A megbeszélés előtti nyilatkozatok azt mutatták, hogy sokat nem változott a huszonöt tagország pozíciója ez elmúlt hetekben ismertté váltakhoz képest. Míg ráadásul több vezető - Gerhard Schröder német kancellár, Dominique de Villepin francia miniszterelnök, José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnök - kompromisszumkészségéről tett tanúbizonyságot, mások - Jan Peter Balkenende holland kormányfő, Göran Persson svéd miniszterelnök, Tony Blair brit miniszterelnök - megnyilvánulásaiból inkább hajthatatlanság csendült ki.

A vita döntő elemének általános megítélés szerint az számíthat, meddig tudnak elmenni a tagállamok a hat nettó befizető (Németország, Franciaország, Ausztria, Nagy-Britannia, Svédország és Hollandia) azon követelésének teljesítésében, hogy költségvetési hozzájárulásaik jelentősen csökkenjenek. Különösen a három utóbb említett ország kevesli mindazokat az elképzeléseket, amelyeket kollégáik nevében eddig ismertetett az EU soros, luxemburgi elnöksége.

Brüsszelben némi meglepetésként hatott, hogy London még azután is vétóval fenyegetőzött, hogy az uniós elnökség olyan kompromisszumos elképzelést jelentett be, amely már 2013 utánra tolná el az unióban egyedülálló brit költségvetési visszatérítésről szóló vitát, és a most szóban forgó hét évben lényegében a mai szintet garantálná.

A brit visszatérítés a vita központi elemévé nőtte ki magát, ráadásul olyan tényezőnek tűik, amelyről június végéig mindenképpen meg kellene állapodni, mert a következő fél évben Nagy-Britannia lesz a soros uniós elnök, és ekkor szinte lehetetlennek látszik e kérdés rendezése.

Ugyancsak elégedetlennek mondta magát az új javaslattal Balkenende és Persson is. Hollandia ragaszkodik ahhoz, hogy kikerüljön az - egy főre jutóan számolva - kiugróan a legmagasabb nettó befizető státusából, és Svédország is szeretné elérni hozzájárulása arányos csökkenését.

Ráadásul mindkét részről értésre adták, hogy nem látják kötelezőnek a megállapodást most, másfél évvel a költségvetés érvénybe lépése előtt - szerintük még van idő kedvezőbb egyezség kidolgozására.

Más tagállamok szerint ugyanakkor arra van szükség, hogy a kompromisszum mielőbb megszülessék, a következő hét évet tervezni lehessen, és az uniós vitákban más kérdésekre lehessen koncentrálni.

Ezen az állásponton van Magyarország is: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a hét elején megerősítette, hogy a cél a minél gyorsabb megállapodás a fő magyar prioritások teljesítése mellett. A magyar vélemény szerint az uniónak át kellene jutnia a költségvetésen, hogy aztán további fejlesztési, versenyképességi, felzárkóztatási kérdésekkel foglalkozhasson.

Nem segített a költségvetés vita elmozdításában a csúcs első napján az alkotmányos szerződés teljes megtartásáról született döntés sem. Az ugyanis azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy az unió időlegesen túltette magát a franciaországi és hollandiai népszavazás okozta közvetlen válságon, és így kisebb tragédia lehet a büdzsévita le nem zárása.