Határozott vezető, nyugodtan, kimérten kezeli a legkomolyabb problémákat is, a piaci reformok híve, erős jellem, aki képes előrevinni Oroszországot – ilyen érvek késztették Borisz Jelcin elnököt arra, hogy lemondásakor Vlagyimir Putyint válassza utódjául. Jelcin fiatalabb lánya, a korábban – előző férje után – Tatyjana Gyjacsenkóként ismert Tatyjana Jumaseva magyarázta így nemrég indított internetes naplójában apja tíz évvel ezelőtti döntését. A ma 50 éves asszony az 1990-es évek második felében Jelcin tanácsadója volt, és nemcsak arról számol be rövid feljegyzéseiben, hogy milyen módszerrel szabadult meg tíz kiló súlyfölöslegtől, és hogyan érezte magát az ukrán nehézsúlyú bokszvilágbajnok, Vitalij Klicsko legutóbbi címmérkőzésén, hanem időről időre felidéz néhányat az Oroszországban ma többnyire csak a nehéz jelzővel illetett évtized eseményeiből.

E szubjektív visszaemlékezések olykor bírálatokat, sőt éles vitát váltanak ki. A legnagyobb visszhangot az a rész keltette, amely az 1996-os elnökválasztási hadjárat egyik esetéről szól. A kommunista ellenjelölt, Gennagyij Zjuganov népszerűségétől megriadt jelcini csapat sztárok egész légióját mozgósította az újabb mandátumért harcoló államfő támogatására. Jelcin kampánystábjának két tagja egy alkalommal fénymásolópapír-dobozban akart félmillió dollárt kivinni a kormány központjául szolgáló moszkvai Fehér Házból, de az őrség feltartóztatta őket. Jumaseva az államfő biztonsági szolgálatának vezetőjét, az akkor még Jelcin bizalmasának tartott Alekszandr Korzsakovot okolja a botrányt kavart ügyért. Szerinte ugyanis akkoriban rendszeresen szállítottak így pénzt a kampányrendezvényeken fellépő művészek honoráriumának kifizetésére, és ez történt ebben az esetben is.

A meglepő őszinteségre felfigyelt a sajtó, mondván, íme, egy közvetlen szereplő is igazolja, hogy zavaros, tisztességtelen, törvénysértő körülmények között zajlottak az akkor egyébként – legalábbis a központi választási bizottság kommentárja szerint – még hiányos rendelkezésekkel szabályozott választások. Reagált az azóta a hatalmi párt, az Egységes Oroszország (JeR) színeiben a parlamenti alsóházba beköltözött Korzsakov is. Jumaseva nem mond igazat, azt a pénzt aligha a művészeknek szánták, valószínűleg el akarták lopni, ő pedig mindent Jelcin utasítására tett – hangoztatta.

Utólag törvénysértést kiáltottak a szakemberek akkor is, amikor a ma már milliárdos Roman Abramovics egyik ifjúkori „hőstettéről” jelent meg bejegyzés. E szerint a sorkatonai szolgálat végéhez közeledő Abramovics és társai azt a parancsot kapták, hogy irtsák ki az erdőt egy útépítéshez szükséges sávban. A feladattal nem birkóztak volna meg a leszerelésig, ezért Abramovics a kivágásra szánt fát eladta egy közeli falu lakóinak, azzal a feltétellel, hogy ki is termelik maguknak. A munka két nap alatt elkészült, és még csinos összeg is összegyűlt, melyből az alakulat tisztjei is részesültek – írja blogjában Jumaseva az annak idején a jelcini csapat, a „család” pénztárnokaként ismertté vált későbbi oligarcha rendkívüli üzleti érzékének bizonyítékaként. A kijózanító kommentárok egy része viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a furfangos megoldás valójában büntetendő cselekmény, csalás volt.

Abramovicsról érezhető rokonszenvvel szól a matematikus végzettségű, most az apja emlékére létrehozott alapítványt irányító elnöki leány. Ellentmondásosan nyilatkozik viszont egy másik milliárdosról, az azóta londoni emigrációba kényszerült Borisz Berezovszkijról, aki az 1990-es években szintén Jelcin környezetéhez tartozott. Bár igyekszik cáfolni azt a feltételezést, hogy szoros barátság fűzte őket egymáshoz, elismerően ír az üzletember szervezőképességéről és arról, miként próbálta meg 1994-ben megakadályozni a szerinte eleve kudarcra ítélt első csecsenföldi hadműveletek megindítását. Ugyanakkor az etikai normákkal mit sem törődő intrikusként mutatja be Berezovszkijt, aki iránt még az egymással késhegyig menő vitában álló politikai szereplők is egyforma ellenszenvvel viseltettek.

A naplójegyzeteket kísérő kommentárok szinte mindegyike egyetért abban, hogy Jumaseva váratlan színre lépése jól tervezett PR-akció, amely mögött egyesek a férjét, Jelcin elnöki adminisztrációjának egykori vezetőjét, a volt újságíró Valentyin Jumasevet sejtik. Merthogy az asszony, aki tíz éve adta legutóbbi sajtóinterjúját, váratlanul nyilatkozott a Medvegy című férfimagazinnak, és egyebek közt cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy részvényei, külföldi palotái lennének. Aztán az interjú visszhangjára hivatkozva beindította blogját, amelyet azóta is naponta új bejegyzésekkel gyarapít. Szergej Minajev író, tévés műsorvezető Jumasevát bíráló nyílt levelében annak a gyanújának ad hangot, hogy az aprólékos visszaemlékezések célja Jelcin életrajzának „átírása, kifehérítése” lehet, mások viszont komolyabb politikai indítékot látnak a jelenség mögött. Az egykor a liberális demokratákat, ma viszont már a JeR-t erősítő politikus, Alekszej Mitrofanov például a Nyezaviszimaja Gazeta moszkvai napilapban kifejtette, hogy szerinte az első orosz elnök lánya a jelenlegi elnöknek, Dmitrij Medvegyevnek akar burkolt támogatást nyújtani a két év múlva esedékes államfőválasztás előtt. Mások azt is elképzelhetőnek tartják, hogy ő maga kíván versenybe szállni az elnöki posztért. Ha így van, akkor olyan erők állhatnak mögötte, amelyek nem akarják Putyin visszatérését, Medvegyev sikerében viszont nem bíznak – állítja Jevgenyij Mincsenko politológus. Ez utóbbi feltételezésnek valamelyest ellentmondani látszik Jumaseva első naplóbejegyzéseinek egyike, amelyben úgy vélekedik, hogy Oroszországnak még legalább ötven évig nem lesz nő az elnöke, a lányokat pedig egyenesen arra buzdítja, hogy ne csak a politikától, hanem a politikus férfiaktól is tartsák távol magukat.

POÓR CSABA / MOSZKVA