Az üvegplafontól az üvegszilánk-szőnyegig

A háború utáni Koreában fiúként felnőve emlékszem arra, hogy egyszer megkérdeztem édesanyámat egy olyan szokásról, amelyet megfigyeltem. A szülő nők a küszöbnél hagyták cipőiket és félelemmel néztek vissza rájuk. Édesanyám magyarázata szerint a nők akkor azon gondolkodtak, hogy valaha belelépnek-e még a küszöbnél hagyott cipőikbe.

Több mint félszázaddal később ez az emlék még mindig kísért engem. A világ szegényebb részein a nők még mindig a halált kockáztatják szülés közben. A gyermekágyi halandóság az egyik leginkább megelőzhető veszély. Túl gyakori a kislányok nemi szervének csonkítása is. A lányokat megtámadják az iskolába vezető úton. A nők testét csatatérként használják a háborúkban. Az özvegyeket elkerülik és elszegényítik.

Csak akkor tudjuk ezeket a problémákat kezelni, ha a nőket a változás ügynökeivé tesszük.

Több mint kilenc éven keresztül ezt az elméletet alkalmaztam a gyakorlatban az Egyesült Nemzetekben. Rengeteg üvegplafont zúztunk össze és szőnyeget csináltunk az üvegszilánkokból. Most elsöpörjük a múlt tettetését és elfogultságát, hogy a nők képesek legyenek új határokat meghaladni.

Kineveztem az Egyesült Nemzetek csapatainak legelső női parancsnokát és sikerült a szervezet felső vezetői között a nők arányát történelmi magasságokba emelnem. A nők jelenleg a béke és biztonság vezetői, ami olyan terület volt, ahol régen kizárólag csak férfiak uralkodtak. Amikor megérkeztem az Egyesült Nemzetekbe, akkor a terepen lévő békefenntartó misszióinknak nem volt női vezetője. Most a békemissziók közel egynegyedének a vezetője nő, ami még mindig nem elég, de már jelentős előrelépés.

Közel 150 okiratot írtam alá, amelyben nőket neveztem ki ENSZ főtitkár-helyettesi tisztségekbe. Néhányan nemzetközileg elismert kormányzati hivatalokból jöttek, mások pedig saját országukban jutottak vezető beosztásba. Minden ilyen alkalom bizonyította számomra, hogy milyen gyakran egy nő a legmegfelelőbb jelölt.

Annak érdekében, hogy ez a haladás hosszú ideig fennmaradjon, új keretrendszert hoztunk létre, amely az egész ENSZ rendszerét elszámoltathatóvá teszi, és ahol régen a nemek közötti egyenlőség még dicséretes ötlet volt, ott ma ez szilárd irányvonal. A nemekkel kapcsolatos képzés ezelőtt választható volt, most pedig kötelező az ENSZ valaha legnagyobb számú alkalmazottai számára. A múltban az ENSZ költségvetésének csak töredéke jutott a nemek egyenlőségére és a nők támogatására, ma ez állandó és közel egyharmadrészt jelent, amely még növekszik.

Konfuciusz azt tanította, ahhoz, hogy rendet rakjunk a világban, először saját magunk körül kell rendet tennünk. Az Egyesült Nemzetekben dolgozó női vezetők értékének bizonyítékával felfegyverkezve mindenhol a nők felemelkedéséért szólaltam fel. Mindig a nők egyenjogúságához ragaszkodtam a parlamenti beszédekben, az egyetemi előadásokon, felvonulásukon, a világ vezetőivel való magánbeszélgetéseken, a vállalatok vezetőivel való találkozókon és kemény beszélgetéseken olyan befolyásos férfiakkal, akik patriarchális társadalmakat uralnak mereven, valamint ilyen alkalmakkor mindig sürgettem az egyenjogúság eléréséhez szükséges lépéseket.

Hivatalba lépésemkor kilenc olyan parlament volt a világon, amelyben nem voltak nők. Elősegítettük, hogy ez a szám négyre csökkenjen. Elindítottam az együtt a nők elleni erőszak megszüntetéséért küzdő kampányt 2008-ban, amelyhez rengeteg vezető és miniszter, parlamenti képviselők százai és emberek milliói adták már nevüket.

Én voltam az első férfi, aki aláírta a HeForShe kampányt, és azóta már több mint egymillió férfi csatlakozott hozzá. Aktivistákkal együtt közösen követeltem a nők nemi szervi csonkításának megszüntetését, és megünnepeltem, amikor a Közgyűlés elfogadta az első olyan határozatot, amely ezt a célt támogatta. Azoknak a felhívásait ismétlem meg, akik tudják, hogy a nők segítségével sikerrel valósíthatjuk meg a merész 2030-as fenntartható fejlesztési keretrendszer céljait és sikerrel haladhatunk előre a klímaváltozásról szóló párizsi megállapodásban.

Az idei nemzetközi nőnapon továbbra is felháborít a nők és lányok jogainak megtagadása, viszont bátorítanak azok az emberek a világon, akik azzal a biztos tudással cselekszenek, hogy a nők felemelkedése a társadalom haladásához vezet. Kötelezzük el magunkat a biztos finanszírozás, a bátor támogatás, és a hajlíthatatlan politikai akarat mellett, hogy elérjük a nemek közötti egyenlőséget a világon. Nem létezik ennél jobb befektetés közös jövőnkbe.