A bíróság szerint Olaszország megsértette a Nemzetközi Emberi Jogi Egyezmény 3. cikkét, amely a megalázó bánásmódra és kínzásra vonatkozik. A bírósági költségtérítéssel együtt fejenként tizenötezer euró kártérítést kell fizetnie a kormánynak összesen 22 bevándorlónak.     

Az Olaszországban Hirsi-ügyként ismert kitoloncolásról van szó. 2009 májusában, Lampedusa szigetétől 35 mérföldnyire, nemzetközi vizeken, az olasz hatóságok egy bevándorlókkal teli hajót tartóztattak fel. Az Olaszország és Líbia között 2009-ben kötött bevándorlási megállapodás értelmében olasz hajóra szállították át őket, és visszavitték indulási állomásukra, Líbiába.

A bevándorlók szomáliai és eritreai nemzetiségűek voltak, köztük gyerekek és várandós nők, összesen kétszázan. A strasbourgi bíróság kiemelte, hogy a tömeges kitoloncolás a bevándorlók akarata ellenére történt: a bevándorlókat nem azonosították, nem értesítették sorsukról, nem adva meg nekik a jogot, hogy nemzetközi védelmet kérjenek.

A kétszáz ember líbiai börtönökbe és táborokba került. Huszonnégy személyt (11 szomáliait és 13 eritreait) az Olasz Menekültügyi Tanács, amely nem kormányzati szervezet, felkutatott, és ügyvédet fogadott nekik. A huszonnégy személy közül ketten belehaltak a Líbiában elszenvedett kínzásokba, huszonkét társuk azóta már Európában van, egyesek Olaszországban is. Nekik ítélt most kártérítést a strasbourgi bíróság, precedenst teremtve további kártérítésekhez.  

Andrea Riccardi, a Szent Egyed Közösség elnöke, a Monti-kormány nemzetközi kooperációért felelős minisztere úgy kommentálta az ítéletet, hogy Olaszországnak újra kell gondolni bevándorlási politikáját. Emma Bonino volt európai humanitárius biztos elmondta, hogy az olasz-líbiai bevándorlási megállapodás értelmében 471 embert toloncoltak vissza Líbiába, és senki sem tudja, mi lett velük. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint 2011-ben ezerötszáz bevándorló halt meg, miközben a Földközi-tengeren Olaszország felé tartottak.