A jelentés szerint az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének központi feladata változatlanul a szervezetet létrehozó washingtoni szerződés ötödik cikkelyében foglalt kollektív biztonsági garancia. E garanciának azonban - tették hozzá - hitelesnek kell lennie, amihez készenléti tervekre, gyakorlatok végrehajtására, bevetésre kész csapatokra és logisztikai tervekre van szükség.

Az Albright-csoport külön felhívta a figyelmet arra, hogy az esetleges iráni rakétatámadás elleni védekezés a NATO elengedhetetlen katonai feladatává vált. Az Egyesült Államok által kezdeményezett európai rakétavédelmi rendszert úgy kell megteremteni, hogy abban együttműködnek egymással a NATO-partnerek, valamint kívánatos az is, hogy a NATO-val együttműködésben részt vegyen benne Oroszország - ajánlották a szakértők.

A szakértői jelentés szerint az atlanti szövetség ugyan nem jelent katonai fenyegetést Oroszországra nézve, valamint Oroszországot sem tekinti magára nézve fenyegetőnek, a két fél között továbbra is kételyek vannak a másik fél szándékait és politikáját illetően. Ezért - tették hozzá - intenzívebb együttműködésre van szükség a NATO és Moszkva között a leszerelés, a rakétavédelem, a kalózok elleni küzdelem, illetve a kábítószer elleni harc területén.

Az Albright-csoport úgy véli, hogy a NATO-nak szakítania kell az erőknek a hidegháborús viszonyokra jellemző statikus elhelyezésével, és rugalmasabb, mozgékonyabb csapatokra van szükség. Az észak-atlanti szervezetnek a jelentés szerint képesnek kell lennie saját területi határain kívül eső térségekben való katonai fellépésre. Míg tehát az afganisztáni beavatkozás az akkori stratégiai elképzelésekhez képest "kakukktojásnak" számított, esetleges hasonló intervenciókra immár alapértelmezés szerint is fel kell készülni. 

A NATO nem jelentheti az egyetlen választ a nemzetközi biztonsági problémákra - ismerték el jelentésükben az Albright vezette szakértők. Hozzátették azt is, hogy az atlanti szövetség nem globális, hanem regionális szerveződés. Emellett azonban - állapították meg - a NATO-nak több nemzetközi partnerségi együttműködésre kell törekednie. Szerintük így az atlanti szövetség képessé válhat arra, hogy közös erőfeszítések "jelentős szervezője" legyen olyan válsághelyzetek kezelésekor, amelyek katonai és civil teendőket egyaránt megkövetelnek. 

A szakértői jelentés kiemelte az együttműködés fontosságát olyan nemzetközi biztonsági kihívások kezelésében, mint az informatikai hálózatok veszélyeztetettsége, a kalózkodás, az energiabiztonsági veszélyek, illetve a ballisztikus, valamint a nukleáris fegyverek újabb államok általi megszerzése. A nemzetközi partnerségi együttműködési fajták közt nevesítette az Albright-csoport dokumentuma a megsegítendő országok rendőrségének kiképzését is.

Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkárral közös sajtótájékoztatóján Albright megerősítette, hogy a NATO-nak fenn kell tartania a nyitott ajtók politikáját. Ennek most elsősorban a szövetséghez való csatlakozásra idővel alkalmassá váló nyugat-balkáni országok szempontjából van jelentősége, de hosszabb távlatban Ukrajna és Grúzia szempontjából is.

A 12 tagú szakértői csoport nevében Albright és Jeroen van der Veer, a csoport helyettes vezetője Brüsszelben előbb Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkárral találkozott, majd a tagországoknak az atlanti szövetséghez akkreditált nagyköveteiből álló Észak-atlanti Tanács ülésén ismertette a jelentés tartalmát. Az észak-atlanti szerződés jelenleg érvényes stratégiai koncepciója még 1999-ből való, és az azóta előtérbe került újszerű biztonsági kihívásokra adandó válaszokat új összegző dokumentumba kívánják foglalni. A most előterjesztett jelentés alapján Rasmussen megírja a koncepció első tervezetét, amelyet aztán a tagállamok különböző politikai szinten többször is megvitatnak. A NATO új stratégiai koncepcióját a novemberi lisszaboni csúcstalálkozón akarják hivatalosan elfogadni.