A nukleáris áttörés bejelentésével a teheráni kormány háttérbe szorította az ellenzékét, miközben egyre több jel utal arra, hogy az országnak atomfegyverprogramja lehet. A külföld egyelőre tehetetlen.
Fegyverminőségű, azaz 80 százalékosnál is tisztább uránt képes dúsítani Irán – közölte Mahmúd Ahmadinedzsád elnök az 1979-es iszlamista forradalom 31. évfordulójának múlt heti ünnepségén. Sőt – tette hozzá a hazafias és Nyugat-ellenes kirohanásokkal teli beszédben – a meglévő 3,5 százalékos tisztaságú készletekből már el is kezdték a fűtőanyag 20 százalékosra dúsítását a teheráni kutatóreaktor számára. A harcias felszólalással az elnök azt üzente, hogy országa hajthatatlan az atomvitában, és kormánya ura a belpolitikai nyugtalanságnak.
Ahmadinedzsádnak sikerült kisajátítania a nemzeti ünnepet. Az ellenzéki tüntetések és az összetűzések a rendőrökkel nem érték el azt a kritikus szintet, hogy a hatalomnak megint magyarázkodnia, netán félnie kelljen. Úgy tűnik, a nukleáris kérdés egyre inkább a rezsim legitimációjának pillére lett, és efelől az államfő sem hagyott kétséget, megismételve: Irán nukleáris hatalommá vált.
Az ellenzék halvány évfordulós szereplését az is magyarázza, hogy a hatalom ezúttal résen volt. A baszidzs önkéntes milícia csírájában szétverte a tiltakozó csoportosulásokat, a zöldeket – ahogy az ellenzéki mozgalom tagjait nevezik – a kormánydemonstrációk közelébe sem engedték. Állítólag megverték Mir-Huszein Muszavi ellenzéki vezető, volt elnökjelölt feleségét, rövid időre letartóztatták Zahra Esragit, a forradalom atyjának, Khomeininek az unokáját és férjét, aki Mohamed Khatami volt elnök öccse. Ők mindannyian a reformtáborhoz tartoznak.
A rezsim viszont a létével játszik, amikor szinte hetente jelent be újabb előretöréseket a nukleáris kutatásban vagy a rakétatechnológiában. Az USA a napokban erőteljes diplomáciai kampányt indított egy újabb, ezúttal húsba vágó szankciócsomagért, és úgy tűnik, az ENSZ Biztonsági Tanácsának két vonakodó tagja közül Moszkvát már meggyőzte, Peking álláspontja még bizonytalan. Washington eddig a tárgyalásos megoldást szorgalmazta ugyan, de hozzátette, hogy lemond a párbeszédről, ha Irán közben az atombombán dolgozik.
A burkolt fenyegetést Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a katari Dohában hétfőn diákok előtt azzal fejelte meg, hogy szerinte Irán katonai diktatúra felé halad, a Forradalmi Gárda kiszoríthatja a polgári kormányt. A gárda 125 ezer fegyverese független a reguláris hadseregtől, haditengerészeti és légiereje van, és hozzá tartozik a rakétaarzenál, az esetleges atomtöltetek hordozóeszköze.
Függetlenül attól, milyen irányt vesz az iráni belpolitika – a reformszárny felülkerekedésétől a katonai hatalomátvételig –, úgy tűnik, az USA, valamint európai és arab szövetségesei feladják a meggyőzés politikáját. A tavalyi javaslat volt az utolsó, amelynek értelmében Irán külföldre szállíthatná alacsonyan dúsított uránjának java részét, cserébe pedig tisztább fűtőanyagot kapna az egészségügyi izotópokat készítő teheráni reaktor.
A forradalmi ünnepségek csúcspontján, múlt csütörtökön hozták nyilvánosságra a washingtoni Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet tanulmányát, amely szerint Irán fél éven belül képes lesz egy atombombához elegendő radioaktív anyagot kivonni meglévő kéttonnányi, 3,5 százalékos tisztaságú uránkészletéből. Ez annak ellenére megtörténhet – jegyezte meg a jelentés –, hogy az Irán által beszerzett régi típusú centrifugák rendszeresen meghibásodnak, és műszaki problémák nehezítik a dúsítást.
Vészjósló következtetésre jutottak a nyugati hírszerző szervek is, amelyek állítólag az iráni atomfegyverprogramot igazoló dokumentumokat szereztek. Eszerint Irán egy éven belül elkészítheti teherautó méretű, primitív atombombáját. Vagyis képes lehet az atomtöltet beindítására hagyományos gyújtószerkezettel, ami az egyik legbonyolultabb feladat, és ezután az atomfejnek „csak” a méretét kell csökkenteni, hogy rakétára szerelhető legyen – amihez további 2–4 év kell.
Ezek a titkos iratok – amelyekről a Der Spiegel német hetilap számolt be – az atomprogram katonai célú felhasználásával foglalkozó intézmények létéről tanúskodnak. Az egyik kulcsember a tudományos minisztériumot vezető Kamran Danesdzsu, aki az iráni Nemzeti Energiatanácsot is irányítja. A nyilvánosság előtt ismert szervezet alá tartozik az atomenergia békés felhasználása és a hozzá szükségesnek mondott urándúsítás. Titokban működik azonban a védelmi minisztérium alá sorolt, úgynevezett Csúcstechnológiai Alkalmazások Osztálya (Fedat), amelynek vezetője Mohszen Fakhrizadeh. A fizikus – aki a Forradalmi Gárda tisztje – annyira megközelíthetetlen, hogy a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrgárdája sem tudott vele találkozni.
A Fedat létezéséről a londoni The Times napilap is beszámolt tavaly decemberben, közölve, hogy tucatnyi részlege pontosan felöleli az atombomba elkészítéséhez szükséges fejlesztési területeket, az uránbányászattól a dúsításon és a láncreakció elindításán át a célba juttatásig. A The Times azt is tudni véli, hogy az iráni atomprogram szívének tekintett intézményt 1990 óta kétszer is átalakították.
A kétkedők gyanúsnak tartják a kiszivárogtatások időzítését, és úgy vélik, a Nyugat – hamis dokumentumok alapján – szintén emeli a tétet, ahogy Irán is meggondolatlanul licitál. A főnyereményt jelentő kérdés pedig már csak az, ki mit lép ezután. Az amúgy nyugodt David Petraeus amerikai tábornok határozottan elutasította a katonai csapás hatékonyságát megkérdőjelezőket, és kijelentette, az iráni atomlétesítmények bombázhatók.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
