Van egyszer ez a Portik Tamás nevű úr, akiről kevesen tudnak bármi biztosat, sokan viszont nagyon keveset, de az se valami szerethető, hiszen mégiscsak a rendszerváltást követő évek hazai szervezett bűnözői garnitúrája egyik kulcsfigurájaként tartjuk számon. Aztán itt van az olajügy, ahol felfoghatatlanul sok pénzt nyúltak le úgy, hogy a pénznek igazából sose ütötték elég erővel a nyomát ahhoz, hogy elő is kerüljön. Nem pontosan tudjuk, mindez hogyan történt, és mit keresett az ügy középpontjában pl. az egykori „Csikós elvtárs”, aki mégiscsak az MSZMP KB-ból az állambiztonsági akták iratőrző helyére, vagyis a BM Adatfeldolgozó Hivatala élére tudott ejtőernyőzni a rendszerváltás ki nem beszélt történeteinek egyik szép epizódja eredményeképpen.

Tudjuk továbbá, hogy a sztoriban benne volt ugyan Portik Tamás, de ő jó ütemben eltűnt az egyébként utána nem túl erőteljesen kutakodó hatóságok látóköréből, így ezt az ügyet megúszta, és azt is tudjuk, hogy másokkal szemben sem produkált komoly eredményeket a magyar igazságszolgáltatás. Éppen zajlik az emlékezetes Aranykéz utcai robbantás ügyének bírósági tárgyalása, de valószínűsíthető, hogy még egy darabig nem igazán fogunk tisztán látni a négy halálos áldozattal járó merénylet tetteseit, megrendelőit illetően. Mindenesetre Portik Tamás ebben az eljárásban találta azt mondani, hogy a rendszerváltás óta valójában nem is a pártok, hanem „Pintér Sándor bűnszervezete irányítja az országot”, ami az ő nézőpontjából akár igaz is lehet.

Aztán itt van Laborc Sándor dandártábornok úr, aki mégiscsak előbb megbízott főigazgatóként, majd botrányszagú előjáték után, immár kinevezett főigazgatóként vezette a Nemzetbiztonsági Hivatalt (NBH) Szilvásy György közvetlen irányítása alatt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején, 2007 tavasza és 2009 nyara között.

Laborc Sándor távozóban

Túry Gergely

Nos, Portik és Laborc urak egy időben találkoztak egymással, mely találkozókból kettőt eredményesen dokumentáltak az utókornak 2008 júniusából. Beszélgetéseik leiratai érdekes olvasmányok ugyan, és alkalmasnak bizonyultak arra, hogy muníciót szolgáltassanak napi politikai kommunikációs játszmákhoz, de ettől még nem tették értelmezhetővé a későbbi vizsgálatokkal együtt sem, hogy mire mentek, mire jutottak egymással a későbbiekben.

Van még egy úr, Rogán Antal is, akit ismerhetünk, mint a bulvárlapokban is gyakran feltűnő közszerepelőt, aki annak a pártnak az egyik egzisztenciálisan is tehetséges alapembere, amely korábban leszámolást ígért a következmények nélküliséggel. Ennek a kommunikációs képességek terén is tehetséges úrnak most éppen azt olvasnák a fejére, hogy az általa vezetett önkormányzat nem kis kárára, előnytelenül üzletelt a Portik Tamás érdekeltségébe, pontosabban az élettársa érdekeltségébe tartozó kft-vel.

Érdemes sorra venni a történéseket, vajon láthatunk-e tisztán legalább ebben az ügyben.

1. A Portik Tamás - Laborc Sándor találkozóról a Belügyminisztérium legfelső vezetésének, így Pintér Sándor miniszternek és az akkor még kabinetfőnökeként tevékenykedő Tasnádi Lászlónak legkésőbb 2012 nyarának végén már tudomása volt.

Ám ezt a vizsgálatot a bizottság szocialista elnöke a fideszes bizottsági tagokkal egyetértésben elszabotálta.

Több mint érdekes, hogy fél évvel Portik Tamás őrizetbe vétele, és mindazon politikai kommunikációs kampány után, amit Portikkal összefüggésben a kormánypárt folytatott, ébredt rá (mitől is?) Rogán Antal arra, hogy valami mégsem volt rendjén ezzel az adásvétellel. Ennél életszerűbb, hihetőbb az a magyarázat, hogy Rogán azért lépett, mert egyre inkább a nyilvánosság fókuszába került a Portik sztori, ezért elébe kellett mennie annak, hogy nyilvánosságra kerül a kényessé vált partnerrel kötött alku, a töredék áron történt értékesítés. E logika szerint előre bevédte magát, beáldozva jegyzőjét.

Portik Tamás a bíróságon

Túry Gergely

Ezt támasztja alá az, hogy a jegyző egyébként sem járhat el önállóan egy ilyen ügyben, mivel nem is gyakorol tulajdonosi jogokat, legfeljebb döntések előkészítésében közreműködik és ellenjegyez olyan szerződéseket, amelyeket viszont a polgármester ír alá. Az ilyen szerződések aláírását tárgyalások, egyeztetések előzik meg a felek között, de ilyen esetben a szerződések realizálása előtt még bizottsági, testületi döntésekre is sor kerül. Vagyis a jegyző kizárólagos felelősségének utólagos felmutatása nem túl meggyőző mentő körülmény. „Nem életszerű”.

„Törvénytelenségre ugyan nem derült fény”, de bizalomvesztés miatt felmentette a jegyzőt, mondja Rogán. Érdekes, hiszen, ha a polgármester tudomására jut, hogy a jegyzője őt, valamint a testületet kicselezve, az önkormányzatnak súlyos érdeksérelmet okozva, töredék áron juttat üzlethelyiséghez bárkit, akkor ott bizony törvénysértés történt.

Az ügy tisztázásához éppen ezért Rogán Antalnak és az önkormányzat mostani vezetőinek nyilvánosságra kell hozniuk minden, az értékesítéssel összefüggő dokumentumot, kiemelten a 2012 végi vizsgálat jelentését és az azt megalapozó iratokat. Ez a jelentés alapdokumentum az ügyben, ha egyáltalán létezik, ám ha nincs, akkor szavahihető Rogán sincs.

Azt, hogy személyesen ki üzletelt, tárgyalt Portik Tamással vagy az élettársával, nyilván a vonatkozó iratokból, vagy akár az érintettektől nem fogjuk megtudni, Portik esetében amúgy is az olajügyek-pénzek sorsa a lényegesebb kérdés.

Az olajügyekben játszott szerepének, és az ott keletkezett tetemes pénzek hollétének feltárására (több kormányon, nemzetbiztonsági-rendőrségi, APEH-VPOP/NAV, és ügyészségi vezetésen átívelően) nem volt és szemmel láthatóan még ma sincs „politikai akarat”, elegendő tisztességes szándék.

Karancsi Tibor (exrendőr) levegőben logó követelésének teljesülésére, vagyis az olajügyek aktáinak teljes körű nyilvánosságára – a dolgok mai állása szerint - még évtizedeket fogunk várni, hacsak a status quo alapvetően meg nem rendül időközben. Évtizedek múlva az ügy minden érintettje a másvilágról nevethet unokáink szemébe, amikor azok egy számukra már érdektelen és történelmi távlatba került üggyel nem is tudnak mit kezdeni. Legfeljebb azt mondják majd, hogy felmenőik világa egy következmények nélküli ország volt.

(A szerző volt országgyűlési képviselő, a Nemzetbiztonsági Bizottság egykori tagja)