A tavaly csatlakozott új tagállamok - köztük Magyarország - támogatásuk egy részének felajánlásával az utolsó pillanatban látványos erőfeszítést tettek a megállapodás megmentésére, de a kompromisszum nagy ellenzése miatt ez sem vezethetett sikerre.

Első reakciók

Jean-Claude Juncker szerint a tagállamok végső álláspontja nem esett túl messze egymástól, de néhány ország részéről nem volt meg a politikai akarat a megállapodásra. Chirac élesebben fogalmazott, azt mondta: három ország önzésén bukott meg az egyezség. Az EU soros elnöki tisztét ellátó Juncker - nyilvánvalóan Nagy-Britanniára utalva - úgy vélte: a költségvetési struktúra átalakítása ebben a tárgyalási fázisban képtelen elvárás volt, és ezt azok is előre tudták, akik ilyen követeléssel érkeztek. Tony Blair ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy nem voltak egyedül nézeteikkel a tárgyalóasztalnál. "Európa iránti lelkesedésem nagy csapást szenvedett ma éjjel" - sajnálkozott Juncker - "szomorú vagyok, és szégyellem magam az elhangzottak miatt" - mondta, arra utalva, hogy a legszegényebb országok még azt is felajánlották: lemondanak a nekik tervezett támogatás egy részéről az egyezség érdekében. A költségvetés fél évre, a július elsején kezdődő brit elnökség idejére alighanem lekerül a napirendről, és 2006-ban, osztrák vezetés alatt lesz újratárgyalható. eurohirek.hu

London azért ellenezte a megállapodást, mert az nem adott lehetőséget a mezőgazdasági támogatások uniós rendszerének és azzal a költségvetés szerkezetének újratárgyalására, illetve befagyasztotta volna a tagországok közül egyedül Nagy-Britanniának járó évi 4-5 milliárd eurós visszatérítést. Svédországnak és Hollandiának ugyancsak befizetéseik nagyságával volt problémája, míg Spanyolország haszonélvezői részesedésének csökkenése miatt szavazott nemmel.

A találkozó után Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök az Európai Unió mély válságát állapította meg, egyúttal szégyenteljesnek nevezte, hogy a szegényebb tagoknak kellett részesedésük csökkentését felajánlaniuk a megállapodás érdekében. Vele együtt Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök egyértelműen az álláspontjához mindvégig mereven ragaszkodó Nagy-Britanniát, illetve Hollandiát hibáztatta a megállapodás elmaradásáért.

Tony Blair brit miniszterelnök annak a reményének adott hangot, hogy az EU a megállapodás elmaradása ellenére töretlenül tovább tud fejlődni. Megismételte, hogy London elengedhetetlennek tartja a mezőgazdasági támogatások rendszerének megváltoztatását, és a kiadások egy részének a versenyképesség javítására fordítását. Az unió szerinte keresztúthoz érkezett, meg kell változtatnia útirányát, ha válaszolni akar állampolgárai aggodalmaira: nem lehet figyelmen kívül hagyni a két népszavazáson kifejezésre jutott elutasítást - hangoztatta.

A másik leginkább bírált vezető, Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök megismételte, hogy a holland nettó befizetői részesedés túlzóan magas, azt mindenképpen arányos szintre kell csökkenteni. Göran Persson svéd kormányfő úgy vélte, a bevételek és kiadások elosztása az országa által elutasított javaslatban nem volt igazságos, és bejelentette, hogy Stockholm hamarosan maga fog új elképzelést ismertetni.

Az EU alkotmányos szerződésének franciaországi és hollandiai népszavazásos elutasítását követően, három héten belül ez az uniós integrációs politika harmadik kudarca. Arról mindazonáltal már előző nap döntöttek a tagországok vezetői, hogy az alkotmány életbe léptetéséről nem mondanak le, csupán mérlegelési időszakot adnak maguknak, és nem tartják már érvényesnek a szerződés ratifikációjának befejezésére eredetileg kitűzött 2006. november 1-jei határidőt. Több, eddig népszavazásra készülő tagállam jelentette be azt, hogy egyelőre elhalasztja a referendumot.