A Die Welt csütörtöki számának nyilatkozó Háled el-Bats kijelentette: az Iszlám Dzsihádra nem vonatkozik Mahmúd Abbász felhívása, amely a fegyveres intifáda befejezésére szólított fel. "A palesztin nép ellenállásának mindaddig folytatódnia kell, amíg véget nem ér Palesztina megszállása" - szögezte le az Iszlám Dzsihád szóvivője, hozzátéve: Izraelnek egész Palesztinából ki kell vonulnia, nem csupán az 1967-es háborúban elfoglalt palesztin területekről.

Megszállottan

A Hamász múlt heti gázai fegyveres felvonulásai is jelezték, nehéz lesz fegyverszünetre bírni a szélsőségeseket, és bevonni az iszlámista ellenzéket a palesztin főáramba. A radikalizmusáról hírhedt ciszjordániai Dzsenínben például Mohamed Hammad, az intifáda elején a Fatahból létrejött fegyveres frakció, az al-Aksza Mártírjainak Brigádja helyi vezetője szombaton egyértelművé tette a HVG számára, hogy csak akkor állítják le a fegyveres harcot, ha Izrael megszünteti a megszállást. Tovább a HVG cikkéhez

Az interjúban kifejtette: a Dzsihád csak mint "kész tényt" fogadja el Izraelt, mégpedig annak katonai ereje alapján. "Mi, muzulmánok soha nem fogjuk Izraelt mint zsidó államot elismerni. Velünk ellentétben a zsidók tisztátalanok, mert alkoholt isznak, dohányoznak, vegyesházasságokat kötnek. Az első muzulmán Ábrahám volt, mert ő volt az első, aki egyetlen istenben, Allahban hitt. A zsidók viszont meghamisították isten szent kinyilatkoztatását, amelyet elsőként ők hallottak meg".

El-Bats megerősítette, hogy szervezete számára nem jöhet szóba egy palesztin és egy zsidó állam egymás mellett élése az egykori brit mandátum területén. Egyúttal védelmébe vette a zsidók ellen végrehajtott merényleteket. "Mi nem vagyunk terroristák, mi ellenállunk. Pontosan úgy, ahogyan Charles de Gaulle és minden francia ellenállást tanúsított az önök, németek általi megszállás idején. Éppen ön, egy német akarja elvitatni az ellenállás jogát a palesztin néptől. Talán zsidó maga?" - kérdezte el-Bats a német lap tudósítójától.

Az újságíró rákérdezett a Dzsihádnak juttatott nagylelkű iráni támogatásra, amely el-Bats szerint "állami síkon politikai és ideológiai támogatásra korlátozódik". A vallási és jótékony célzatú adományok "kimondottan nagyvonalú összegeket" takarnak - tette hozzá -, amelyek "Palesztinába, a szükséget szenvedőkhöz" jutnak el. Arra a kérdésre, vajon egy Dzsihád-harcos szükséget szenved-e, ha már nincs fegyvere és robbanószere, el-Bats így felelt: "Erre nem mondok semmit, különben hazudnom kellene".