Nem kell különösebben nagy lángésznek lenni, hogy belássuk: ami húsz éve jól működött, az manapság is sikeres lehet. A "gazdasági újraegyesítés" gondolata nem is újdonság a volt Jugoszlávia területén. Még olyan csoportok is akadnak, akik az országot is újraegyesítenék, nem csak az utódállamok gazdasági törekvéseit hangolnák össze.

A "jugonosztalgiának" is nevezett jelenség mindenütt tettenérhető. Egy horvát civil szervezet, a Tito Köztársasága Egyesület támasztotta fel például azt a JSZSZK (Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság) idején élő szokást, hogy Josip Broz Tito születésnapját az összes jugoszláv tagköztársaságon áthaladó stafétával ünnepeljék. A Facebookon csoportok alakulnak, amelyekbe „jugoszláv embereket” várnak, a Wikipedián a "jugoszféra" kifejezésnek külön szócikke is van már.

A "jugoszféra" már létezik

A jugoszláv "gazdasági újraegyesítés" nem a nagyvállalatok vezetőinek tárgyalásával kezdődött, a piaci és üzleti erők már régóta egymás felé taszítják a volt jugoszláv tagköztársaságokat. „Lehet, hogy az emberek nincsenek felkészülve egy széleskörű együttműködésre, egy jugoszférára, de már mind benne élnek, csak nem veszik észre. Reggel horvát tejet isznak, később a boszniai tévét nézik, és közben egy szerb cég ropiját rágcsálják, amely egy olyan szlovén vállalat tulajdonában van, amelyet éppen egy horvátországi versenytársa készül megvenni” – hozott példát a jelenségre a közelmúltban horvát lapoknak nyilatkozó Tim Judah, az Economist újságírója, aki először használta a jugoszféra kifejezést a volt Jugoszlávia területén zajló gazdasági folyamatokra az Entering the Yugosphere című cikkében.

Igaza lehet az Economist munkatársának, a "jugoszféra" már létezik, vagy inkább továbbra is létezik. A hasonló kultúra és nyelv, a közös gyökerek, és persze a gazdasági érdekek lassan felülírják a múlt konfliktusait. Szerbiában a napokban kisebb botrány kerekedett abból a bulvárhírből, amely szerint a szerb gyerekek horvát nyelven szinkronizált rajzfilmeken nőnek fel, hiszen a szüleik a feketepiacon szerzik be a horvát piacra készült DVD-lemezek kalózmásolatait. Igaz, ezt a „disznóságot” évekig nem vette észre senki. A mozizás mellé jó eséllyel az ugyancsak horvát Kras édességeit majszolják a szerb lurkók, amelyeket szüleik akár a Szerbiában intenzíven terjeszkedő szlovén Mercator áruházlánc polcairól is leemelhettek. A közeledés a hétköznapokban is megállíthatatlan, és állami szinten is tapasztalható.

A szlovén, a horvát és a szerb vasúttársaság idén szeptemberben már megállapodást kötött egymással, amelyben egy új cég, a Cargo 10 létrehozásáról döntöttek. Ez a közös cég képviselheti mindhárom társaságot olyan kérdésekben, amelyek mindegyiküket érintik. Közös tarifarendszert vezettek be az áruszállításban, ezzel is vonalaik használatára csábítva a külföldi ügyfeleket. Ugyancsak az egyesülésen gondolkoznak a volt Jugoszlávia utódállamainak szerencsejáték-cégei. Az ötlet Boszniából indult 2001-ben és mára vált komoly párbeszédek témájává. Sajtóhírek szerint a "jugoszféra" illetékesei 2011 közepére tervezik befejezni a „lottó egységesítését”.

Jugoligák

A gazdasági érdekek és a nagyobb piac iránti igény már korábban is együttműködésre kényszerítette a régió országait, ami különösen a sport terén volt látványos. A régió legjobb kosárlabdacsapatai már 2001 óta játszanak az úgynevezett NLB ligában. A horvát ligára épülve ugyan, de regionális bajnokságot hoztak létre a vízilabdacsapatok számára is. A nyolc horvát mellett négy montenegrói és egy szlovén együttes is játszik az Adria-ligában. A következő szezonban a tervek szerint a nemzeti kézilabda-bajnokságok fúziójára is sor kerül. Ez lenne az első igazán jugoszláv bajnokság az ország széthullása óta, mert ebben az összes volt tagköztársaságból részt vennének csapatok – gyűjtötte össze a példákat az együttműködésre a zágrábi Jutarnji List, amely szerint a futballszurkolók nagy örömére hamarosan a nemzeti labdarúgó-bajnokságok is egyesülhetnek. Ha sikerül, újra rendszeressé válhatnak a legendás összecsapások a zágrábi és a belgrádi klubok között.

A közeledés a Gorenje és társainak együttműködése nélkül is elkezdődött, a nagyvállalatok mostani tárgyalásai ezért sokkal inkább a folyamat komolyra fordulását jelzik, mintsem a kezdetét. Úgy tűnik, a gazdasági kényszer ésszerű lépések felé tereli az egymással nem túl jó viszonyt ápoló délszláv államokat, de kérdéses, hogy minden egykori jugoszláv tagköztársaság teljes jogú tagként vehet-e részt az "új Jugoszláviában", hiszen ez most a pénzről, és nem a népek közötti testvériségről szól.