Szöknek Budapestre, bevetik magukat a legerkölcstelenebb közösségek fertőjébe, majd amikor hatalomra jutnak, hazugságra és emberéletek tönkretételére használják pozíciójukat. Nincs bennük semmiféle morális parancs arról, hogy nem csak mások fejére lépve lehetne feljebb jutni.
Kocsismáték érkezhetnek bárhonnan. Legjelesebb képviselőjük, Kocsis Máté például a MIÉP nevű szélsőjobboldali, antiszemita pártból érkezett jó politikai érzékkel a Fideszbe. Korábbi MIÉP-es párttagságáról pontosan ugyanúgy, szemrebbenés nélkül hazudott, mint arról, hogy a menekültek bárkit is megkéseltek volna a VIII. kerületben, ilyen ugyanis nem történt. Sőt, még felfordulás sem.
A kocsismáték minden morális probléma nélkül állítják politikai ellenfeleikről, hogy a gyilkosok pártjára álltak, amikor azok a rasszista indulatok és általánosítás ellen emelnek szót, nagyon helyesen. És eközben a kocsismáték politikai közössége az, ami valójában a gyilkosok pártjára áll, homályos üzletekért cserébe szabadon bocsátva egy baltás gyilkost egy diktatúrának.
Polgármesterként nehezen értelmezhető kapcsolatot tartanak fenn korábban SZDSZ-közeli, jelenleg leginkább korrupció- és ügynökgyanús figurákkal. Nem különösebben érdekli őket a választási csalás gyanúja sem, sőt motiváltnak tűnnek benne. Népszavazást kezdeményeznek arról, hogy legyen-e az extrém lakhatási szegénység bűncselekmény a városukban, hogy a rendőrséget értelmes célok helyett hajléktalanok zaklatására lehessen használni. Pedig tudják, hogy a hajléktalanokat börtönben tartani drágább, mint olcsó önkormányzati lakásban.
Meg is tartják polgármesteri címüket – senki nem állította, hogy Magyarországon a 21. században a gyűlölet vámszedői ne lennének sikeresek. A huszadikban is azok voltak.
A kocsismátékat nem zavarja, ha a józsefvárosi fűtésfejlesztés másfél milliárd forinttal többe kerül a józsefvárosi adófizetőknek, mint az a megoldás, amit polgármesterként szintén választhatott volna. Hisztivel vegyes sírógörcsöt kapnak viszont akkor, ha olyan korrupcióellenes szervezetek, mint az Átlátszó nevű oknyomozó portál, a munkájukat végzik, és ennek során nem kerülik ki a kocsismátékat.
A kocsismáték azok, akik mindent elmondanának és megtennének a hatalom megtartása érdekében. Nekik ad tanácsot Finkelstein és Habony arról, hogyan lehet gyűlöletet teremteni kiszolgáltatott emberekkel szemben, legyen szó szegényekről (Habony, akinek szegénynek hivatalosan még munkája sincs), melegekről (Finkelstein, aki ennek ellenére előszeretettel gyárt homofób kampányokat) vagy bevándorlókról (szintén Finkelstein).
Kocsismátéból, minden látszat ellenére, nem csak egy van, és nem is csak egy pártban találhatók meg. Seregestül szivárognak be az életünkbe, a bőrünk alá. Ők azok, akik életükben egy emberen nem segítettek a rokonokon és haverokon kívül, az önzetlenség fogalma számukra teljesen ismeretlen. Ők ma Magyarországon a sikeremberek, akik döntenek a közbeszerzésekről, kinevezésekről, az életünkről. A kocsismáték persze egy idő után óhatatlanul megbuknak, és a történelem szemétdombján végzik, pontosan ugyanúgy, mint példaképeik.
Addig viszont rajtunk élősködve gyarapodnak. Késelni ugyan nem késelnek, de bármikor lehazudják a csillagokat az égről. Különös élvezettel pedig akkor teszik ezt, ha olyan ártatlan emberekbe rúghatnak bele, akik nem tudnak visszarúgni. Magyar állampolgárként elemi érdekünk a kocsismátékat mielőbb eltakarítani a politika színpadáról, hogy közügyeknek többet közelébe se mehessenek.
Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. A kocsismáték abból élnek, hogy elhitetik velünk: ha a nálunk szegényebbeknek és kiszolgáltatottabbaknak rosszabb lesz, akkor nekünk jobb. Ez a súlyos, nemzetromboló hazugság fog megbukni a kocsismáték eltűnésével.
