Alighogy bejelentkezett nemrég a szomáliai főváros, Mogadisu egyetlen „luxusszállodájába” egy afrikai delegáció, frissiben levágott emberkezet hajítottak helyi erők a hotel udvarába, jelezve a vendégeknek: hasonló sors vár rájuk is, ha maradnak. Mogadisu – bár sohasem volt biztonságosnak nevezhető – ideális hely az öngyilkosjelölteknek: különösebb ok nélkül gyilkolják meg az odatévedő külföldieket, ahogy a helyiek is könnyen eshetnek fegyveres támadás áldozatául. Egészen más a helyzet azonban azzal a várossal, ahol a hírekben szereplő szomáli kalózok bázisa található. A puntlandi Eyl kikötőváros a tőle több száz kilométerre délre fekvő Mogadisuhoz képest viszonylag biztonságos hely. „Vannak mobilszolgáltatók, embereket odaszállító légitársaságok, ott tevékenykedő külföldi üzletemberek. Mindez a kalóziparnak is köszönhető, évekkel ezelőtt ugyanez a település csóró kikötőfalu volt csupán. Az persze túlzás, hogy az építkezések óriási mértékben haladnának” – adott helyzetképet a kalózfészekről Suha György, a Geopolitikai Tanács Afrika Kutatási Központ munkatársa.

Vérszemet kaphatnak a hadurak

Az a veszély nem „fenyegeti” a várost, hogy a kalózkodásból származó több tízmillió dollárnyi bevételt netán turizmusra vagy demokráciaépítésre költené. „A pénz nagy részéből a kalózipart fejlesztik: szállodákat építenek a túszoknak, radarokat, modern tengeri követőket, GPS-t, számítógépeket és nem utolsósorban fegyvereket vásárolnak a kalózok” – magyarázta a hvg.hu-nak Suha. Csakhogy hamarosan telítődhet a kínálat és akkor a kalózvagyont újra kell osztani. „Ha a Mogadisut uraló hadurak is vérszemet kapnak, és beszállnának a kalóziparba, netán a jussukat követelnék, az durva következményekkel járna. Vannak olyan teóriák, miszerint a szomáliai kérdést az egymással rivalizáló szomáliai csoportok fogják lerendezni úgy, hogy egymásnak esnek. A fejlett nyugat ekkor békecsináló szerepben léphet esetleg a porondra” – mondja a szakértő.

Egyelőre azonban úgy tűnik, a Nyugat egyáltalán nem akarja megoldani Szomália belső ügyét. „A külföldi hatalmak már rég letettek az országról. Egyik hatalom sem zárja ki, hogy a térséget előbb vagy utóbb, de rendbe kell tenni, de ezt csak a gazdasági érdekeik miatt tennék. Sem az Egyesült Államoknak, sem más nyugati hatalomnak nem célja Szomália belső problémáinak rendezése, mindössze a tengeri útvonalat szeretnék biztosítani” – magyarázta Suha György.

Senki nem merne beavatkozni

A fegyveres intervenció a szakértő szerint egyelőre kizárt. „Viszonylag élénken él még az amerikai kudarc emléke, amikor 1993-ban a Delta Force különleges amerikai alakulat csúnyán leszerepelt egy mogadisui akcióban. (Az esetről A Mogadisu-ügy címen könyv, A sólyom végveszélyben címen pedig játékfilm is készült - a szerk.) Nem hiszem, hogy bármelyik hatalomnak annyira fájna a szomáliai helyzet, hogy a jelenleginél nagyobb haderőt csoportosítson a térségbe. Ez legfeljebb csak a nemzetközi közösségnek lenne érdeke, az viszont nem tudna kiállítani ilyen csapatot” – véli Suha, aki szerint a nyugati hatalmak inkább aktívabb hírszerzéssel próbálnak operálni.

A katonai megoldás eddig sem igazán működött: bár a nyugati haderők akadályoztak meg támadásokat és nem egyszer sikeresen léptek fel a kalózokkal szemben, maga az ipar továbbra is virágzik. Nem lett kevesebb kalózakció azóta sem, hogy az amerikai haditengerészet mesterlövészei a múlt hétvégén megöltek három fiatal kalózt, hogy kiszabadítsák a tengeri rablók által napokig fogva tartott amerikai hajóskapitányt. A "mesterség" - amelyet egyébként már közel tíz éve űznek a térségben - a fiatalok körében meglehetősen vonzó, hiszen a kalózok tele vannak pénzzel, a legszebb lányok közül választhatnak feleséget, jó autóik vannak, egyszóval vagyonosak.  Egy-egy elrabolt hajóért átlagosan kétmillió dollárt kapnak, ami rettentően sok pénz egy olyan országban, ahol a lakosság több mint fele élelmiszersegélyre szorul.

„Az már most érezhető, hogy az összes érintett titkosszolgálat, így a japán, az orosz és az amerikai is megpróbálja felfrissíteni a szomáliai áttételes információs bázisát, azaz a Szomáliával szomszédos afrikai államok titkosszolgálati szempontból felértékelődnek. A térségben egyre több a diplomata, a nem kormányzati szervezet, az újságíró. Mindez azt jelenti, hogy potenciálisan kezdenek információk szivárogni a térségről a nagyobb elemző rendszerekbe” – magyarázta. Kérdés persze, hogy ezek az adatok mennyire autentikusak, mivel első kézből származó információik Suha szerint vélhetően csak az Öböl-államoknak vagy/és az arab világhoz tartozó országoknak, például Egyiptomnak, Líbiának lehetnek. Ennek egyszerű az oka: ezek az országok mozognak könnyebben a térségben.

Európára is hatással van

Bármilyen furcsán hangzik is, a kalózkodás hatását közvetetten Európa, de akár Magyarország is megérezheti. A kalóziparból származó jövedelem ugyanis – azon túl, hogy az ipar fejlesztésére szolgál és villákat húznak fel belőle az "iparosok" – nem marad az országban. „Akinek pénze van, könnyebben mozog. Könnyebben jut útlevélhez, könnyebben fizeti le a jemeni határőrt. Azaz elmondható, hogy a kalózkodás viszonylag kis áttétellel a migrációs folyamatokat erősíti és ezért komoly biztonságpolitikai kockázatokat rejt magában: a statisztikákból is látható, hogy Európában nőtt, de legalábbis nem csökkent a szomáliai menekültek száma, s ez alól Magyarország sem kivétel” – mondta Suha György. Ráadásul a fekete pénzek is elvándorolnak, s nemcsak a szomszédos országokban, de Európában, sőt Amerikában bukkannak fel, mivel a szomáli csoportoknak kifejezetten erős a tengerentúli jelenlétük.

Az alábbi videófelvételen Szomália partjainál garázdálkodó kalózok elfogását nézhetjük meg. A nyolcperces filmen láthatjuk, ahogy a francia vezetésű haderő lokalizál és őrizetbe vesz egy csónakon közlekedő kalózcsapatot. Az elfogott férfiaknál lőfegyverek és kések voltak, csónakjukat pedig úgy alakították ki, hogy fel tudjanak mászni a nagyobb hajókra. Mindez az elfogók szerint azt bizonyítja, hogy kalóztámadásra készültek. Bíróság elé állítják őket.