A különleges ügyész 22 hónapot töltött annak kivizsgálásával, hogy ki szivárogtatta ki a Fehér Házból törvénybe ütköző módon Valerie Plame CIA-ügynök nevét.

Carl Rove © AP

A sajtóban 2003 július 14-én jelent meg először Plame neve Robert Nowak konzervatív újságíró tollából, nem sokkal azután, hogy az asszony férje, Joseph Wilson diplomata egy újságcikkben cáfolta Bush elnöknek azt az állítását, amely szerint Szaddám Huszein iraki exelnök rezsimje uránércet akart volna vásárolni Nigerben. Wilson ezt azért cáfolhatta, mivel a CIA megbízásából az előző évben maga járt utána a híresztelésnek az afrikai országban, ahol korábban nagykövet volt. Felesége foglalkozásának és nevének a kiszivárogtatása megtorlás volt a leleplező cikkéért.

A vizsgálat Carl Rove, Bush elnök zseniálisnak tartott tanácsadójára és Lewis "Scooter" Libbyre, Dick Cheney alelnök belső bizalmasára és hivatalának a vezetőjére összpontosult. Mindketten elismerték, hogy a riporterekkel háttérbeszélgetést folytattak és elmondták, hogy Wilson feleségének alapvető szerepe volt a nigeri út megszervezésében, de tagadták, hogy az ügynök nevét is közölték volna. Innen ugyan már gyerekjáték lehetett az asszony nevének kiderítése, hiszen szerepel a Ki kicsoda Amerikában megfelelő kötetében, igaz, más foglalkozással.

Az amerikai törvények bűncselekménynek minősítik a fedett személyek leleplezését. Megfigyelők szerint a két befolyásos tanácsadó ellen hamis eskü vagy az igazságszolgáltatás akadályoztatása címén emel vádat az ügyész.

A két tanácsadó nem csak Robert Nowakkal, hanem Judith Millerrel, a The New York Times, s Matthew Cooperrel, a Time magazin újságírójával is beszélgetést folytatott, akik ugyancsak tanúvallomást tettek az ügyben. Judith Miller előzőleg 85 napot töltött börtönben, mivel nem volt hajlandó felfedni forrását, noha az felmentette titoktartási fogadalma alól, és ezért egy ideig a sajtószabadság mártírjaként ünnepelték, ma viszont az is bizonytalan, hogy megmaradhat egyáltalán a lapnál.

Valerie Plame és Joseph Wilson © AP

Miller csak azután tett vallomást, hogy forrása másodszor is feloldozta ígéretének teljesítése alól, és akkor ellentmondásba keveredett önmagával. Háromszor is beszélt Libbyvel Joseph Wilson diplomata feleségéről, és a kérdéses időszakból származó jegyzeteiben, bár korábban cáfolta, mégis szerepel az ügynök neve, igaz egy betűelírással: "Valerie Flame". Miller azt állította, a nevet nem Libbytől hallotta, de hogy kitől mástól, arra már nem emlékszik. Egy gúnyos megjegyzés szerint ez olyan, mintha a Watergate botrányt leleplező Bob Woodward és Carl Bernstein nem emlékezett volna a mélytorokként emlegetett titkos forrásuk kilétére.

Az újságírónőről utólag kiderítették, hogy a lap 2003-ban elvette tőle az iraki tömegpusztító fegyverek témáját, mivel túlságosan is vevő volt a hivatalos érvekre, egy ízben pedig teljesítette Lewis Libbynek azt a kérését, hogy ne emlegesse a Fehér Házat, inkább úgy hivatkozzon rá, a neve elhallgatását kérő forrására, hogy "volt kongresszusi munkatárs".

A The New York Times 2004 májusában Irak miatt önkritikát gyakorolt, s vállalhatatlannak minősített hat korábbi cikket a bagdadi rezsim tiltott fegyvereiről, amelyből ötnek Miller volt a szerzője vagy a társszerzője.

A Plamegate a jelek szerint része az iraki háború igazolásáért zajló küzdelemnek, amely szétzilálta a CIA-t, megosztotta az ellenzéki Demokrata Pártot és ellentéteket gerjesztett a kormányon belül is. Colin Powell volt külügyminiszter egykori kabinetfőnöke a minap arról beszélt, hogy Dick Cheney és Donald Rumsfeld (védelmi miniszter) "klikkje" kisajátította a fontos külpolitikai döntéseket, amelyeket a többiek háta mögött hoztak meg.