Ahogyan a médiatörvénnyel, úgy az alkotmánnyal kapcsolatban is vannak kétségeink, hogy az teljesen megfelel-e a közösségi jogrendszernek - mondta a HVG-nek adott interjúban Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője.
– Az Európai Parlament frakcióvezetői májusban eldöntötték, hogy a június 8-ai plenáris ülésen napirendre tűzik az új magyar alkotmány kérdését, és határozatot is hoznak. Mit várnak ettől az eljárástól?
Guy Verhofstadt: A magam részéről azt várom, hogy ennek nyomán az Európai Bizottság, ezen belül pedig konkrétan Viviane Reding alelnök, a testület igazságügyekért és az alapvető jogokért felelős tagja vizsgálatot folytat majd arról, hogy az új magyar alaptörvény és az uniós alapszerződésben meghatározott európai értékek teljes összhangban állnak-e egymással. A procedúra hasonló lesz ahhoz, ami a magyar médiatörvény esetében történt. Mint tudjuk, utóbbi eredményeként a kormány lényeges módosításokat hajtott végre a törvényben. Az alkotmánnyal kapcsolatban is vannak kétségeink, hogy az teljesen megfelel-e a közösségi jogrendszernek.
– Az Európai Bizottság ez idáig vonakodni látszott egy újabb ilyen vizsgálat lefolytatásától. Valóban úgy gondolja, hogy Brüsszel talál majd jogi „fogást” a magyar alkotmányon?
Az 1953-ban született, jogvégzett belga politikus 29 éves korára a flamand liberális párt elnöki pozíciójáig vitte. Kisfiús külseje és neoliberális eszméi miatt akkoriban „Thatcher-bébiként” emlegették. 1985-ben Wilfried Martens kereszténydemokrata miniszterelnök koalíciós kormányában költségvetési miniszter lett. Az 1999-es választásokon már megszelídült centristaként vitte sikerre az ellenzékben újjáalakított liberális pártot, majd a szociáldemokratákkal és a zöldekkel alakított kormányt. Vezetésével a „lila” koalíció a 2003-as választásokat is megnyerte, de 2008 márciusában el kellett búcsúznia a kormányzástól. Vezető uniós körökben már 2004-ben szóba került mint lehetséges európai bizottsági elnök, de Tony Blair az iraki háborúval való szembenállása és föderalizmusa, Berlusconi pedig liberalizmusa miatt meghiúsította reményeit. 2009 nyarán nyert európai parlamenti képviselői széket, rövidesen pedig a képviselőház harmadik legnagyobb politikai csoportjának elnökévé választották.
– A bizottság általában vonakodik attól, hogy belekössön a kormányokba. A liberális frakció már korábban megfogalmazta az új alkotmánnyal kapcsolatos kifogásait, például az alkotmánybíróság függetlenségét illető kételyeket, a külföldön élő magyaroknak adandó állampolgárság körüli problémákat, a homo-, illetve heteroszexuális állampolgárok közti alkotmányos megkülönböztetést, a család meghatározását, a bírósági autonómia megnyirbálását. Úgy tűnik, a gyermekek után járó pluszszavazatok ügye időközben lekerült a napirendről, de így is marad épp elég olyan, az európai értékek szempontjából megkérdőjelezhető eleme a szövegnek, amelyet az Európai Bizottságnak nagyító alá kell tennie. De nemcsak mi, liberálisok, hanem a szocialisták és a zöldek is, vagyis az Európai Parlament többsége igényli ezt a mélyreható elemzést. Tehát mi nem közvetlenül a magyar kormánnyal szemben támasztunk igényeket, hanem az Európai Bizottsággal szemben. Ha pedig a bizottság vizsgálata oda lyukad ki, hogy megalapozottak az aggályaink, akkor arra számítunk, hogy a magyar kormány – a médiatörvényhez hasonlóan – módosítja majd a kifogásolt szakaszokat az alaptörvényben.
– Már a médiatörvénynél is az történt, hogy Viviane Reding elhárította magától a feladatot, hogy az uniós alapértékek szempontjából vizsgálja a jogszabályt, arra csak egy szűkebb nézőpontból vállalkozott Neelie Kroes médiajogért felelős biztos. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy más kormányfők megorroltak volna Orbán Viktorra, nemrég például Angela Merkel német kancellárral volt mosolygós találkozója...
– Mi az Európai Parlamentben nem vagyunk sem barátja, sem ellensége egyetlen kormánynak vagy elnökségnek sem. A mi intézményes szerepünk az, hogy számon kérjük a tagállamokon a szerződés szerinti működést, a bizottságon pedig feladatainak teljesítését. Ezt a szerepünket pedig be fogjuk tölteni. Éppen amiatt, ahogy Reding asszony a médiatörvényt kezelte, kérjük most, az alkotmány esetében kifejezetten az alapértékek, közelebbről az emberi és állampolgári jogok szerinti bizottsági vizsgálatot. Nagyon remélem, hogy a testület pozitívan viszonyul majd az igényünkhöz, ebben segítségére lesz majd az Európa Tanács velencei bizottságának június közepén elkészülő alkotmányanalízise is.
– A magyar miniszterelnök hazai megnyilvánulásai gyakran szólnak a növekvő számú euroszkeptikus, illetve szélsőjobboldali szavazónak, és a vezető politikusok közt messze nincs ezzel egyedül a nemzetközi színtéren. Hogyan kéne ön szerint helyreállítani az integráció megtépázott hitelét?
– Érzékelhető egy sajátos politikai hullám Európában: lábra kaptak a multikulturalizmus működésképtelenségét hangoztató elméletek, Finnországban feltűntek az Igazi Finnek, megerősödtek a svéd és a holland szélsőségesek vagy éppen Marine le Pen Franciaországban, és ebbe a szellemiségbe sorolnám bizonyos tekintetben az új magyar alaptörvényt is. A gazdasági és pénzügyi válság rendkívüli bizonytalanságérzést gerjesztett az emberekben, emiatt könnyen népszerűvé válnak bizonyos nézetek hirdetői, akik szerint ezt a nagy bizonytalanságot a globalizáció okozza, az elveszett biztonságot pedig a nacionalizmushoz, a nemzetállami határok mögé való visszamenekülés hozhatja el. A baj az, hogy Európa politikai vezetői követik, visszhangozzák ezeket az állításokat ahelyett, hogy megcáfolnák őket. Emlékszem, annak idején Francois Mitterrand francia elnök bejött az Európai Parlamentbe, és azt mondta: „A nacionalizmus háborút jelent!” Ezzel szemben a mai vezetők nem irányítják a közvéleményt, hanem kullognak utána nacionalista és populista retorikával. Ahelyett, hogy bebizonyítanák az embereknek: a globalizációra a legjobb válasz az európai erők egyesítése. Láthattuk: a pénzügyi krízis ellen egy állam sem volt képes önmagában védekezni. A gazdasági válságra az eddiginél integráltabb európai „erőmű” létrehozása a legalkalmasabb megoldás, de a mostani kormányfők nem merik vállalni ennek hangoztatását. Csakhogy bármit mond Sarkozy, Marine le Pen annál erősebb lesz, ha ugyanis már szélsőségről van szó, a szavazók számára az „eredeti” mindig vonzóbb, mint a „másolat”!
– Bár a belpolitikai csatákban Orbán Viktor is előszeretettel forgatja a nacionalista beszédmód fegyverét, „fű alatt”, az EU soros elnökeként a magyar kormány oroszlánként küzd azért, hogy az elnökség végéig tető alá hozza azt az uniós jogszabálycsomagot, amely a mostaninál szigorúbban büntetné a túlköltekező, illetve versenyképtelen gazdaságpolitikát folytató tagállamokat. Csakhogy az elnökség és az EP között egyelőre súlyosak a nézeteltérések. Meg fognak állapodni június végéig?
– Ez teljesen a soros elnökségtől, illetve az általa képviselt kormányoktól – vagyis a Tanácstól – függ. Az Európai Parlament már állást foglalt: kimondtuk, hogy mi jóval keményebb szabályokat szeretnénk, mint amiben március közepén a magyar elnökség irányításával a tagállamok megállapodtak. Az ő tervezetük valójában a kormányokra bízza a túlköltekezés tényének megállapítását és szankcionálását, vagyis a kormányoknak saját magukat kellene megbüntetniük, ami abszurd. Eddig is ez ment. Jómagam miniszterelnökként 9 évig voltam a Tanács tagja, és egyetlen alkalommal sem tapasztaltam, hogy valamelyik kollégám rábökött volna egy másikra: nem tartottad be a stabilitási paktumot, nem hajtottad végre a beígért reformokat! Bátrabb szisztémára van szükségünk, erősebb szankciókkal, amelyek alkalmazására az Európai Bizottság kapna felhatalmazást. Ugyanúgy, mint a versenypolitikában: ott a bizottságnak joga van arra, hogy megbüntessen egy céget, ha az nem tartja be a közösségi versenyszabályokat. Vajon ha ezt a kormányokra bíznánk, valaha is megbüntetnék egyetlen vállalatukat? Mindig meg tudnák indokolni, hogy a delikvenst éppen miért kell futni hagyni!
– Általános nézet, hogy a stabilitási paktum akkor veszítette el teljesen a hitelét, amikor 2004-ben a túlzott deficitet felhalmozó Franciaországot és Németországot mentesítették a büntetés alól. Ön akkoriban a Tanács tagja volt, érez felelősséget ebben?
– Igen, érzek, de valamennyiünknek éreznie kell, akik akkor ott ültünk, miniszterelnökök és pénzügyminiszterek. Egyetlen kivétellel: Gerrit Zalm, az akkori holland pénzügyminiszter az utolsó pillanatig nem adta be a derekát. Nem szabad ezt a dolgot az érintett politikusokra bízni. Egyértelmű szabályok kellenek, a szabályok alkalmazására pedig egy független testületre van szükség. Ez esetben a független testület az Európai Bizottság. E tekintetben mellettünk van az Európai Központi Bank, sőt néhány tagállam is. Ha a soros elnökség és a Tanács, ezen belül Franciaország és Németország is megérti mindezt, akkor meglesz a megállapodás júniusban az Európai Parlamenttel, különben nem.
– A magyar elnökség már érzékeltetni próbálta, hogy a megállapodás meghiúsulásáért és azért, hogy ennek következtében a pénzpiacok esetleg magasabb kamatokkal fogják büntetni a tagállamokat, az Európai Parlament lesz a felelős...
– Ezt visszautasítom! Az általunk szorgalmazott módosításokat éppen hogy a piacok igénylik, ha a tárgyalások most kudarccal végződnek, azért nyilvánvalóan a Tanácsé lesz a felelősség. Az én benyomásom egyébként az, hogy a magyar elnökség mindent megtesz a sikerért, de néhány nappal ezelőtt, amikor személyesen találkoztunk, megmondtam Orbán Viktornak, hogy a kormányoknak kell megváltoztatniuk az álláspontjukat, mert ez a csomag így gyenge.
KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
15 hónap alatt sajátította el a szakmát.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
A Michelin-csillag után egy újabb elismerést sepert be az Őrségben található Pajta.
2023-ban még 4,1 milliárdot termelt az állami támogatásokkal kitömött lánc.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
Új helyzet van.
