Ezzel újabb jelentős lépéssel került közelebb Belgium a tavaly júniusi választások óta tartó, immár világrekord hosszúságú kormányválság megoldásához. 

Szeptember közepén beszéltek először áttörésről a belga belpolitika elemzői. Akkor a nem kevesebb mint nyolc párt részvételével zajló tárgyalásokon megállapodás született a két népközösséget addig mélyen megosztó választójogi kérdésben, a brüsszeli és a Brüsszel környéki választókerület kettéválasztásának ügyében.

A 10 és fél millió lakosú Belgiumban a lakosság mintegy 60 százalékát teszik ki a flamandok. A másik nagy népközösség a vallonoké. Az északi Flandriában csak flamand, a déli Vallóniában csak vallon pártokra lehet szavazni. Külön egységet képezett eddig Brüsszel, ahol túlnyomó többségben vannak a franciaajkúak, de hivatalosan a főváros kétnyelvű, és ott akár flamand, akár vallon pártokra lehet szavazni. A Brüsszel körüli térségben azonban, amely hivatalosan Flandriához tartozik, de választókerületi szempontból annak idején "hozzácsapták" Brüsszelhez, sok vallon lakik, és ragaszkodott francia anyanyelvének használatához. A Vallóniától egyre több tekintetben elszakadni kívánó flamandok viszont kiadták a "Flandriában flamandul" jelszót.

Miután sikerült megállapodni e nagy, közös választókerület nyelvi határok mentén történő szétválasztásában, szeptember végén újabb jelentős eredmény született: egyezségre jutottak abban, hogy Flandria, illetve Vallónia a jövőben a befizetett személyi jövedelemadó mintegy egyharmadát saját maga használhatja fel. Összesen évente mintegy 10,7 milliárd euró kerül át tartományi felhasználásba, ez körülbelül a kétszerese az eddigi tartományi keretnek. 

A mostani, legújabb megállapodás a tartományok jogkörének jelentős kiszélesítéséről szól, még a szövetségi állam kereteinek szétfeszítése nélkül. Részleteket később közölnek. A kormányválság megoldásához, a többséggel bíró kabinet összeállításához már "csupán" a kormányprogramot és a jövő évi költségvetést kell összeállítani. Ez sem lesz könnyű feladat, tekintettel arra is, hogy Flandriában a centrumtól jobbra, Vallóniában viszont balra mozdult el a politikai inga. Mivel pedig a flamand jobboldal jelentős részét lehasítják a szakadár pártok - és ezáltal gyengítik a Belgiumot megőrizni akaró flamand kereszténydemokráciát -, a szövetségi kormány vezetésére most a Vallóniában legerősebbnek számító szocialisták vezetője, Elio Di Rupo látszik a legalkalmasabb politikusnak.