1400 polgári áldozata van a kongói hadsereg offenzívájának

A ruandai hutukból álló, Demokratikus Front Ruanda Felszabadításáért (FDLR) nevű szervezet az 1994-es ruandai mészárlás után a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részének őserdeibe vonult vissza. Az FDLR az ENSZ egy novemberi jelentése szerint Afrika egyik legkegyetlenebb lázadószervezete, ráadásul legalább 25 országra - köztük az Egyesült Államokra és több európai államra - kiterjedő támogatói hálózata van. A kongói és a ruandai hadsereg együtt harcol ellene, januárban közös hadműveletet indított a felszámolására. Az offenzívához márciusban csatlakozott az ENSZ helyi békefenntartó szervezete, a MONUC.

A HRW szerint mind a hadsereg, mind a lázadók mészárolják a helyi lakosokat, sokszor már aközben, hogy az emberek próbálnak elmenekülni a térségből. Számos lakosra rágyújtották a házukat. A MONUC azt állítja, hogy mindent elkövet a lakosok megvédése érdekében, a HRW viszont arra szólítja fel az ENSZ-t, hogy hagyjon fel a hadsereg támogatásával, és követeli, hogy a kegyetlenkedő kongói katonai parancsnokokat váltsák le.

A novemberi ENSZ-jelentés a nemzetközi közösséget teszi felelőssé az FDLR-nek nyújtott támogatásért. Ezenkívül azt állította akkor a világszervezet, hogy a kongói hadsereg saját érdekei ellenére szintén támogatja fegyverekkel az FDLR-t. A kongói hadsereg tisztségviselői képtelenségnek nevezve tagadják ezt. Az ENSZ szerint a kongói és a ruandai hadsereg közös hadművelete kudarcba fulladt. Az FDLR elvesztett ugyan stratégiai helyeket, de később visszaszerezte azokat, és a lakosságon bosszulja meg sérelmeit.