A nyílt levélből megtudni, hogy az egyik - meg nem nevezett - anyát február folyamán két ízben is felkeresték a közbiztonsági illetékesek, s bár a történtekre vonatkozó visszamenőleges törvényességi eljárásról, nyomozásról nem ejtettek szót, felvetették az anyagi kártérítés lehetőségét.

A Tienanmen Anyák elnevezésű csoport állítása szerint 203 ember halálát dokumentálták, de sok áldozatot nem azonosítottak. Az áldozatok hozzátartozónak szerveződése a szombati 22. évforduló előtt nyilvánosságra hozott levelében kijelenti: "azoknak a lelkét, akiket június negyedikén megöltek, nem szabad bemocskolni, családjukat nem szabad megszégyeníteni - ez az alap. E két dolgon kívül mindenről lehet tárgyalni" - áll a dokumentumban.

A kínai külügyi szóvivő a kártérítésre vonatkozó kérdésre válaszolva kedden kijelentette: ezzel kapcsolatban nincs olyan információk birtokában, amelyeket az újságírókkal megoszthatna.

AP

Kínában a hivatalos nyilvánosság nem foglalkozik az "1989-es eseményekkel", s a mai huszonévesek, de még a harmincasok is túlnyomó részt keveset tudnak, ha egyáltalán tudnak valamit a Pekingben lezajlott megmozdulásokról és kíméletlen elfojtásukról.

Li Peng akkori miniszterelnök tavaly megjelent emlékirataiban azt állítja, hogy kész volt az életét áldozni azért, hogy ne váljanak teljességgel kezelhetetlenné az események, amelyeket a kulturális forradalom időszakának felfordulásához hasonlít. Naplójegyzeteiből kiderül: a legfelsőbb vezetés is megosztott volt abban, hogyan kezeljék a diáklázadást. A döntést a hadsereg bevetéséről és a statáriumról végül Kína akkori legbefolyásosabb vezetője, Teng Hsziao-ping hozta meg.

Az 1989-es több hétig tartó diáklázadások és leverésük levéltári dokumentumait a kínai kormány harminc évre zárolta - tájékoztatott róla az állami levéltárban szintén kedden Jang Tung-csüan igazgató. Hozzátette, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a titkosítások feloldását még későbbre halaszthatják.