Nagib Zavirisz, az Orascom távközlési cég milliárdos tulajdonosa (mellesleg kopt keresztény) a Süddeutsche Zeitung munkatársával beszélgetve kifejtette: bízik Omar Szuleimán alelnökben és Ahmed Safik miniszterelnökben. Mind a ketten megbízható emberek; Szuleimánt tíz éve ismeri, racionálisan gondolkodó ember. Abban, hogy ellenzi Hoszni Mubarak elnök lemondását és távozását, mind a hárman egyetértenek.
"A Tahrír téri tüntetők két hét alatt rengeteg dolgot értek el. Mubarak ősszel nem indul az elnökválasztáson. Fia, Gamal visszavonul a politikából. Megreformáljuk az alkotmányt. Szó van arról, hogy semleges, részben nemzetközi megfigyelők fogják ellenőrizni a választásokat. Lesz igazi sajtószabadság. Csupa olyan dolog, amelyről két hete még álmodni sem mertünk" - állította Zavirisz. A tüntetők további követeléseit irreálisnak nevezte, rámutatva: Mubarak már azért sem távozhat azonnal, mert egyiptomiak milliói ellenzik azt.
Zavirisz egyúttal a demonstrációk mielőbbi beszüntetését szorgalmazta. "Véget kell vetni a káosznak, ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a Muzulmán Testvériség veszi kézbe az (ellenzéki) mozgalom irányítását, vagy pedig beavatkozik a hadsereg. Mindkét változat katasztrófa volna Egyiptom számára" - vélte.
Szuleimán alelnököt alkalmasnak tartja a jelenlegi helyzet levezénylésére. Indoklásként rámutat: az ország nem engedhet meg magának olyan vezetőt, aki kockára tenné az Izraellel kötött békét, vagy alávetné magát Irán politikájának. Egyiptom a térség kulcsa: ha Egyiptom elbukik, az Irán, Szíria és a Hezbollah győzelmét jelentené, akkor pedig a Közel-Kelet elveszett - hangoztatta az arab ország egyik leggazdagabb vállalkozója.
Az elnökről szólva úgy vélte: nem minden volt rossz, amit Mubarak tett. Katonaként harcolt az 1973-as háborúban, visszahódította a Sínai-félszigetet Izraeltől. Elnökként liberalizálta a gazdaságot. Igaz, hogy túl kevés szabadságot engedett a népnek, de hát "nem demokrata, hanem diktátor. Viszont nem volt szörnyeteg. Tunéziában Ben Ali diktátor alatt egyetlen üzlet sem jöhetett létre anélkül, hogy az elnök családja ne részesedett volna belőle néhány százalékkal. Egyiptomban ilyen nem volt."
