Hiába a brutális fellépés, Szíriában nem sikerült leverni az arab tavasz óta tartó, fegyveres felkeléssé szélesedő váló ellenzéki mozgalmakat. Sőt, a felkelők már a főváros ellen fordultak, egy öngyilkos merényletben pedig a szír elnök, Bassár el-Aszad több bizalmasát is megölték.

Most pedig már az a hír is felröppent, hogy Aszad hajlandó lenne távozni a hivatalából, és tárgyalásokat kezdeni az átmenetről. Ezt a párizsi orosz nagykövet nyilatkozta, aki szerint Aszad elfogadta a három héttel ezelőtti genfi találkozó zárónyilatkozatát, kijelölte képviselőit, hogy tárgyaljanak az ellenzékkel az átmenetről. A nagykövet szerint ez azt jelenti, hogy az elnök beleegyezett a távozásba, de csakis "rendezett úton". Szíria viszont azonnal cáfolta és alaptalannak minősítette Alekszandr Orlov nagykövet nyilatkozatának állításait.

A jelek mindenesetre a szír elnök hatalmának megrendülését mutatják. 12 éve, hivatalba lépésekor azonban Bassár el-Aszad még nem úgy tűnt, mint egy világpolitikai körökben nemkívánatos, hatalmához ragaszkodó véres diktátor, hanem mint egy Nyugatról hazatért, európéer figura, aki demokratikus reformokat kíván bevezetni országában.

Bassár el-Aszad nem mindig készült politikai pályára. 1965. szeptember 11-én született, a Szíriát uraló Háfez el-Aszad és Anísze Mahlúf második fiaként. A damaszkuszi egyetemen diplomát szerzett szemészetből, majd Londonban már posztgraduális képzésben tanulta tovább a szemgyógyászatot. Feleséget is Angliából hozott, Aszma al-Aszad is szír származású, de angol állampolgár.

Dictators unite: Kadhafi és Aszad, mikor még minden rendben volt.

AP

A szemorvoskodásnak azonban hirtetelen vége szakadt, mikor Aszad bátyja, Baszel 31 évesen meghalt. Aszadot rögtön visszahívták Londonból. Katonai akadémiára iratkozott be, majd hamarosan hadsereg ezredese, valamint a szíriai Számítógép Tudományi Társaság elnöke lett. 29 évig uralkodó apja 2000. június 10-én bekövetkezett halála után pedig biztos útja volt az elnökség felé. Támogatói az alkotmányt is módosították, hogy 34 évesen államfő lehessen. A 2000. júliusi népszavazáson 97% támogatta elnökségét.

Rövid tavasz Damaszkuszban

Ünnepi beszédében Aszad széles körű reformokat ígért, beleértve a gazdaság korszerűsítését, a korrupció elleni küzdelmet, és „saját demokratikus tapasztalat” kezdetét. Arra is rámutatott, hogy „nagy szükség van építő kritikára”. Nyilvános politikai fórumokat engedélyeztek, a hatóságok elengedtek több száz politikai foglyot, és több mint három évtized után megjelenhetett az első független újság.

A „damaszkuszi tavasz” azonban nem tartott túl sokáig. 2001-re az értelmiségi találkozókat elkezdték felszámolni. Számos ellenzéki képviselőt letartóztattak. Hamarosan újra korlátozták a sajtószabadságot.

Az évtized végéig szükségállapot állt fent. A biztonsági szolgálatok továbbra is elfogatóparancs nélkül tartottak fogva embereket, amíg az iszlamistákat és a kurd aktivistákat gyakran hosszú börtönbüntetésre ítélték. Bármely gazdasági liberalizációból az elit és szövetségesei profitáltak. 2007-ben Aszad megnyert egy újabb népszavazást, ismét 97%-os többséggel, amely meghosszabbította kormányzóságát további hét évvel.

Izrael és az USA ellensége

A külpolitikában Bassár el-Aszad folytatta apja keményvonalas Izrael-politikáját. Többször kijelentette, hogy nem lesz béke, amíg a hatnapos háború óta megszállt Golán-fennsíkot nem adták „teljes egészében”. Aszad rezsimje továbbra is támogatja az Izrael-ellenes militáns csoportokat USA-vezette megszállás után az iraki felkelőket.

Az USA-val való feszült kapcsolat tovább romlott 2005 februárjában, mikor Rafik Hariri, egykori libanoni miniszterelnököt meggyilkolták. A merénylettel Aszad körét és a szíriai biztonsági szolgálatot gyanúsították, akik Libanont uralták. Annak ellenére, hogy az említettek tagadták részvételüket a gyilkosságban, a nemzetközi felháborodás arra késztette a Szíriát, hogy 29 év után áprilisban kivonuljon Libanonból. Az ENSZ törvényszék négy gyanúsítottat vádolt Hariri meggyilkolásáért, mindegyikük tagja volt a Hezbollah-nak.

Az utóbbi években Aszad szoros kapcsolatot alakított ki Iránnal, Oroszországgal és Kínával. Kapcsolata Törökországgal és Franciaországgal is javult, amíg a felkelés el nem kezdődött. Az USA csak néhány éve kezdte újra a diplomáciai kapcsolatot Szíriával, bár a nagykövete hangoztatta nemtetszését az ellenzék elhallgattatásán, és hamarosan visszavonták, mikor a biztonságát fenyegették.

Amikor kormányellenes tüntetések törtek ki a déli Deraa városban 2011 márciusában, kezdetben úgy tűnt, hogy Aszad elnök kontrollálni tudja az eseményeket, ám nem sokkal később elkezdődött az erőszakos rendcsinálás.

2011 decemberére a halálos áldozatok száma már elérte a 4000 főt. A szíriai biztonsági erők elvesztették az uralmat az ország nagy részén. Az ENSZ emberiség elleni bűncselekménnyel vádolta őket, valamint gazdasági szankciókat léptetett életbe Szíria ellen.

(Forrás: MTI/BBC)