Tegyék meg tétjeiket!

Lila miniszoknyában, fekete harisnyában, ujjatlan blúzban serénykednek csinos hölgykrupiék a játékasztaloknál, a hatalmas terem fényárban úszik, csillognak-villognak a kijelzők, a bárpultoknál sört, bort, koktélt szürcsölnek. Las Vegas vagy Monte Carlo? Egyik sem. A helyszín az Észak-ciprusi Török Köztársaság és a megosztott Nicosia egyik luxusszállodájának kaszinója. A csak Törökország által elismert muszlim államban iparággá nőtte ki magát a szerencsejáték, állítólag hetven kaszinó működik, a legnagyobbat egy 220 millió dolláros beruházás keretében felépített szálloda részeként az idén adták át.

Átkelő Nicosiában

AP/ Petros Karadjias

 A hazárdjáték nemcsak a jelentős bevételi forrást jelentő turizmusban, de az észak-ciprusi politikában is szerepet játszik. Legalábbis az ország politikusai ezt az érzést keltették, amikor pár nappal a sziget újraegyesítéséről múlt héten New Yorkban tartott csúcstalálkozó előtt annak esélyeit latolgatták újságíróknak, köztük a HVG tudósítójának az elnöki palotában tartott tájékoztatón. Előre kevesellték a török ciprióták, hogy Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár az ebéddel együtt mindössze három és fél órát szánt a meghívott Dimitrisz Krisztofiasz görög ciprusi és Dervis Eroglu török ciprusi elnöknek, megjegyezve, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet áttörést elérni. Nem is lehetett, a felek mindössze abban állapodtak meg New Yorkban, hogy januárban Genfben folytatják az egyeztetést. Félő, hogy a véget nem érő tárgyalások kifulladnak, az ENSZ pedig felhagy a közvetítő szereppel.

Az EU-ban is kezd úrrá lenni az érzés, hogy a mostani tárgyalások jelentik az utolsó esélyt a sziget formális megosztottságának megakadályozására. Márpedig bizarr helyzetet teremtene az unióban, ha a jelenlegi állapotok konzerválódnának. Ciprus az EU tagja, de az országot Brüsszelben a déli görög kormány képviseli. Az északi török részt az unió bojkottálja, a ciprusi török köztársaság nemzetközileg továbbra is elszigetelt, az úgynevezett zöld vonallal kettészelt Nicosia pedig Európában az utolsó megosztott főváros.

A kettősség érezhető is a városban. A határon immár hét átkelő van, ebből Nicosiában három. Mindkét rész polgárai átjárhatnak a másikba, ahogy az EU-állampolgárok is. De – figyelmeztetnek a jól értesültek – kockázatos nem EU-s ország útlevelével átkelni a török oldalról a görögre. Nem biztos ugyanis, hogy a görög hatóságok visszaengedik az utazót, mert szerintük az Észak-ciprusi Török Köztársaságba közvetlenül bejutva „illegális repteret” használtak. Miközben az óváros sétálóutcájában az útlevél-ellenőrzésre felállított két bódé jelzi a határt, a zöld vonal mentén létrejött, átlagosan száz méter széles, elaknásított senki földjét szögesdrótok kerítik el. A romos házak, az ablakokat eltorlaszoló homokzsákok és az elhagyatott udvarok a sziget viharos közelmúltjára emlékeztetnek.

 A Nagy-Britanniától 1960-ban elnyert függetlenség után elemi erővel tört felszínre Cipruson a már a gyarmati időkben is lappangó erőszakos gyűlölet a két közösség között. Végül egy görög ciprusi puccs után a török hadsereg 1974-ben megszállta a sziget északi harmadát, amely 1983-ban kiáltotta ki függetlenségét. Azóta nem sikerült tető alá hozni az újraegyesítést, hol az egyik, hol a másik fél hibájából. A legkomolyabb békeesély az EU 2004-es bővítésével adódott, de a Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár nevével fémjelzett tervet a görög ciprióták népszavazáson elutasították. Néhány napra rá az EU mégis felvette Ciprust a tagjai sorába, attól félve, hogy Görögország megvétózza a tízek – köztük Magyarország felvételét –, ha a csatlakozási folyamatból kihagyják a szigetet.

Ciprus föderalista alapú egyesítésének vitás kérdéseit hat fejezetbe sorolták. A gazdaság, az EU és a kormányzás témakörében a jelek szerint meg tudnak állapodni a felek. A terület ügye már kényesebb, de a sziget 38 százalékát ellenőrző törökök állítólag hajlandók lemondani a görögök által követelt 9 százalékról. A britek is visszaadnák a hadseregük által bérelt területeket. Vannak azonban vitatott térségek, amelyeket a görögök vissza akarnak kapni, csakhogy oda jelentős számú török bevándorló települt be. A görög ciprióták szerint a török bevándorlás a területi vitánál is komolyabb akadály. Mete Hatay, a nicosiai PRIO kutatóintézet szakértője szerint a 250 ezres észak-ciprusi lakosságból 50 ezer a Törökországból bevándorolt és 35 ezer fős a török hadsereg kontingense. A szigetről becslések szerint 140 ezer török vándorolt el.

A két legnehezebb fejezet egyike a biztonság. A görög ciprusi kormány nem akarja elfogadni, hogy Törökország a sziget biztonságát garantáló hatalmak közé tartozzon, és csapatai Cipruson maradjanak. Bizalmatlansága az 1974-es török megszállásig vezethető vissza. A görögök azt sérelmezik, hogy az inváziós erők a felfegyverzett helyi török lakossággal együtt ártatlan görögöket öltek meg. De a török ciprióták is népirtással vádolják a görögöket, az áldozatoknak tömegsírokkal, a nők és gyerekek lemészárlásának pedig a főváros török részén épült Barbarizmus Múzeumával állítottak emléket.

Merevek az álláspontok a tulajdon kérdésében is. Az északi rész 80 százaléka görög tulajdonban volt, sőt sok esetben még mindig él a földhivatali bejegyzés, annak ellenére, hogy az ingatlant törökök foglalták el, vagy eladták külföldieknek. Míg a törökök kompenzációt adnának az elveszett ingatlanokért, a görögök azt szeretnék, hogy a tulajdonosok maguk dönthessenek a kárpótlás, a visszatérés vagy az ingatlan eladása között.

Eroglu nem válaszolt arra a kérdésre egy minapi sajtófogadáson, hogy a tárgyalások kudarca esetén korábbi álláspontját, a sziget de jure kettéosztását szorgalmazná-e újra. Nem tudni, vajon megállna-e a saját lábán az Ankarától évi 600 millió dolláros éves apanázst kapó Észak-Ciprus, és mely országok ismernék el függetlenségét. A konfliktus nemcsak Törökország EU-csatlakozását akadályozza, de komoly súrlódást okoz az EU és a NATO között is, mivel az előzőnek Ciprus, az utóbbinak pedig Törökország a tagja.

KERESZTES IMRE / NICOSIA