"Az iszlám nem engedi meg, hogy a palesztinok szavazzanak" - kezdte harsány szónoklatát egy szakállas férfi vasárnap délután Kelet-Jeruzsálem egyik, szavazóhelyiségként szolgáló postahivatala előtt, azonnal magára vonva az összesereglett tömeg figyelmét. A palesztinok számára az óvárosi Templom-hegyen lévő aranykupolás Szikla dómból ismert prédikátor szavait azonban hamar elnyomta az ellentábor kiabálása. "Abu Mazen, Abu Mazen" - harsogták ütemesen fiatalok Mahmúd Abbász mozgalmi nevét, majd hamarosan dulakodás és verekedés következett. Némi habozás után a helyszínen lévő izraeli rendőrök közbeavatkoztak, és amilyen hirtelen vált feszültté a helyzet, olyan gyorsan csitultak el a kedélyek.

© Bánkuti András

Alapvetően békésen folyt - az ilyen és ehhez hasonló incidensek dacára - a palesztin elnökválasztás, amelyet a hétfői eredmények szerint a voksok 62,3 százalékával fölényesen nyert meg a 69 éves Mahmúd Abbász, a tavaly november 11-én meghalt Jasszer Arafat által alapított Fatah mozgalom jelöltje. A Gázai övezetben és Ciszjordániában az iskolákban, Kelet-Jeruzsálemben a postahivatalokban voksolhattak az emberek, a HVG tudósítói által felkeresett szavazóhelyiségek lényegében csak annyiban különböztek az Európában megszokottól, hogy szinte mindenhol falra ragasztott faxmásolatok jelezték: mobiltelefon és fegyver használata tilos.

A Betlehem melletti Bét Dzsala faluban az volt a furcsa, hogy a főtéren a szavazás békességét egyszer csak fegyverekkel és dorongokkal felszerelkezett palesztin rendőrök megjelenése zavarta meg. Ám mindezek ellenére "ennek a választásnak az az igazi eredménye, hogy nemcsak a palesztin területeken, de az egész arab világban ez volt az eddigi legszabadabb szavazás" - nyilatkozta a HVG-nek a ciszjordániai Hebronban Khalid Amajreh, a katari al-Dzsazira tévé helyi tudósítója.

A szervezés hiányosságának bizonyult azonban - tájékoztatta nem hivatalosan a HVG-t az Európai Unió egyik megfigyelője -, hogy a népesség-nyilvántartó központok több esetben is összekeverték a regisztrációs listákat, ezért sokan nem tudták, hol voksoljanak. Ezen túl az 1,8 millió szavazásra jogosult palesztinból mintegy hétszázezren nem akarták vagy nem tudták regisztráltatni magukat. Kelet-Jeruzsálemben pedig jószerével nem volt szavazás, mivel a több mint kétszázezer palesztin közül alig néhány ezret vettek csak lajstromba. Ezzel együtt - tette hozzá a megfigyelő - a hiányosságok alapjaiban nem befolyásolták a végeredményt. Bár pontos adat keddi lapzártánkig nem állt rendelkezésre, a részvétel elég nagy volt ahhoz, hogy a győztes legitim vezetőnek tekinthesse magát.

A biztos győztesnek tartott, ám a kampányt ennek ellenére igen komolyan vevő Abbász többször is meglátogatta a néhai harcostárs, Arafat rámalláhi mauzóleumát, stadionokban lépett fel, gyűléseken vett részt, kertet avatott. Pénteken pedig a palesztin önkormányzat központjában, Rámalláhban találkozott a Fatah nőszervezetének tagjaival. A Ciszjordánia különféle szegletéből érkezett több száz nő zsúfolásig megtöltötte a Szalim Efendi étterem különtermét. A jó másfél órás várakozás alatt a fel-felcsendülő indulók, az időnként kitörő taps és egy előadott színdarab nemcsak a jelölt iránti szeretetről tanúskodtak, de a reményt is kifejezték, hogy a palesztinok élete jobbra fordul. Ám az emelkedett hangulat éppen akkor kezdett alábbhagyni, amikor az elnökjelölt fél órával megérkezése után szólásra emelkedett. A katonaruhától szinte elválaszthatatlan Arafattal ellentétben elegáns öltönyben megjelenő és kétségtelenül polgári benyomást keltő Abbász nem tűnt nagy hatású szónoknak, és elődje karizmájával sem rendelkezik.

"Abbász még nem vezető, nem hős, de már tudja, hogy harcossá kell válnia" - értékelte az új elnök személyiségét a HVG számára Kelet-Jeruzsálemben Mahdi Abdul Hadi, a PASSIA (Palesztin Akadémiai Társaság a Nemzetközi Ügyek Tanulmányozására) kutatóintézet elnöke. "Rájött, hogy küzdenie kell minden egyes szavazatért, és érzékelte, mit vár tőle az utca. Így amikor a múlt hét elején izraeli katonák egy palesztin család hét tagját megölték a Gázai övezet északi részén, nem tehetett mást, mint hogy cionista ellenségnek nevezte Izraelt" - magyarázta a szakértő.

Könnyen lehet, hogy Izraelt meglepte, amikor Abbász a maga számára is kijelölte az Arafat meghagyta határköveket: az 1967-es határok visszaállításának, a menekültek visszatérésének és Kelet-Jeruzsálemnek, mint a független palesztin állam fővárosának követeléseit, de népe pontosan ezt várja tőle. A változás azonban abban mutatkozik meg, hogy míg Arafat számtalan kétértelmű kijelentést tett az erőszakkal kapcsolatban, Abbász az intifáda demilitarizálását sürgeti. És mint Ariel Saron izraeli kormányfő hétfőn jelezte, Abbásztól leginkább a terror elleni fellépést várják.

Az új elnök politikai jövője azonban nemcsak azon múlik, mennyire sikerül elfogadtatnia magát a palesztinok atyjának, hanem azon is, hogyan tudja hatalmát stabilizálni, és tovább demokratizálni a szerinte is korrupció és nepotizmus által fertőzött Palesztin Hatóság rendszerét. Máris készülnie kell a nyár elejére tervezett palesztin törvényhozói választásra és a Fatahon belüli tisztújításra. Úgy tűnik azonban, az új elnök el tud fogadni egy iszlámista ellenzéket a parlamentben, ami megint csak azt jelenti, ezen a téren is túlléphet elődjén. Arafat ugyanis nem igazán tűnt hajlandónak a hatalom megosztására, már-már megszállottan tartva egy iszlámista ellenpólustól a palesztin önkormányzat hatalmi szervein belül. "Sőt a Hamászt politikai partnernek is elfogadjuk" - nyilatkozta a HVG-nek Rámalláhban Ahmed Abdal Rahman, Abbász kampánystábjának médiafelelőse, hozzátéve: ehhez azonban le kell mondania az erőszakról.

Ám a Hamász múlt heti gázai fegyveres felvonulásai is jelezték, nehéz lesz fegyverszünetre bírni a szélsőségeseket, és bevonni az iszlámista ellenzéket a palesztin főáramba. A radikalizmusáról hírhedt ciszjordániai Dzsenínben például Mohamed Hammad, az intifáda elején a Fatahból létrejött fegyveres frakció, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja helyi vezetője szombaton egyértelművé tette a HVG számára, hogy csak akkor állítják le a fegyveres harcot, ha Izrael megszünteti a megszállást. A 30 éves Hammad azt is elmondta, szervezete nem különült el a Fatahtól, a legnagyobb palesztin mozgalom részének tekinti magát.

Az olyan városok pacifikálása, mint Dzsenín, amúgy sem lesz könnyű. Miközben a nyomasztó hangulatú városban a rendőrök a választás előtti napon nem hordtak fegyvert, Hammad - gúnynevén Abu Arradzs - géppisztollyal a vállán és testőrével érkezett a HVG tudósítóival való találkozóra. Mint mondta, üldözi az izraeli hadsereg, amelynek álruhás kommandói napi rendszerességgel csapnak le a városban. Főként persze éjszaka, ezért van az, hogy a városban erős Al-Aksza Mártírjainak Brigádja üldözött tagjai nappal alszanak, és éjjel bujkálnak. Hammad néhány percnyi beszélgetés után ugyanolyan gyorsan vált kámforrá, mint ahogy egy telefonhívásra szinte a földből bukkant elő.

A kibontakozás tekintetében sokat számít az is, hogy Saron segíti-e Abbászt például a palesztinok életkörülményeinek javításában. Az egymástól elszigetelt palesztin városok és falvak leginkább a dél-afrikai bantusztánokra hasonlítanak. A városokba vezető utak jó része le van zárva, sőt például Hebronon belül is blokádok akadályozzák egyes utak használatát. Sokszor csak hatalmas kerülővel érhetők el a több helyütt már a biztonsági fallal is elzárt településekbe vezető utak, a palesztinok számára pedig további órákat jelenthet az átjutás az izraeli ellenőrző pontokon. "Börtönélet" - foglalta össze a palesztinok helyzetét Abdul Hadi.

A PASSIA-elnök szerint ha az újabban "a palesztin nemzeti érdekről" beszélő és tényleg stratégiát váltó Hamász betagozódik a politikai rendszerbe, akkor elképzelhető az erőszak csökkenése. Sajnos azonban - tette hozzá - a két fél az immár több mint négyévnyi intifáda alatt "elvesztette egymást, a gyűlölet rendkívül mély szakadékot ásott palesztinok és zsidók között". Sok múlik az Egyesült Államokon is, hiszen amennyiben tárgyalóasztalhoz ülteti a feleket, akkor újrakezdődhet valamiféle párbeszéd (George W. Bush amerikai elnök mindenesetre hétfőn máris tízperces telefonbeszélgetést folytatott Abbásszal, és Washingtonba invitálta). Ellenkező esetben - figyelmeztetett Abdul Hadi - tovább iszlamizálódik nemcsak a palesztin társadalom, de az egész Közel-Kelet, és a jelenlegi izraeli-palesztin szembenállás 10-15 év múlva a judaizmus és az iszlám véget nem érő konfliktusává válhat.

KERESZTES IMRE / JERUZSÁLEM