2011-ben komoly tömegek tüntettek a Fidesz ellen. A párt népszerűsége 17 százalékra csökkent, a baloldali ellenzéki pártok megosztottak voltak ugyan, de támogatottságuk összességében egy darabig nagyobb volt, mint a kormánypárté. Az emberek felháborodtak a fideszes politikusok arroganciáján, és kimentek az utcára. 2014-ben a Fidesz három választást nyert meg, a legfontosabbat újra kétharmaddal. Pontosan tudjuk, hogy ennek mennyi köze van a választási rendszer átalakításához, az ellenzék fideszes ügynökökkel való telepakolásához és megosztásához, a média kisajátításához és az alkotmányos intézmények kiüresítéséhez. De a tény az, hogy a Fideszre többen szavaztak, mint más pártokra.

Most egyetlen hónap alatt 12 százalékpontot esett a Fidesz támogatottsága a Tárki és a Medián szerint is. Az Ipsos 5 százalékpontos visszaesést mért, a korreláció azonban egyértelmű: mindhárom komolyan vehető intézetnél a választókorú népesség egynegyede támogatja Orbán Viktor pártját. Hasonló dolog történik, mint 2011-ben: az ellenzék most is megosztott, a média most is a Fidesz kezében van, az ellenzék támogatottsága azonban jelentősen alacsonyabb, mint három évvel korábban. A kétharmad a veszprémi időközi választás eredményétől függetlenül biztosított: azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy Orbán Viktor nem tud szerezni magának néhány szakadár ellenzéki képviselőt abban a néhány esetben, amikor szüksége van rá.

A Fidesz népszerűsége ugyan csökken, de ez önmagában nem sokat jelent. Főleg úgy nem, hogy a Fidesz bármikor módosíthatja a választási törvényt, elveheti az ellenzéki pártok állami támogatását, bevezethet kötelező regisztrációt, és egy tollvonással beszüntetheti a kormánykritikus médiát az országban. Lenne persze felháborodás – de eddig is volt, és új kétharmad lett a vége. Ha tehát csak ezt vesszük figyelembe, úgy látszik, hogy az ellenzéki szavazók lelkesedése indokolatlan.

Van azonban egy fontos tényező, amelyet csak részben lehet kiolvasni a közvélemény-kutatási adatokból. Ez pedig az, hogy a Fidesz kezd ciki lenni. Kínos a kormánypárti szavazóknak is. Mert amellett még lehetett érvelni a híradókban, hogy az Alkotmánybíróság jogkörszűkítésére a pofátlan végkielégítések miatt van szükség. Azt még el lehetett magyarázni, hogy a médiatörvény igazából rendben van, közben kikacsintva szavazóinkra, hogy végre mi jövünk, szemben a balliberális uralommal. Most viszont egészen más szelek fújnak. A legfanatikusabbak kivételével nincs ember, aki szerint Szijjártó Péter valóban a szülői segítséggel vette százmilliós luxusvilláját. Nem védhető sem a híradóban, sem a kocsmaasztal mellett, hogy Lázár János több mint 50 millió forintot érő ingatlant felejtett ki a vagyonbevallásából. Hogy Habony Árpád fizetés nélkül 1,8 millió forintnyi ruhában járkál egy hétköznap délután. Hogy Mészáros Lőrinc is elfelejt egy milliárdot. Hogy luxusóra. Hogy új-zélandi kiruccanás polgármesteri fizetésből. Hogy luxusnyaraló.

Már nevet is kapott a médiában a jelenség, ellenzék hiányában a Fidesztől: úgy hívják, urizálás. Illik is az urak és szolgák rendszeréhez, melyet a Fidesz kitartóan épít 2010 óta. Ebben a rendszerben az állami javakhoz való hozzáférés a meggazdagodás elsődleges eszköze, feltétele pedig a politikai hűség. Nincs társadalmi mobilitás: aki szegény, az is marad. A rendszert megrengető lázadás lehetősége pedig azért kizárt, mert mindenkitől el lehet venni még az utolsó forintokat is. Nincs középosztály, amelyik a piacon boldogulva megengedhetné magának, hogy politikailag aktivizálódjon a kormány ellen. Van viszont egy egyre dühösebb ellenzéki (és kormánypárti) szavazótábor, amelyek nehezen viselik az állapotot, hogy miközben halálra dolgozzák magukat a semmiért, fideszes politikusok faarccal mesélik a kamerának a szülői összefogást, ami a luxusvilla megvételéhez kellett.

Ez utóbbi a változás 2011-hez képest. A Fidesz már akkor is erőszakos volt, hatalmaskodó és hihetetlenül korrupt, de nem volt kínos. Nem kényszerült állandó magyarázkodásra, egyszerűen azt mondta, hogy nálam az egyedüli vízió, nálam a támogatottság és nálam az erő. És persze tudott az ellenzékre mutogatni: ők tették tönkre az országot, nem mi. Viszont a kínos magyarázkodás szülői kölcsönökről speciálisan Fidesz-jelenség. A bankárkormányozó, luxusbaloldalt emlegető, még a fakitermelés áfáját is lélegeztetőgépek árára átszámoló ellenzéki Fidesz elhitte, hogy neki mindent lehet, és urizálni kezdett. Eközben pedig olyan átható érzéketlenséggel irányítja az országot, hogy annak híre nem elnyomja, hanem felerősíti az ellenérzéseket.

A Fidesz két dologban volt jobb ellenfeleinél az elmúlt időszakban: érezte az emberek problémáit és tudott innovatívan reagálni rájuk, míg a baloldal csak a 2010 előtti időszakhoz tudott visszanyúlni, ami pedig az emberek többsége szerint sem volt egy aranykor. Úgy látszik, a Fidesz megöregedett, és rendszeres közvélemény-kutatásai ellenére sem érti már az embereket – de legalábbis bizonyos generációkról már fogalma sincsen. Ők már elkezdték cikinek tartani a Fideszt, most jönnek a lassabban ébredők. És ha egy ország röhög rajtad, miközben a hatalmat gyakorlod, onnan nagyon nehéz visszamászni. Aki nem hiszi, kérdezze meg Gyurcsány Ferencet.