A média és a politika összefonódására világított rá a News of The World brit bulvárlap lehallgatási botránya, a tulajdonos Rupert Murdoch pedig kivételes befolyásának megrendülésével nézhet szembe.
Alig költözött be a londoni kormányfői rezidenciába, a Downing Street 10.-be David Cameron brit miniszterelnök tavaly a konzervatívok választási győzelme után, máris fogadta az ausztrál születésű, amerikai állampolgárságú Rupert Murdochot, a szigetország médiapiacának legbefolyásosabb személyiségét. Most inkább letagadná, hogy milyen szívélyes viszonyban volt a sajtócézárral, aki nemkívánatos személlyé vált brit kormánykörökben, miután piacvezető vasárnapi bulvárlapja, a News of The World önpusztító lehallgatási és etikai botrányba keveredett.
A mindig is a szaftos skandalumokat hajszoló újság (lásd Lapzárta című írásunkat) végzetét az okozta, hogy kiderült, újságírói egy 2002-ben eltűnt, majd brutálisan meggyilkolt kislány mobiltelefonját feltörték, manipulálták, ezzel pedig nemcsak a kétségbeesett szülőkben ébresztettek embertelen módon csalfa reményt, de a nyomozást is hátráltatták. A botrány lavinát indított el, bebizonyosodott, hogy a lap rutinszerűen alkalmazta a törvénytelen módszereket, a hangpostafiók aktiválásában rejlő kiskapukat kihasználva legalább négyezer ember, köztük az afganisztáni és iraki frontokon elesett brit katonák hozzátartozóinak a mobiljáról is megpróbált értesüléseket szerezni.
A módszer nem volt ismeretlen, 2007-ben a News of the World túlélt egy hasonló botrányt, amikor hírességek – például a filmsztár Hugh Grant –, valamint az uralkodói ház tagjaihoz közel állók mobiltelefonjait törték fel, hogy ily módon jussanak exkluzív információhoz, és ezzel piaci előnyhöz. Négy éve a rendőrség még csak ímmel-ámmal nyomozott, most viszont akkora volt a felháborodás, hogy az amerikai Forbes gazdasági magazin által a világ 13. legnagyobb hatalmú emberének nevezett, 7,6 milliárd dolláros vagyonú, 80 éves Murdochot évtizedeken át felépített brit politikai hálózata cserben hagyta.
Politikai túlélése érdekében Cameron vizsgálatot kezdeményezett, és azért is magyarázkodhat, mert előbb sajtófőnökének, majd kormányszóvivőjének nevezte ki a bulvárlap botrányába 2007-ben belebukott, most őrizetbe vett volt főszerkesztőjét, Andy Coulsont. Az ellenzéki Munkáspárt vezetője, Ed Miliband pedig meg akarja torpedózni, hogy Murdoch feltegye hat évtizedes birodalomépítésére a koronát, és 8 milliárd fontért megszerezze a BSkyB kábeltévé-társaság fennmaradó 61 százalékát. Az idén tavasszal a versenyhatóságok által már elvileg jóváhagyott üzlet megmentésére és a botrány kezelésére a hétvégén Nagy-Britanniába érkezett a sajtócézár, aki 168 éves bulvárlapját is beáldozta, s várhatóan mindent megtesz terve keresztülviteléért. Az eddig is lényegében az ellenőrzése alatt lévő BSkyB bekebelezéséről szőtt álmát még talán megvalósíthatja, a Nagy-Britanniában a News of the World 1969-es felvásárlása óta szisztematikusan épített politikai befolyását azonban pont akkor fenyegetheti veszély, amikor médiabirodalma irányításából egyre nagyobb részt ad át kiszemelt utódjának, kisebbik fiának, Jamesnek. Murdoch nemcsak jó szimatú üzletember, hanem igyekszik mindig a győztes mellé állni, sőt, ha lehet, ki is választani őt. A brit belpolitikában akkor éreztette jelenlétét, amikor 1981-ben megszerezte a patinás The Times napilapot és vasárnapi kiadását, a The Sunday Timest, amely most szintén illegális információszerzés gyanújába keveredett. A két újságot rögtön a tranzakcióra rábólintó konzervatív miniszterelnök, Margaret Thatcher támogatójává tette, ami nem esett nehezére, hiszen ő is – mint a brit nyomdászszakszervezetek erejét megtörő 1986-os technológiaváltása megmutatta –, a Vasladyhez hasonlóan, a szabadpiaci kapitalizmus feltétlen híve volt, ki nem állhatta az európai integrációt, és meg akarta bontani a hagyományos brit intézményrendszert.
A Times-családon keresztül csak szőrmentén segíthette a torykat, ám annál harsányabban szólt bele a politikába a szintén 1969-ben – legnagyobb riválisa, Robert Maxwell orra elől – megvásárolt, vasárnap kivételével mindennap megjelenő bulvárlap, a The Sun révén. Thatcher pártbeli bukása után, az 1992-es parlamenti választásokon a The Sun fontos szerepet játszott abban, hogy az előzetes esélyekre rácáfolva a szürke egyéniségnek tartott utód, John Major győzelemre tudta vezetni a torykat. Az újság a szavazás előtti napon címlapján ezzel a híressé vált szlogennel jelent meg: „Ha Kinnock (az akkori ellenzéki Munkáspárt vezetője) győz, az utolsó, aki elhagyja Nagy-Britanniát, kapcsolja le a villanyt.”
Murdoch politikacsináló hatalmát ekkor ismerte fel a Munkáspártot megreformáló Tony Blair, aki pártvezérré választását követően, 1995-ben Ausztráliába repülve személyesen győzködte a sajtócézárt, hogy érdemes őt támogatnia. A két évvel későbbi választáson a The Sun a Munkáspárt mellé állt, igaz, Blair elsöprő győzelmét nem csak ez hozta meg. Az üzletet mindenekfölöttiként kezelő Murdoch olyan szoros kapcsolatot alakított ki Blairrel, hogy szarkasztikusan a kabinet 24. tagjaként emlegették. Lapjai mindenben támogatták a Munkáspártot, Blair pedig állítólag az iraki háború megindításában való részvétel előtt is kikérte a médiabáró véleményét. Murdoch tetszését azonban az utód, Gordon Brown már nem nyerte el, és az idők szavát meghallva a konzervatívok és Cameron mellé állt.
Nemcsak Nagy-Britanniában és szülőhazájában, Ausztráliában igyekezett minél nagyobb hatalmat szerezni a médiában Murdoch, hanem az USA-ban is. Globális ambíciói és politikacsináló törekvései miatt sokan úgy tartják, az 1997-ben bemutatott A holnap markában című film manipulációival kis híján háborút kirobbantó, megalomán médiamágnását, Elliot Carvert – akit végül legyőz a 007-es ügynök, James Bond – róla mintázták. A szerepet játszó Jonathan Pryce nem csak külsejében, szemüvegválasztásával is hasonlít rá. A jóval nagyobb amerikai piacon Murdoch nem bír ugyan akkora befolyással, mint Nagy-Britanniában, ám szerepe meghatározó. Övé a The New York Post bulvárlap, amely legutóbb Dominique Strauss-Kahn ügyéről szállította a szaftos sztorikat. Murdoch az USA legnagyobb példányszámú napilapjává és a liberális The New York Times deklarált vetélytársává tette a gazdasági The Wall Street Journalt, amelynek szerkesztőségi oldala a konzervatívok szócsöve. Ugyanezt a szerepet játssza, csak erőszakosabban hírtévéje, a Fox News, amely nézettségben messze maga mögött hagyta a műfajteremtő CNN-t, és befolyására jellemző, hogy Barack Obama elnök előbb megpróbálta bojkottálni – majd az amerikai tévézés legnézettebb eseménye, az amerikaifutball-döntő előtt exkluzív interjúval ásta el a csatabárdot.
TÁLAS ANDREA
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Belügyminisztérium államtitkára mást ígért.
