, de szólok: hétszer azért mégis beleírtátok az Alaptörvényetekbe az átláthatóság szót különböző összefüggésekben, és szerepel benne egyszer a közélet tisztaságának követelménye is. Most vagy az Alaptörvény szar, amibe bele se merek gondolni, vagy ti nem vagytok érdemesek a saját alkotmányotokra.