Kiteljesedett északír önkormányzat

Csupán egyetlen párt nem támogatta a belfasti parlamentben, hogy négy évtized után Észak-Írország ismét saját kezébe vegye az igazságszolgáltatást. A tartomány megbékélését eredményező 1998-as nagypénteki megállapodás óta húzódó utolsó vitás kérdés rendezését egyedül a protestáns Ulsteri Unionista Párt (UUP) utasította el a 108 fős parlament hét pártja közül a múlt heti szavazáson. A többi – az Észak-Írországban többségben lévő protestánsoktól a kisebbségi katolikusok mérsékelt, illetve radikális pártjáig – egységesen támogatta az indítványt. A 18 fős UUP-frakció nem befolyásolhatta ugyan a szavazás kimenetelét, a brit diplomácia mégis mindent elkövetett, hogy rábírja álláspontja megváltoztatására. Még Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és George W. Bush amerikai exelnök is felhívta telefonon David Cameront, a brit ellenzéki konzervatívok elnökét, hogy győzze meg a politikai szövetségesének tartott pártot.

Az elutasítás azért is meghökkentő, mert az UUP a Nagy-Britanniához tartozás fennmaradásáért küzdő protestáns pártok közül mindig is a mérsékelt vonalat képviselte. Kulcsszerepet játszott a nagypénteki megállapodás létrejöttében, akkori elnöke, David Trimble Nobel-békedíjat is kapott. Ráadásul a belfasti parlament legnagyobb protestáns pártjaként a Trimble által vezetett északír kormány vezető ereje volt 2002-ig. A párt eddig nem ellenezte a nagypénteki megállapodás utolsó fázisának, a békefolyamat végső lezárásának tekintett lépést. Sir Reg Empey az elutasítást azzal indokolta, hogy még nem érett meg arra a helyzet, hogy London ezt a köldökzsinórt is elvágja. A feltételezések szerint csupán a sértettség beszél a vezetésből, amiért a párt elveszítette irányító szerepét, és javaslatait nem vették figyelembe.

A megegyezéshez a korábban esküdt ellenség, ám három éve közösen kormányzó két vezető erő, a nagypénteki megállapodást alá sem író protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP) és az IRA politikai szárnya, a katolikus Sinn Féin kellett. Nélkülük nem lehetne Észak-Írországnak saját igazságügy-minisztere és ügyésze, de a rendőrség és a börtönök felügyeletét sem láthatná el. A protestáns pártot nehezebb volt rávenni az egyezségre, a lépés ugyanis a Londontól való további elszakadást erősítheti. A radikális protestánsok körében továbbra is él a nézet, hogy a hatalomgyakorlás szempontjából a legfontosabb jogkör átruházása Belfastra a Sinn Féin Írországgal való egyesítési stratégiájának a része. A Sinn Féin azonban a koalíció felmondásával fenyegetőzött, ami előrehozott választásokkal járt volna, és ezt a DUP most el akarta kerülni.

A sikeres parlamenti szavazás után áprilisban kijelölhetik az igazságügy-minisztert, aki vélhetően a semleges Szövetség párt elnöke, David Ford lesz. E pártban a katolikusok és a protestánsok is képviseltetik magukat. Az ügyészi posztra pedig a hírek szerint elismert, polgári jogban jártas ügyvéd kerül. A szervezett bűnözés, a titkosszolgálat, a nemzetbiztonság, a vám- és pénzügyőrség viszont brit irányítás alatt marad. A londoni nemzetbiztonsági szervezet máig komoly erőkkel képviselteti magát Észak-Írországban, ami még az 1970-es évekre, a két vallási etnikum közti véres terrorakciók időszakára vezet vissza.

Az erőszakhullám azonban már a múlté. A legfőbb katolikus terrorszervezet, az IRA öt éve bejelentette, hogy békés eszközökkel valósítja meg politikai célját, az Ír-sziget egyesítését, és be is szolgáltatta fegyvereit. Hasonlóan tettek a protestánsok félkatonai szervezetei. Időnként azért sor kerül egy-egy erőszakos akcióra – egy éve például szakadár katolikusok megöltek egy rendőrt. Nemrég még Dermot Ahern ír igazságügy-miniszter is arra figyelmeztetett, hogy az IRA-ból kivált szakadárok ismét szervezkednek. Néhány hete viszont három terrorista csoport – a különösen kegyetlen akcióiról híres, katolikus Hivatalos IRA, a szintén katolikus Ír Nemzeti Felszabadító Hadsereg, valamint a legnagyobb protestáns milícia, a már leszerelt Ulsteri Védelmi Szövetségből kivált kisebb egység – is feladta a harcot, és beszolgáltatta fegyvereit.

A mostani kiegyezéstől azt várják, hogy erősíti a külföldi befektetők bizalmát, amire szüksége lenne a tavaly recesszióba került gazdaságnak. A munkanélküliség az utóbbi egy évben megugrott és 6,8 százalékra emelkedett, de szakértők szerint valójában a munkaképes lakosság 28 százaléka állástalan. Az ingatlanpiac a közel 60 százalékos áresés nyomán összeomlott, számos projekt kudarcba fulladt vagy megtorpant, félig üresen áll például az egykor Belfastban készült, tragikus sorsú óceánjáró után elnevezett, luxuslakóparkból, irodaházakból, oktatási intézményből és kutatóközpontból álló Titanic Quarter is.

TÁLAS ANDREA