hvg.hu: Kezdjük az elején. Hogy-hogy megúszta a náci megszállást?

Viktor Grajewski: 1925-ben születtem Krakkóban . A II. Világháború kitörése, vagyis 1939 szeptember 1. elött néhány nappal Lvovba, vagyis Lembergbe menekültünk a családommal. Ahová a Molotov- Ribentropp paktum alapján két hét múlva bevonult a szovjet hadsereg és mi egyszeriben megbízhatatlan elemnek számítottunk. Nem voltunk szovjet állampolgárok, és félig meddig fogolyként elvittek minket Szibériába. Így utólag, ezzel mentették meg az életünket. Erdőirtáson dolgoztunk, nagyon nehéz sorunk volt, éheztünk és fáztunk, de életben maradtunk. Én hamarosan hithű kommunista lettem.

hvg.hu: És mi történt a háború után?

V.G.: Visszatértünk Lengyelországba, ahonnan a családom hamarosan Izraelbe települt. Én viszont Lengyelországban akartam tanulni és dolgozni, Varsóban maradtam. Felvettek az egyetemre, ahol újságírást tanultam. Először a rádióban lettem bemondó, azután újságíróként a lengyel távirati irodához, a PAP-hoz kerültem, egy idő után a szovjet tömbbel foglalkozó osztály felelős szerkesztője lettem. Az állami hivatalok, minisztériumok és pártszervek ajtai megnyíltak előttem.

hvg.hu: Elérkeztünk 1956 februárhoz....

V.G.: Igen, azidőtájt olyan hírek keringtek Varsóban, hogy a XX. Kongresszuson Hruscsov titkos beszédet tartott, de senki sem tudta, hogy valójában mit is mondott. Annyi kiszivárgott, hogy a beszéd kezdete előtt minden külföldi delegációnak el kellett hagynia az üléstermet. De hogy aztán mi hangzott el, senki se tudta. A külföldi rádióállomásokból meg a pletykákból sejtettük, hogy a világ kémszolgálatai - britek, amerikaiak, franciák, olaszok - minden pénzt megadnának, ha megszerezhetnék a beszédet. Nekik nem sikerült.

Önnek viszont igen. Hogyan?

A varsói pártközpont

V.G.: Egyik nap, szokás szerint, bementem a párt-központba akkori barátnőm-höz, aki Edward Ochabnak, a kom-munista párt első titkárának irodáját vezette. Ez 7-10 nappal a Hruscsov beszéd után lehetett. A pártházat őrző biztonságiak jól ismertek, szabadon jöttem-mentem.. Egy kávéra akartam meghívni a barátnőmet, aki közölte, nem ér rá, sok a dolga. Beszélgetés közben felfigyeltem az íróasztalán heverő, vörös borítású brosúrára, ,A Szovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusa, Hruscsov főtitkár beszéde” címmel. Rajta volt a „szigorúan bizalmas” jelzés, ez persze felkeltette az érdeklődésemet. Rögtön rájöttem, miről van szó, és elkértem a beszédet, azzal, hogy hamarosan visszahozom. Belement, de kérte, hogy délután négyig hozzam vissza, mert a széfbe el kell zárnia.

hvg.hu: Hogyan és miért került a beszéd Varsóba az első titkárhoz?

V.G.: Miután Hruscsov kizavarta a kongresszusról az összes küldöttséget, a Politbüro nemtetszését fejezte ki, és úgy döntött, hogy a beszédet küldjék el minden szövetséges népi demokrácia pártfőtitkárának.

hvg.hu: Mit csinált a beszéddel?

V.G.: Hazavittem, elolvastam és teljesen összeroppantam a tartalmától. Sztálin, az én földi istenem, az emberiség atyja egy tömeggyilkos? Úgy éreztem, kiszalad a föld alólam, mindaz, amiben eddig hittem, hazugság volt. Az is átvillant rajtam, hogy miközben az egész világ ezt az iratot keresi, az itt van nálam, a lakásomban. Először arra gondoltam, hogy azonnal visszaviszem, és elfeljetem, hogy valaha is nálam volt. El is indultam a pártszékház felé, de útközben meggondoltam magam. A pártház helyett az izraeli követségre mentem.

hvg.hu: Miért? Miféle kapcsolatban volt az izraeli nagykövetséggel?

V.G.: Három hónappal korábban Izraelben jártam, meglátogattam súlyosan beteg apámat. Egy hónap után visszatértem Varsóba, de már elhatároztam, hogy végleg kitelepülök. (Egy évvel később ez meg is történt.) Az izraeli követségen volt egy ismerősöm, Jalov Bermor – mint késöbb kiderült, az izraeli állambiztonság, a Sin Bet embere. Neki adtam át a beszédet. Másfél órával később újra a kezemben volt. Visszavittem a pártközpontba és megköszöntem a barátnőmnek.

hvg.hu: Származott neki ebből valamilyen baja?

V.G.: Semmi. Soha nem tudta meg, hogy mi történt azalatt a néhány óra alatt a rá bízott irattal. Amikor eljöttem Izraelbe, hívtam magammal, de a kisgyerekei miatt nem akart elválni – egy lengyel miniszterelnök-helyettes volt a férje. néhány év múlva pedig meghalt rákban. .

hvg.hu: Mi lett az átadott beszéd sorsa?

Hruscsov zárt ajtók mögött beszél

V.G.: Csak 30 év múltán tudtam meg: a követségi ember lefényképezte az iratot és elvitte Bécsbe. Odautazott érte az izraeli biztonsági szolgálat, a Sin Bet akkori vezetője, Amosz Manor (lásd a vele készített interjút). Amosz Manor rögvest Tel Avivba vitte, és átadta Ben Gurion miniszterelnöknek. Ben Gurion tudott oroszul, elolvasta, és állítólag azt mondta, hogy ha ez mind igaz, akkor 20 év múlva nem lesz Szovjetúnió. Tíz évet tévedett. Ben Gurion úgy döntött, hogy odaadja az amerikaiaknak, azzal a feltétellel, hogy nem árulják el az eredetét. A beszéd a CIA akkori főnökéhez, Allen Dulleshez került. Aki azután az életrajzi könyvében azt írta, karrierjének fénypontja a Hruscsov beszéd megszerzése volt. Mindenesetre egy szakértői bizottság 2 hétig vizsgálgatta a dokumentumot, mígnem úgy döntött, hogy autentikus. Eisenhowerhez került, ő pedig nyilvánosságra hozatta. Először a New York Timesban jelent meg, aztán valamennyi, a szovjet blokkba sugárzó rádióállomás, a Szabad Európa, az Amerika Hangja, a BBC is ismertette.

hvg.hu:  Még jónéhány hónapig Varsóban maradt. Hogyhogy nem bukott le?

V.G.: Ha igazi kém lettem volna, biztos lebukom. De egy naív fiatalember voltam, aki véletlenül jókor, jó helyre tévedt. Sok év múltán a KGB akkori főnöke, Szemicsasznij azt állította, hogy tudták, Lengyelországból szivárgott ki. De meg vagyok győződve, blöffölt, valójában nem tudták. Különben sorsom megpecsételődött volna.

hvg.hu: Hruscsov valaha is nyilvánosságra akarta hozni a beszédet?

V.G.: Hruscsov úgy tervezte, hogy apránként, csepegtetve több éven át szivárogtatják majd ki a beszéd egyes részeit, nehogy traumát okozzon. Erre egyszer csak az egész egyszerre robbant, a világ mindent megtudott. A teljes beszéd a Szojetúnióban egyébként először csak Gorbacsov idején látott napvilágot.

hvg.hu: Később mi történt Önnel? Kapott valahonnan valami jutalmat?

V.G.: Varsóban beadtam a kivándorlási kérelmemet, mire azonnal kirúgtak a munkahelyemről. Néhány hónapig tengődtem, majd 1957 januárjában megérkeztem Izraelbe. Itt a közszolgálati rádióban helyezkedtem el. Negyven évvel később, a külföldi adások vezetőjeként mentem nyugdíjba.. Azután 10 évig ombdusman voltam a Hirközlési Hatóságnál. A beszéddel kapcsolatban a nevem jó ideig nem került szóba, egészen 1992-ig, amikor egy az USA-ban megjelent írás név szerint megemlített, mint aki „feloldotta” a beszéd titkosságát Ami a jutalmat illeti, nem sokkal Izraelbe érkezésem után meglátogatott egy ismeretlen. Bemutatkozott, hogy a Sin Bettől van. Azt mondta, nem felejtették el, amit tettem, és átadott egy Mont Blanc töltőtollat.

Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)