A romániai magyar irodalomtörténész-publicista emlékeztet: a romániai magyar politikai elit programjában kezdettől fogva szerepelt az autonómia mint az erdélyi magyarok szülőföldön maradásának és gyarapodásának feltétele. "Jómagam a diktatúra által központosított hatalom megdöntését tartottam akkor elsődlegesnek, vagyis a közigazgatás decentralizálásának beindulását" - írja a professzor.
Az említett decentralizáció révén a szerző szerint fokozatosan létrejönnek azok az önkormányzati grémiumok, amelyek által a döntési jogkörök egyre közelebb kerülnek azokhoz a helyi közösségekhez, amelyek majd élni tudnak a demokratikus társadalmi rendszer lehetőségeivel. A hatalom helyi szintű érvényesítése ugyanakkor közös erőfeszítéseket feltételez nem csupán a vezetők, hanem az adott település vagy terület polgárai részéről is - írja a cikk szerzője.
"Vajon az önkormányzatok megtettek-e mindent? Vajon a húsz év alatt kialakult-e mérvadó arányban a kezdeményezésnek, öngondoskodásnak és közteherviselésnek az a társadalmi felelősségtudata, amely feljogosítana, hogy reménnyel telve nézzünk unokáink sorsára? Vajon, ha magyar intézményeink túlnyomó többsége még mindig az anyaországi adófizetőktől származó támogatásokból tartja fenn magát, beszélhetünk-e egyáltalán a döntéseink méltóságáról? Nem. Függünk, mint gyermekek a szüleiktől. Felnőttségünknek polgári értelemben véve a jeleit sem látom" - olvasható a kommentárban.
A szerző utal arra: a legújabb magyar parlament úgy döntött, hogy a romániai magyarokat ezután könnyített eljárással, kedvezmények ígéretével honosítja. "Nyugdíjas nemzedékem havi átlagjövedelme odaát még annyit sem érne, mint itt, tehát mi nem honosulhatunk. Leginkább a fiatalok jöhetnek szóba. De lehet-e magyar állampolgárként igazi – felelős, önálló, adózó – polgár az a fiatalember, aki itt, a szülőföldjén még nemigen tanulhatott a döntési jogkörével bölcsen élő polgár modelljéből, mert szülei közt is kivételes az ilyen ember?" - teszi fel a kérdést a szerző, aki szerint az anyaországba áttelepülő fiatal - továbbra is élve a kedvezményekkel - kárát is láthatja az önállóság hiányának. Ennek tükrében teszi fel a kérdést az irodalomtörténész: "Kiknek szánják a magyar politikai akarat jelenlegi szóvivői azt a bizonyos autonómiát, ha ezután gyorsított eljárással százezrek hagyhatják el Erdélyt?".
