"Jó hely, olcsó bérlet" – vélték annak idején a magyarok, akik kellő tapasztalat és a környezet ismerete híján vágtak az üzletbe. Nagy Sándor négy évet játszott két kínai labdarúgócsapatnál, és megtakarításainak egy részét szánta a kínai befektetésre. Így határozták el a társával egy magyar étterem megnyitását, s a felmerült tengerparti Csingtao (Qingdao), Sanghaj és Peking közül végül a fővárost választották.

A szerződéskötés után azonban hamarosan kiderült: a pekingi Munkás Stadion szomszédságában lévő emeleti – túlságosan nagynak bizonyult – helyiség nem ideális a célra, és a vállalt bérleti díj is aránytalanul magas. Hiába volt a tetszetős belső kivitel, a magyaros étel- és italkínálat, a zene, és hozzá a reklám, nem sikerült jelentősebb forgalmat elérni. Ennek csak részben volt az oka, hogy a magyar konyhát nehéznek bizonyult "eladni" Kínában. A költségek kitermelése mindvégig teljesíthetetlen feladatot jelentett a vállalkozók számára.

A második "nekifutás" alkalmával Nagy Sándor körülbelül 180 ezer jüant (5,5 millió forint), Vu Van-liang pedig apránként a mai napig több mint 900 ezer jüant, vagyis közel 28 millió forintot fektetett be a vállalkozásba. Ebből jutott új berendezésre, a konyha felújítására és hirdetésekre is. A 260 négyzetméter hasznos területű étterem havi működési költsége azonban 120 ezer jüan (3,7 millió forint) körül mozgott, amiből mára 51 ezret (1,5 millió forint) jelentett csak a bérlet költsége.

MTI / Trebitsch Péter

A 41 esztendős, magyarul kiválóan beszélő kínai vállalkozó, aki több lábon áll és elsődlegesen kínai gépek, berendezések európai értékesítésével foglalkozik, azt mondta: a havi 20 ezer jüan (600 ezer forint) veszteséget még elviselte volna, mert szívügyének tekintette az éttermet, de idén augusztusban kiderült, hogy a helyiség tulajdonosai évek óta nem fizették a közös költséget a ház üzemeltetőinek, és ezért azok a víz és a villany elzárásával fenyegetőztek.

A magyar szakácsot és mintegy tucatnyi főt alkalmazó Budapest étteremben legutóbb a Magyarország barátai rendezvényt tartották meg, amelyre elsősorban magyarul beszélő kínaiakat hívtak. Az elmúlt években nagyon sok hivatalos magyar delegáció megfordult itt, és a Pekingben élő magyar kolónia egyik kedvelt vendéglátóhelyévé vált.

Vu nem mondott le végleg arról, hogy egy magyar étterem tulajdonosa legyen Pekingben, még ha egyelőre nem is foglalkoztatja intenzíven a gondolat. Mint mondta: ezután még óvatosabb, körültekintőbb lesz; kicsit sokallja a tanulópénzt. Nagy Sándor szerint már a kezdésnél elrontották, és azt követően már csak "tűzoltással" foglalkoztak. Ő szakított az étterembiznisszel, de marad Kínában és inkább testhezállóbb területen működik tovább: sportesemények rendezésébe kezd.