Európaiak vagyunk, nem barbárok!

Barbárok! Elmaradottak! Képtelenek az integrálódásra! – mármint a migránsok – hangzik az egyre hangosabb és dühösebb kórus a kölni események nyomán Európában, és azon belül Magyarországon. Lehetséges. Annyi mindenképpen igaz lehet, hogy az elmúlt évben kontinensünkre érkezett több mint 1 millió menekült között sok akad, akinek a nőkről vallott felfogása nem egyezik a liberális Európa értékeivel. Például a férfiak szabadon matatható szexuális tárgyként kezelik nőnemű embertársaikat, nem engedik be őket a munka világába, burkába kényszerítve megfosztják őket az önrendelkezés olyan elemi jogától, mint az öltözködés megválasztása, eltiltva őket néha még az (autó)vezetéstől is.

Mennyivel kulturáltabb mondjuk olyan politikusokat választani fontos tisztségekbe, akik véresre verik parancsaiknak nem engedelmeskedő házastársukat. Mennyivel fejlettebb értékrendre utal etikai kódexben előírni a tanárnőknek, hogy milyen hosszú szoknyát viselhetnek. Mennyivel magasabb rendű azt hirdetni, hogy a nőnek nem a (vállalat)vezetés a dolga, (princípiuma) hanem a gyermeknevelés. És mennyivel civilizáltabb eleve örökbeadásra ítélt „kényszergyermekek” megszülését szorgalmazni szingliadó révén.

Nem sokkal.

Különös, meglepő, ám bizonyos szempontból örvendetes fejleménye a menekültválságnak, hogy a kölni atrocitások után olyanok is mélységes felháborodásuknak adtak hangot az ott tűrhetetlenül viselkedő külföldiek miatt, akik egészen mostanáig feminista nyafogásként kezelték le szinte minden, a női jogokkal kapcsolatos probléma felpanaszolását, genderőrületnek tituláltak a nemi szerepekből származó társadalmi hátrányok kiküszöbölésére vonatkozó követelést. Lehet úgy nézni erre a fordulatra, hogy az idegengyűlölet győzött a nőgyűlölet fölött. De lehet úgy is, hogy végre széleskörű társadalmi konszenzus alakult ki Európában és ezen belül Magyarországon arról, hogy férfi és nő egyenlő.

A méltó büntetésüket remélhetőleg hamarosan elnyerő garázdálkodó araboknak, észak-afrikaiaknak hála Németországban például hirtelen rájöttek, hogy – furcsa módon – eddig igencsak lazán szabályozták, mit is jelent a szexuális erőszak. Most majd szigorítanak a törvényen, és nyilván így tesz majd a többi uniós tagállam is. Ezentúl természetesen minden európai ország rendőrsége komolyan veszi majd, ha egy férfi – akár fehér, akár barna, akár fekete – kéretlenül egy nő szoknyája alá nyúl, vagy megüti – akár fehér, akár barna, akár fekete az a nő –, és megfelelően intézkedik. Megtiltják az arab férfiaknak, hogy a négy fal közé zárják a családjukat, következésképp az arab – és nem arab – nők beülhetnek az autóba, és nagy számban elmehetnek bankot, vállalatot vagy iskolát vezetni. Ha úgy tetszik nekik, akár miniszoknyában.

Hiszen európaiak vagyunk. A törvényeinket pedig tisztelni kell. Kettős mérce nincs.