A lap a saját oknyomozó munkájára és a szövetségi ügyészség vizsgálataira hivatkozva azt írta, hogy Karl-Heinz Kurras nyugat-berlini rendőr célzott lövéseket adott le Benno Ohnesorg diákra 1967. június 2-án. Aznap Mohamed Reza Pahlavi iráni sah látogatást tett Nyugat-Berlinben, ami ellen diákok hatalmas tömege tiltakozott. Rendőri alakulatok megrohamozták a tüntető diákokat, majd üldözőbe vették a menekülőket. Köztük volt Ohnesorg, akit egy lakóház udvarán értek utol, Kurras ekkor adta le a halálos lövést a fiatalemberre.

A Der Spiegel szerint Kurras egy civil ruhás osztag tagja volt, amelynek feladata a tüntetések hangadóinak kiemelése és letartóztatása volt. Fényképek és egy eddig nem elemzett filmfelvétel vizsgálata alapján a lap azt írta, hogy Kurras közvetlen közelről lőtte le a pacifista diákot, és védett helyzetben volt, több rendőrkollégája vette körül, amikor lőtt.
 
Az ügyben indult eljárásban Kurras azt állította, hogy tüntetők késsel fenyegették, életveszélyben volt és önvédelemből használta fegyverét. A bíróság a rendőrt bizonyítékok hiányában felmentette a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól. A Der Spiegel szerint Kurras kollegái nyomokat tüntettek el és hamis tanúvallomást is tettek, hogy fedezzék társukat, orvosok pedig felsőbb utasításra manipulálták Ohnesorg hulláját: a rendőrgolyó okozta bementi sebet összevarrták, és a halottkémi jelentésbe azt írták, hogy a halál oka a koponyára egy tompa tárggyal mért ütés volt.

A csaknem 45 éve történt eset azt követően került ismét a német közvélemény érdeklődési körébe, hogy 2009-ben a ZDF országos közszolgálati televízió munkatársai kiderítették, hogy a jelenleg 84 éves berlini nyugdíjas Karl-Heinz Kurras nyugatnémet rendőrként a keletnémet titkosszolgálatnak, a Stasinak is dolgozott.
 
Benno Ohnesorg bölcsészhallgató, aki egy evangélikus diákközösség tagjaként gyakran vett részt különféle pacifista megmozdulásokon, 26 évesen vesztette életét. Neve azonnal ismertté vált az egész NSZK-ban, halálának története pedig a nyugatnémet állam rendőrállami voltának bizonyítékaként vonult be a nyugatnémet szélsőbaloldali legendáriumba, és szakértők szerint ilyenformán jelentősen hozzájárult a hatvanas évek vége diákmozgalmainak radikalizálódásához.