A szálak az évtized elejére nyúlnak vissza, amikor a Mannesmann vállalatot 173 milliárd euróért felvásárolta a brit Vodafone cég, a távozó vezetésnek, igazgatósági tagoknak 57 millió eurót fizettek ki, illetve hagytak jóvá jutalom és végkielégítés címén. Egyedül Klaus Essernek, a Mannesmann akkori főnökének Németországban igen magasnak számító, csaknem 16 millió eurós "fájdalomdíj", bónusz járt.

A düsseldorfi per vádlottjai között volt maga Esser is, de a svájci származású Josef Ackermann, a Deutsche Bank, a legnagyobb német kereskedelmi bank elnöke és Klaus Zwickel, az IG Metall szakszervezet volt vezetője is. Ők felügyelőbizottsági tagokként vállaltak kezességet a kifizetésekért. A düsseldorfi bíróság tavaly júliusban felmentő ítéletekkel zárta le a pert, az ítéletet az államügyészség megtámadta, és a legfelsőbb bíróságon kíván jogorvoslatot nyerni, nevezetesen újratárgyalást.

Altvater csütörtökön egyebek között azzal érvelt, hogy Essernek kétszer fizettek egyszeri teljesítményért, a bónuszon kívül megkapta a szerződésében rögzített 15 millió eurós végkielégítést is. Klaus Tolksdorf, az ügyben eljáró büntetőtanács elnöke a fellebbviteli per kezdetén leszögezte: a bíróság nem akar állást foglalni abban a kérdésben, hogy a büntetőjog határt szabhat-e a vállalatvezetői javadalmazások nagyságának. 

Lehetnek eltérő felfogások abban, hogy ilyen nagyságrendű kifizetéseket lehet-e erkölcsi alapon igazolni, avagy megütközést keltőek, de büntetőjogi megítélés szempontjából a kérdés nem játszik szerepet - közölte Tolksdorf, hozzátéve: a vállalatvezetők mérlegelési terét kockázatos döntések esetére tágan határozzák meg, különben büntetőjogi felelősségre vonás fenyegetné őket minden olyan esetben, amikor nem jön be a számítás. Ugyanakkor a biztos vagyonvesztést eredményező lépések minden esetben kötelességbe ütközőek és büntetendők. A német legfelsőbb bíróság állásfoglalása hetek múlva várható.