Aggódnak Indiában, hogy a tavalyi katasztrofális szárazság után lesz-e monszun az idén. A földrésznyi ország élelmezéséhez az esőn kívül újabb agrárreformra lenne szükség.
Május 30-án érkezik a monszun – jelentette be határozottan az indiai kormány a meteorológiai előrejelzések alapján, hozzátéve, hogy a csapadék mennyisége átlagos lesz. Csakhogy a kormány tavaly is ezt várta, és helyette közel négy évtized legsúlyosabb szárazsága köszöntött be. Az indiai mezőgazdaság szempontjából kulcskérdés, hogy az általában júniustól szeptemberig tartó esők időben és bőségesen vonulnak-e végig az országon.
India legtöbb részén a monszun hozza az éves csapadék 75-90 százalékát, a cukornáddal, rizzsel és repcefélékkel megművelt területek közel kétharmada kizárólag a nyári esőktől függ. Mivel India a világ legnagyobb cukorfogyasztója, a tavalyi rossz termés az idén 29 éves rekordszintre hajtotta fel a termék jegyzését a New York-i árutőzsdén. Hat év után pedig – Kínát megelőzve – ismét India az étkezési olaj legnagyobb importőre. A monszun a téli terménynek számító búza hozamát is befolyásolja, a szeptember után vetett gabonának ugyanis a nedvesebb talaj kedvez.
Az átlagnál sokkal rosszabb tavalyi termés miatt az élelmiszerárak 17,7 százalékkal emelkedtek, és a fűtőanyagokéi is 12,5 százalékkal, mert az eső helyett a kutakból kellett vizet szivattyúzni, növelve a motorokat meghajtó gázolaj iránti igényt. Bár az agrárium az indiai gazdaságnak csupán a 14,5 százalékát adja, a szektor az 1,2 milliárdos lakosság kétharmadának, a falusiaknak a fő megélhetési forrása.
Az infláció felfutása miatt tavaly emelkedett az alapkamat, ami – több, egymás utáni 9 százalékos bővülés után – 7,2 százalékra fékezte a gazdasági növekedést. A kormány most azt reméli, hogy jó termés esetén mérséklődnek az élelmiszerárak, enyhülhet a monetáris szigor, és nem kell tovább emelni az üzemanyag és a műtrágya árát.
A monszun létkérdés az aranypiacnak is. A jó termés növeli a falusiak életszínvonalát, márpedig az indiai szokások szerint a szegények is sokat költenek a sárga nemesfémből készült ékszerekre – ez is hozzájárul, hogy India a világ legnagyobb aranyfelvevője. Az indiai aranypiac tavaly az utóbbi évtized legrosszabb évét zárta, az import az ötödével zuhant.
Manmohan Szing miniszterelnök kényszerpályán mozog, az agrárbevétel nélkül maradt falusiak számára megnövelt szociális kiadások ugyanis 16 éves rekordra, 6,9 százalékra duzzasztották az államháztartási deficitet. Közben Szingtől elfordult két kis koalíciós partnere, így aligha lesz ereje a reformok folytatására, például a 150 milliárd dolláros békés célú nukleáris piac, valamint a nyugdíj- és biztosítási szektor megnyitására, illetve 60 állami vállalat privatizációjára.
A tavalyi választáson nem várt többséggel győztes Kongresszus Párt koalíciós kormánya elemzők szerint aligha bír ki még egy rossz monszunidőszakot. A vidék lázongása miatt sokat vesztett népszerűségéből, és az ellenzék ügyesen használta ki a maga javára a megszorítások negatív hatásait.
Ha kegyes lesz is az időjárás a baloldali kormányhoz, szakértők szerint a világ második legnépesebb országában akkor is elkerülhetetlen az újabb zöld forradalom, hogy eltartsa a 2025-re várhatóan 1,4 milliárdra bővülő lakosságát. Az első komolyabb reformhullám az 1970-es években volt, amikor a bevezetett változásoknak – így a magasabb hozamú fajták elterjesztésének – köszönhetően a gabonafélékből addig importra szoruló India rizsexportőrré vált. És bár a hozamok még mindig nem érik el a világátlagot, a kormány – igaz, jelentős ártámogatások révén – tartalékot is fel tudott halmozni rizsből és búzából. Csakhogy miközben a gazdaság egésze nő, az agrárszektor teljesítménye stagnál.
Bár százmilliók kötődnek a nyugati kiszervezések által teremtett új gazdasághoz, és élnek európai színvonalon, a munkás- és falusi családok jövedelmük több mint felét élelmiszerre fordítják. Ráadásul a táplálkozásuk egyoldalú, hús, zöldség és hüvelyes egyre ritkábban kerül az asztalra. „Többre van szükségünk rizsnél és búzánál” – fogalmazta meg nemrég az éhínségen már túljutott India újabb kihívását, az alultápláltság megszüntetését az ország éléstárának nevezett Pandzsáb állam pénzügyminisztere, Szing Badal.
Heves vita jellemzi az egyik lehetséges megoldásnak vélt génkezelt fajták bevezetését. A gyapotnál már bevezették a genetikailag módosított fajtákat, ezzel Kína után India a világ második legnagyobb gyapottermesztője. A kormány azonban újabb tudományos eredményekre vár, mielőtt engedélyezné a génkezelt zöldségek termesztését, elsőként a padlizsánét. Miközben számos szakértő vonja kétségbe, hogy Indiának jó megoldás lenne az ellenállóbbnak vélt génkezelt típusok használata, az indiai parasztok is berzenkednek az új eljárástól, ami – akárcsak az aranyvásárlás nehézsége – kényes politikai kérdés a Kongresszus Pártnak.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
