"Tíz éve tette le kancellári esküjét Angela Merkel. 2005-ben ez valószínűtlen távlatnak tűnt, de már tudjuk, hogy a jobb híján előtérbe tolt középpályás mára egy korszakot jelöl.
Mi vezette be, és mi fémjelzi ezt a tízéves időszakot? Az első években személyének állandó alábecsülése, ellenfelei és támogatói részéről egyaránt. A konfliktuskerülő, karakteres ideológiai arculat nélküli Merkel azonban nemcsak azt bizonyította be, hogy zseniális válságmenedzser és hatalompolitikus, de csendben megreformálta a német kereszténydemokráciát is.
(...)
Felismerte, hogy a „fontolva haladás” konzervatív programja alapvetően mégis haladást jelent. Ez a stratégia nem csupán a CDU elsőségét tette lehetővé 2005 óta minden Bundestag-választáson, de világító példa azzal – a Londontól kezdve Párizson át Budapestig követett – stratégiával szemben, amely szerint a konzervatív pártoknak a jobboldali populisták és radikálisok kottájából kell játszaniuk, hogy megakadályozzák előretörésüket. Az Angela Merkel vezette CDU és Németország a példa arra, hogy nem, nem kell."
A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.
