"Az eltökélt alkalmatlanság a legkellemetlenebb együttállás, mivel a korábban megszokott töketlen alkalmatlanság csak lokális katasztrófákat okozott, helyi visszaeséseket és elszórt lopásokat, az alkalmatlanság eltökélt változata azonban országos szinten pusztít, a korrupciót beépíti a rendszerbe és olyan mellékútra visz minket, ahol ugyan nem kell sztrádadíjat fizetni, cserébe viszont nem is vezet sehová."

(...)

"A magyar kormány tehát gombát szed.

Ők, a magyar gombászok, miniszterelnökkel, Lázár Jánossal, Szijjártó Péterrel és helyettes államtitkárokkal együtt, mennek az erdőben, elöl természetesen a főnök, mögötte a többiek, már kiválasztásuk alapja is az volt, hogy tudnak-e sorban mögötte menni, de még a kezdeti időszakban vagyunk, mondjuk, 2010-ben, amikor még ennyire nem volt egységes az állomány, tehát akadtak olyanok, akik értettek ahhoz, amire megbízásuk szólt. Mennek tehát és imádkoznak, hogy találja már meg a miniszterelnök az első gombát, mert addig ők sem találhatnak. Nyilván.

Végre megoldódik a helyzet, a miniszterelnök talál egy gombát, termetes gyilkos galóca, de mindegy, megtört a jég, beleteszi a kosarába, most már mindenki ki meri nyitni a szemét, keresi a gombákat, de az egyik önsorsrontó államtitkár megjegyzi, hogy ez gyilkos galóca, és talán nem kéne a kosárba rakni, mire a többiek lesütik a szemüket, hülye, gondolják, menthetetlen hülye, a miniszterek pedig összenéznek a háta mögött, és az ösvény kanyarulatánál már le is lökik a szakadékba."

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.