Nicolae és Elena Ceausescu egykori román kommunista diktátor házaspár 1989. december 22-én menekült el helikopterrel a központi bizottság bukaresti épületéből. Útjuk azonban nem tartott sokáig, mert már néhány óra múlva a hatalmat átvevő új erők fogságába kerültek.

Ceausescuékat egy katonai kaszárnyába szállították, ahol később rögtönítélő bíróságot állítottak fel, majd a helyszínen végre is hajtották a halálos ítéletet. Az egész eljárás a vádlottak orvosi vizsgálatával, a per lebonyolításával és az ítélet végrehajtásával együtt szűk két órát tartott.

A december 25-i események egyik főszereplője volt Andrei Kemenici, a dél-romániai Targoviste város egyik katonai egységének a parancsnoka. Az Adevarul című napilapnak elmondta, hogy a legnehezebb pillanatot számára a két elítélt megkötözése jelentette. Elena Ceausescu kegyelemért könyörgött, és ellenállást tanúsított, férje viszont szó nélkül tűrte "a megalázást", viszont patakokban folytak a könnyei emlékei szerint.

Elmondta, hogy nem bírt a szemükbe nézni, hiszen "elmondhatatlan szégyen" kerítette a hatalmába, Ceausescu könnyei pedig "mérhetetlen fájdalmat" okoztak neki.

Dan Carlan őrmester emlékei szerint a kivégzést a katonai egység egyik fala előtt hajtották végre. Ceausescu utolsó pillanataiban könnyes szemekkel azt kiáltotta, hogy halála megbosszulja magát, majd rázendített az Internacionáléra, a nemzetközi munkásmozgalom egykori legelterjedtebb mozgalmi dalára.